Mindenképpen örvendetes, hogy a többségben magyarok által lakott településeinken emléktáblát avatnak neves szülöttüknek, illetve megörökítik a lábnyomát azoknak a híres személyeknek, akik hosszabb-rövidebb ideig éltek, alkottak községükben, városukban. Kétnyelvű táblaállítás esetén a helyi önkormányzatok, polgári társulások vagy civil szervezetek, ha kényszeredetten is, de igyekeznek betartani a vonatkozó törvényi rendelkezéseket.
Felmerül a kérdés, vajon minden esetben szükséges-e maradéktalanul ragaszkodni a törvény betűjéhez, még akkor is, ha az hátrányos vagy bántó az adott közösségre, de a híres személy emlékére nézve is? Ami törvényes, nem biztos, hogy etikus is.
Elöljáróban idéznék a hírportálunkon korábban „A névátírás elmélete és gyakorlata Szlovákiában” címmel megjelent írásból, mely a szlovák történelem magyarországi korszakában élő történelmi személyek neveinek írásával foglalkozik. A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetén belül 1979-ben felállították a Történelmi Terminológiai Bizottságot. A bizottság 1980-ban publikált javaslata szerint a szlovák történelem magyarországi korszakában élt történelmi személyek neveit szlovák helyesírással kell írni.
A névátírás időbeli határaként a 19. század közepét adják meg, tehát a nevek szlovákosítása nem érintheti a történelmi Magyarországon a nemzeti mozgalmak korában élő, annak kulturális és politikai életét képviselő híres személyek már rögzült vezetékneveit. Szlovák keresztnév használandó viszont a történelmi Magyarország minden közéleti személye – magyarok esetében és azok esetében is, akiknek a vezetéknevét nem szlovákosították.
Azzal zárul a cikk, hogy a történészi gyakorlat hamar „össztársadalmivá” vált. A bizottság által kidolgozott elvi alapvetést ugyanis átvették a Szlovák helyesírás szabályai (Pravidlá) 1991. évi kiadásának összeállítói is, akik leszögezik, hogy a szlovakizációt a „szlovák történelem magyarországi történetében” végig érvényesíteni kell, azaz 1918-ig. A Pravidlá-t pedig a szlovák nyelvtörvény alapján a Kulturális Minisztérium 1997-ben a nyelvi kodifikáció egyik segédkönyvévé nyilvánította, így megsértése elméletileg törvénysértésnek számít.
A Nagykürtösi járásban található Ipolykér önkormányzata 2002-ben állított emléktáblát falujuk neves szülöttének, gróf Kéry János pálos szerzetes, későbbi váci püspök emlékére. Amint a mellékelt fényképen látható, a tábla szövege tökéletesen megfelel a nyelvtörvénynek.
Engem viszont borzasztóan zavar, hogy az 1638-ban született Kéry János keresztneve a szlovák nyelvű szövegben Ján alakban íródott. Törvény ide, törvény oda, nem lett volna szabad ragaszkodni a keresztnév szlovákosításához!
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az elmúlt évek, évtizedek során a Nagykürtösi járás számos vegyes lakosságú településén állítottak emléktáblát községük neves szülöttének, de egy esetben sem szerepel a szlovák nyelvű szövegben a keresztnév szlovák változatban. Példaként említeném Csábot, ahol még a szocializmus idején, vagyis 1984-ben állítottak emléktáblát neves szülöttüknek, a palócok első kutatójának, Szeder Fábiánnak.
Éppen a napokban jelent meg hírportálunkon egy tudósítás arról, hogy Ipolyságon a Honti Múzeum udvarán ünnepélyes keretek között leplezték le Karinthy Frigyesné Böhm Aranka emléktábláját. A július 12-ei táblaavatással méltóképpen emlékeztetnek a magyar irodalom jeles képviselőjének ipolysági születésű feleségére.
Őszinte elismerésem a táblaállítás ötletadójának és kivitelezőjének, a Honti Múzeum Galéria Baráti Körnek, hogy a holokauszt 75. évfordulóján emléktáblát állítottak az Ipolyságon zsidó családban született Böhm Aranka orvos tiszteletére. Tényleg nem kívánok ünneprontó lenni, de, mit mondjak, nem a legszerencsésebb volt a tábla megszövegezése. Íme a szöveg:
„Na pamiatku
Karinthyová MUDr. Aranka Böhm
/1893 Šahy – 1944 Auschwitz/
MUDr. Karinthyné Böhm Aranka
/1893 Ipolyság – 1944 Auschwitz/
emlékére
KPHMaG – HMGBK
2019”
Annak ellenére, hogy a hatályos rendelkezés szerint történt a szövegezés, engem azért felettébb zavar a szlovák szövegben a „Karinthyová” formában íródott vezetéknév. Míg a szlovák szövegben jó helyen van a „MUDr.” titulus, véleményem szerint így kellett volna eljárni a magyar szövegben is.
Mindez azonban elkerülhetővé vált volna, ha mellőzik a titulust, és „Karinthyné Böhm Aranka, orvos” formában kerül megfogalmazásra, valamint hasonlóképpen a szlovák nyelvű szövegben is.
Mennyivel előzékenyebben oldották meg az Ipoly túlsó oldalán, Balassagyarmaton Janko Kráľ emléktábláját. Első helyre került a szlovák szöveg: „Na pamiatku Janka Krála – 1882-1876- veľkému slovenskému básníkovi, ktorý žil v našom meste od 1849 do 1854.” Alatta pedig ugyanez a szöveg magyarul, de a szlovák nemzet nagy költőjének nevét nem magyarosították, holott írhatták volna éppenséggel Král Jánosnak is, hiszen egykoron a balassagyarmati megyeházán hivatalnokoskodott.
Az emléktáblát állíttatta Balassagyarmat önkormányzata 1992-ben, a költő születésének 110. évfordulóján.
