Július utolsó hetében a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Rimaszombati Területi Választmánya szervezésében gömöri pedagógusok egy csoportja Románia magyarok által lakott településeire szervezett tanulmányutat.
Ilyen jellegű tanulmányútra ebben az évtizedben immár harmadszor kerül sor. Az idén a Partiumot keresték fel. A Partium (kiejtése a magyarországi latinságban: párcium) a mai Románia legnyugatibb részén található történelmi, földrajzi terület. A Partium nem a történelmi Erdély része, különálló terület, amely közigazgatásilag hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz, hol a Habsburg Birodalomhoz tartozott.
A nagybalogi alapiskola pedagógusa, Pál Gabriella és a rimaszécsi speciális alapiskola igazgatója, Bodon Sándor is részt vett a tanulmányúton. A Felvidék.ma-hoz eljuttatott beszámolójában kifejtik élményeiket, a meglátogatott helyszíneken szerzett tapasztalatokat.
„Első megállónk Érsemlyénben volt. Itt megnéztük a község három híres szülöttének szentelt múzeumot. Emlékszobát kapott itt Kazinczy Ferenc nyelvújító, Fráter Loránd nótaszerző és Csiha Kálmán erdélyi püspök.
(Fotó: Pál Gabriella/Felvidék.ma)
Innen az alig 30 km-re található Sződemeterre mentünk, ahol Kölcsey Ferenc emlékének adóztunk. Nemzeti imánk, a Himnusz közös éneklése az emlékparkban megható, emlékezetes volt! Ismét 30 km után Érmindszentre jutottunk (románul Ady Endre!), Ady szülőfalujába. Az 1900-ban épített Ady-kúria a falu végén áll, emlékmúzeum van benne. Az udvar másik végében található a régi parasztház jellegű épület, melyben Ady született. Ebben a család régi bútorai láthatók.
Késő délután értünk Nagykárolyba. Nagykároly legfontosabb látnivalója a romantikus, régi lovagvárakra emlékeztető impozáns Károlyi-kastély, mely gyönyörű angolparkjával, felújított dísztermeivel, gazdag gyűjteményeivel a régió kihagyhatatlan látványossága. Nekünk mégis a polgármesteri hivatal bálterme tetszett a leginkább. Amikor 1846. szeptember 6-án Petőfi Sándor megérkezett Nagykárolyba, az Arany Szarvas nevű fogadóban szállt meg. Az emeleten vett ki egy kis sarokszobát. Ennek ablakából pillantotta meg először szeptember 8-án a szemközti ház kertjében múzsáját és leendő feleségét, Szendrey Júliát, aki éppen jó barátnőjénél, Térey Marinál vendégeskedett.
„Itt láttam én először.
Kedves galambomat,
Itt láttam őt először
Az akáczfák alatt.”
(1848 )
Aznap este táncvigadalmat tartottak a fogadóban. Természetesen Petőfi is megjelent az eseményen, s aztán úgy esett, ahogy azt az égiek megírták. A 23 éves Petőfi rögtön kinézte magának a bálterem szépét, a fiatal, alig 17 éves Szendrey Júliát. A bálterem falát ma Petőfi Sándor és Szendrey Júlia nagyméretű festménye ékesíti.
(Fotó: Pál Gabriella/Felvidék.ma)
Estére Szatmárnémetibe értünk, ahol megnéztük a város főterét, a láncos templomot és még néhány nevezetességet.
Másnap az egész délelőttöt Nagybányán töltöttük. Megtekintettük az Ásványtani Múzeumot, ahol több mint 16 000 ásvány található, amelyek a környékről kerültek a felszínre. Sokáig időztünk a Szent István-toronynál, amely Nagybánya szimbóluma. A több mint 40 m magas torony a hajdani Szent István-templom maradványa.
Utunkat Koltó felé folytattuk, mely Nagybányától 10 km-re fekszik. A falu közepén áll Teleki Sándor barokk stílusban épült kastélya. Itt töltötte Petőfi Sándor élete legboldogabb időszakát, a mézesheteket 1847. szeptember 9. és október 19. között, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme a híres somfa alatti kőasztalon íródott. Az évek során Koltó Petőfi-zarándokhellyé nőtte ki magát.
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt…”
… szavalta közösen kis csoportunk, miközben elénk tárult az a völgy és az a kert!
Utunkat Zsibóra folytattuk. Megnéztük az egyre inkább omladozó Wesselényi-kastélyt és a szomszédságában elterülő Vasile Fati botanikus kertet. A kastély hajdani angolkertje az államosítás után köztulajdon lett, azaz nem gondozta senki. 1959-tól kezdve Vasile Fati, a kastélyban működő zsibói líceum biológiatanára egyre inkább elhintette azt a gondolatot, hogy a magas dombok közé zárt terület klímája megfelelő egy botanikus kert számára. Az álomból valóság lett és 1968-ban a botanikus kert csírái kibontakoztak. Jelenleg több mint 5000, a világ minden pontjáról érkezett növény várja a látogatókat.
(Fotó: Pál Gabriella/Felvidék.ma)
Estére Kolozsvárra értünk. Az esti fényekben pompázó városban nagy élmény fényképezkedni Hunyadi Mátyás szülőháza előtt. A főtéren található a Szent Mihály-templom, egy gyönyörű gótikus épület és egyben Erdély egyik fő kultikus helye. A templom mellett emelkedik Mátyás király lovas szobra, amit Fadrusz János szobrászművész (a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja) készített. A szobor Fadrusz művészetének leghíresebb alkotása, egyben munkásságának csúcspontja. Abban a pillanatban ábrázolja a nagy királyt, amikor harci ménjén ülve egy vár bástyájáról győztes hadaira tekint. Arcáról erő és fenség sugárzik. A szobor talapzata mellett állnak a fekete sereg vezérei: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között a kiállítás aranyérmével jutalmazták. A szobrot 1902 októberében avatták fel fényes ünnepségek közepette.
A harmadik napot Tordán kezdtük. Megtekintettük a várost, majd a sóbányát is. A méltán népszerű tordai hasadék mellett a nagy múltú város fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya, mely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. Torda egykoron az összes erdélyi sóbánya adminisztratív központja volt, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Ki gondolná, hogy a közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan sócsodáival, hanem óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is bír?
Kőrösfőn megcsodáltuk a református templom 225 kazettából álló festett mennyezetét. A néphagyomány szerint, amikor 1660. május 22-én II. Rákóczi György fejedelem a vesztes szászfenesi csata után sebesülten Várad felé menekült, Körösfőn megpihent, ahol Korpos György helybeli lakos látta el. Rákóczi jóságáért egy török szőnyeggel ajándékozta meg, amelyet aztán utódai a református egyháznak adományoztak. Ez az értékes „Rákóczi-szőnyeg”, mely egyébként a templom falát díszítette, jelenleg restaurálás miatt nem látható. Kőrösfőről Csucsára vitt utunk. Az itteni kastélyt a XX. század elején Boncza Miklós, Ady apósa építtette Csinszka (Boncza Berta) édesanyjának. A domboldalon áll a kerti lak, az úgynevezett „fehér ház”, ahol az első világháború idején Ady Endre is lakott. 1968-ban itt szerény emlékházat rendeztek be. Ma egy szoba Ady és Csinszka itt töltött két évének állít emléket.
(Fotó: Pál Gabriella/Felvidék.ma)
Tanulmányutunk utolsó napjára Nagyvárad és Nagyszalonta maradt. Nagyvárad a Partium igazi kincsestára. Nem véletlenül hívják Európa-szerte Románia szecessziós fővárosának, hiszen olyan építészeti remekeket tartogat, mintha egy eltűnt kincsesládát nyitnánk fel éppen. A városnak 77 műemléképülete van, amelyek számos építészeti stílust képviselnek. Minden stílus megtalálható itt a szecesszió korából.
Láthatunk Zsolnay-porcelánnal díszített épületet, csodaszép freskókkal ékesített templomokat, gótikus elemeket, barokk remekeket, reneszánsz ékességeket, klasszicista és eklektikus építészeti jegyeket. Nagyváradon számos templomot is megcsodálhatunk, valamint itt van Európa 3. legnagyobb zsinagógája is. Az egyik különleges templom a Holdas nevet kapta, mégpedig azért, mert egy 1793-ban készült egyedi óraművet visel. A templom „köldöke” ez az innovatív szerkezet, amely egy holdórából és a homlokzaton látható gömbből áll.
Úgy működik, hogy a gömb 28 naponként egy teljes fordulatot tesz meg a saját tengelye körül, így mutatja az óraszerkezet által jelzett ciklustól függően a hold fázisait. Lenyűgöző! A város számos igazán értékes épülete id. és ifj. Rimanóczy Kálmán nevéhez köthetők. Apa és fia a modern város formálói. Utolsó megállónk Nagyszalonta volt. Megnéztük Arany János felújított szülőházát és az Arany János Emlékmúzeumot a Csonkatoronyban, amely az Arany Jánosra vonatkozó emlékek legjelentősebb gyűjtő- és megőrző helye.
Tanulmányutunkat a kedves szállásadók, idegenvezetők tették még szebbé! Az égiek is velünk voltak, hiszen a 4 nap alatt mindig kellemes időnek örülhettünk! Csupán utunk végén, már hazafelé közeledve szakadt ránk az eső, de kit érdekelt akkor már… Csodálatos négy napot töltöttünk a Partiumban! Nagy köszönet ezért a szervezőknek, akik minden részletre odafigyelve tervezték meg utunkat! És nem utolsósorban köszönet illeti a sofőröket a biztonságos vezetésért!” – írta Pál Gabriella és Bodon Sándor.
