Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területéről mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
A II. Országos Dal- és Táncünnepély mellett 1957-ben mindenütt megrendezésre kerültek a járási és kerületi szinten szervezett Csemadok-napok, dal- és táncünnepélyek, aratási, béke-, illetve szüreti ünnepélyek. Járásonként, kerületenként ezek a rendezvények szolgáltak az egész előző őszi, téli, majd a tavaszi és nyári időszakban végzett tevékenység eredményeinek fokmérőjeként.
1957-ben az év folyamán megrendezett 21 járási és három kerületi népművészeti seregszemlén 137 kollektíva: tánccsoport, énekkar, zenekar, folklórcsoport, színjátszó és esztrádcsoport szerepelt a seregszemle jellegű rendezvényeken a mintegy 45 ezer néző előtt.
Ezek a rendezvények szerepeltek a Csemadok kulturális tevékenységének évi tervében. 1957-ben a járási rendezvények közül kiemelkedően sikeres volt a Rozsnyói járásé, amelyet 215 szereplővel, mintegy 6000 néző előtt Gombaszögön, a domicai barlangrendszer részét képező gombaszögi cseppkőbarlang megnyitó ünnepsége tiszteletére szervezett meg a Csemadok járási titkársága, Szőllős Sándor titkár és Bohus László népművelési előadó szervezésében.
A gondolat megvalósításának támogatására sikerült megnyerni a Csemadok járási elnökségét, járási bizottságát és helyi szervezeteit. Szervezői munkájukat kiterjesztették a Tornaljai járás szomszédos északi felére is. Természetesen bekapcsolódtak a Csemadok tornaljai járási apparátusának a dolgozói, választott szervei is és a Népes volt tagjai is: Tamásék Bejéből, Kasza Ida, Vozsnyák Erzsébet Tornaljáról, Oláh Géza Rimaszécsből, Várady Jancsi Szilicéről.
Így utólag megítélve azért volt nagyon sikeres a rendezvény, mert nemcsak meghirdették, hanem sokat dolgoztak a megszervezésén, valamint a közönség szervezésén is.
Naponta járták a falvakat, az üzemeket, jegyeket árusítottak, falu-, illetve Csemadok-gyűléseket tartottak és társadalmi összefogásban olyan megfelelő szabadtéri színpadot építettek Gombaszögön, amely egy évtizedig, amíg a kőszínpad fel nem épült, rendelkezésre állt.
Az év tavaszán nagy eseménynek számított, hogy a magyar főiskolások művészegyüttese 1957. július elsejével a CSISZ Szlovákiai KB politikai irányítása alá került és költségvetési állami támogatással félhivatásos státuszt nyert. Első igazgatója Ág Tibor tanító és karnagy, szervezőtitkára Mede István joghallgató, énekkarának vezető karnagya Janda Iván, a pozsonyi magyar gimnázium tanára, tánccsoportjának vezető koreográfusa Takács András, az SzKNH magyar táncszakelőadója, népi zenekarának vezető prímása Lakatos Antal konzervatóriumi hallgató, majd ősztől a vonószenekarának vezető karmestere Németh László főiskolás lett. Az együttes a nyári szünet elején a biztos gazdasági háttérrel élve azonnal tíznapos összpontosítást tartott Tallóson, a Mezőgazdasági Szakiskola épületeiben.
Utána a népi zenekarral kiegészülve Dél-Szlovákiában 20 napos tájoló körutat valósított meg. Ősszel toborzást rendezett és jelentősen kibővítette tagságát. Ág Tibor igazgató, Bocsek Gézáné Gesztes Zsuzsa ruhatervező és Takács András koreográfus késő ősszel néprajzi gyűjtést folytatott Szilicén és Borzován, majd a gyűjtött dal- és tánchagyományból az 1958-as, Pozsonyban bemutatkozó műsor részére Takács koreográfus, Ág zenei gyűjtését felhasználva megalkotta a Pásztortánc – tánckép a szilicei és borzovai pásztorok életéből kompozíciót. A viseletet Bocsekné, Zsuzsa néni készítette. Az Együttes minden részlege az egész 1957/58-as tanévet a műsorának tanulásával tölti. Télen az iskolai szünidőben tíznapos összpontosítást valósít meg. 1958. május 12-én Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban már Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes név alatt megtartja első ősbemutatóját. Az Együttes annyiban is kötődik a Csemadokhoz, hogy a Csemadok, ahol tudta, ott segítette a munkáját: előadásokat kötött le, meghívta az együttest a szabadtéri rendezvényeire. Például 1958-ban a III. ODT-n Zselízen az együttes adta a szombat esti teljes műsort. Így volt ez Érsekújvárban 1960-ban, Gombaszögön 1962-ben és több alkalommal a további években, évtizedekben is.
A II. ODT szakmai előkészítése egészen az 50. évfordulóig a Csemadok és a Szlovákiai Központi Népművészeti Ház és jogutódja, a Szlovák Népművelési Intézet közös országos Táncszakbizottságának közreműködésével történt. A szakmai bizottságot a Csemadok KB és az SzKNH szakemberei irányították, tagjai a legjobb táncegyüttesek vezetői voltak.
Néprajzi kiállítás a XIX. ONF részeként, Zselíz, 1974 (Fotó: Prandl S./Fórum Intézet)
Az általa elkészített műsor- és költségjavaslatot a Csemadok KB Elnöksége megtárgyalta, kiegészítette és jóváhagyta. Így lett belőle költségvetésileg biztosított feladat. A rendezvényen szereplésre a tánc-, ének-, zene-, és hagyományőrző csoportok, valamint szólisták a téli-tavaszi időszakban készültek. A felkészültséget ellenőrizni a csoportokat a tavasz végén bizottság látogatta meg, és a látottak alapján tett javaslatot a meghívásukra, illetve az esetleges hiányosságok kiküszöbölésére. Központilag ehhez segítséget is nyújtottak, a szakemberek kiszállási költségeit az SzKNH biztosította. Ez az előkészítési módszer mindjárt az első alkalommal bevált, és hosszú évtizedekig megmaradt munkamódszerként.
Az 1958-ban megrendezett III. ODT műsora is az ismertetett módon készült, és jelentősen bővült.
A gyermek-, ifjúsági és felnőtt tánccsoportok és a hagyományt művelő csoportok bemutatkozása mellett az ünnepély keretében került sor az első szlovákiai magyar énekkari találkozóra, melyet a Csemadok KB segítségével szerény körülmények között szerveztek meg az ODT első napján Zselízen.
Szijjártó Jenő, a volt Népes karnagya és művészeti vezetője, aki annak feloszlatása után 1956. május 1-én visszatért volt munkahelyére, a Csehszlovák Rádióba, lett a rendezvény szakmai vezetője. Jenő abban a rádióban végzett munkája mellett társadalmi munkában a központi zenei szakbizottság elnöke volt. Az 1942-ben Pozsonyban, és az 1944-ben Nyitraegerszegen megtartott országos magyar énekkari találkozók folytatását szorgalmazta az általa javasolt énekkari fesztivállal. Az előzők szervezésénél már karnagyként jelen volt.
Válogatás alapján négy kórus: a galántai, az érsekújvári, a rimaszombati és a rozsnyói magyar énekkarok kaptak meghívást. A háború befejezése után a zsűri előtti első országos magyar énekkari szakmai bemutatkozáson Rajter Lajos, Štefan Németh-Šamorinsky, Bárdos Lajos és Ránky György művei szerepeltek. Természetesen tömegdalok, bányászindulók, vidám traktoros dalok is műsorra kerültek. A négy kórus közül kettő munkásénekkar volt: a rozsnyói munkásdalárda, a rimaszombati kommunális üzem és a Csemadok helyi szervezetének közös énekkara, mely Gabonás Tibor zenetanár-karnagy vezetésével 1958-ban Prágában, a Smetana Hangversenyteremben tartott szakszervezeti seregszemlén a legjobb tíz cseh, morva és szlovák kórussal együtt lépett fel igen szép sikerrel. A sajtó is nagy elismeréssel írt a zselízi fesztiválról:…Zselíz két napig a szépség és az ifjúság városa volt, a morvaországi Strážnice kisebb testvére”. E pozitív méltatás az ODT jelentőségét országos viszonylatban is szépen megemelte. A fesztivál látogatottságának növekedése mellett nagy jelentőségű eseményt jelentett az egy éve alapított pozsonyi, félhivatásos Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes egész esti műsorral való megjelenése. Az együttes lényegében a létezését prezentálta az ország előtt ezzel a fellépésével, és az ország elfogadta őket.
(Folytatjuk)
