A település iskolájáról, illetve annak megalakulásáról nem tudunk pontos adatokkal szolgálni. Egyrészt ez nem is lehetséges, mert nem maradt fenn erre vonatkozó elégséges dokumentum; az iskolai képzés pedig sokáig nem is volt kötelező Magyarországon. Az első iskolaféle kezdeményezések a plébániák körül szerveződhettek. Amennyiben Hídvég is régi plébániával rendelkezett, feltételezhető, hogy itt szintén volt valamiféle gyermekekkel való foglalatosság.
A helység iskolájával kapcsolatos írásos anyaggal a XVIII. század végén, az 1799-es kamarai összeírásokban találkozhatunk. Itt az alábbiakat írják a falu oktatásáról:
„Ezen helységnek nincs saját iskolaépülete, hanem a jobbágyok gyermekei az iskolamester házában kapnak oktatást. Ez a ház részben szilárd, részben nem szilárd építőanyagokból épült, szalmával van fedve. Van benne egy szoba a tanítónak, egy másik pedig a tanulóifjúságnak, van továbbá egy négybeállásos istálló, a fonott sövénnyel elkerített udvaron egy kis kamra kocsiszínnel, a ház mögött egy 1 ¼ pozsonyi mérőnyi dohányföld.”
Így nézett ki tehát Hídvég oktatási helyzete a XVIII-XIX. század fordulóján. A falunak, melynek egyháza ekkor az esztergomi érseki uradalomhoz tartozott, volt tehát tanítója, annak lakása, ahol a tanítás is folyt. Tudnunk kell, hogy a tanító ekkor a kántor szerepét is betöltötte, sőt olykor jegyzői feladatokat is ellátott.
Közli az összeírás a hídvégi tanító fizetségét, azaz jövedelmét is, ami több tételből állt, s az oskolamester azt vagy terményben, vagy forintban (florin) kapta meg, ám a terménynél is kimutatták, hogy forintra átszámítva mennyit tett ki. Biztosítva volt a „ludimagister” rendes megélhetése: volt háza, telke, istállója, éléskamrája, kocsiszíne; kertje, dohány- és kenderföldje, káposztása, rétje, s ezek nagy részét a lakosság dolgozta be. Kapott tűzifát, szedett tandíjat, jövedelme volt az ostyasütésből és a koledából, fizették neki a stólát.
Jövedelme tehát a feljegyzések szerint a következőképp alakult:
a 10 pozsonyi mérős szántóföldekből, amiket a lakosok művelnek két nyomásban, van 9 fl. 57, krajcár
a kétkaszás rétből van 4 fl.
az iskolások után járó kertből, a káposztás ¼ pozsonyi mérő, a kenderföld ¼ pozsonyi mérő 2 fl.
a lakosoktól terményben 22 fl. 30 xr.
készpénzben 6 fl.
kenyérben 4 fl. 12 xr.
45 szekér tűzifa á 15 krajcár 11 fl. 15 xr.
stóla 4 fl 6 xr
a gyerekek oktatásáért 2 fl.
a koleda megváltásáért 5 fl.
az ostyasütésért 1 fl. 30 xr
összesen 72 fl. 30 xr
Az 1850-es országos összeírás adatai alapján ifj. Palugyay Imre közöl Hídvégre, illetve annak iskolájára vonatkozó adatokat 1855-ös monográfiájában. Eszerint Hídvégen „A r. katholikusoknak 1 osztályú tanodájában 1 tanító alatt fi 50, leány 55, összesen tanuló 105”. (610.p.) El lehet képzelni, milyen oktatás folyhatott a kor eme iskoláiban!
Mivel a községben hosszú időn át az iskola egyházi fennhatóságú volt, találunk adatokat dr. Komlóssy Ferencnek a XIX. század végén megjelent összefoglalójában, Az Esztergom Főegyházmegyei római katolikus iskolák története című kiadványban is. (Budapest, 1896)
Itt az alábbiakat írják: „Hidvégh katholikus iskolájának keletkezése bizonytalan. Az iskolaépület 1856-ban választatott el a kántortanítói laktól. Igy állt 1869-ig , midőn tűz által az iskola és a kántortanítói lak elhanvadván, teljesen ujra építtetett szilárd anyagból cseréptetővel. Különös jótevője az iskolának a községen kívül nincs.“ (1896:118.p.)
Az kiadvány bemutatja, illetve leírja az 1869 utáni iskolaépület és tanítólak állapotát, felszereltségét is. Mint olvassuk: „A tanterem el van látva a szükséges tanszerekkel. Az iskola és kántortanítói lak jó karban tartott, szilárd anyagból épült, cseréppel fedett épület. A tanítói lakás áll: 3 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 pincze, 1 istálló, 1 ólból és terjedelmes kertből.“ (1896:118.p.) Látjuk tehát, hogy a község tanítója a kor viszonyaihoz képest előkelő és megfelelő körülmények közt lakott, hiszen akkor a faluban kevés embernek volt csak hozzá hasonló háza. Ehhez jött még a kántortanítói jövedelem, ami 565 forint 54 krajcárt tett ki. Ez sem volt éppen kis összeg.
Olvashatunk még az említett kiadványban az iskola könyvtáráról, amely 1882-ben keletkezett, és 120 füzetből, kötetből állt. Ugyancsak írnak a faiskoláról, amely „1874-ben lett átadva“, s évente „30-40 ojtványt ad“. Megjegyzik továbbá a következőket: „Testgyakorlótér az iskola udvara, szerek nincsenek. Háziipar és kézimunka ismeretlen.“ Az iskolaszék elnöke a XIX. század végén Tretter Mátyás drégelypalánki esperesplébános volt.
Külön táblázatba foglalták az iskolák ingatlanjait, alapítványait és egyéb jövedelmeit. A tanítói lak, iskola és egyéb épületek rovatban ezek Hídvég esetében 1600 forint értékkel és 80 forint jövedelemmel szerepelnek. A szántóföld és a rét területe 9 hold 241 négyszögölt tett ki. Értéküket 2300 forintra becsülték, a belőlük származó jövedelem pedig 137 forint volt. Alapítványt az iskola vagy a tanító számára nem tartottak fenn. Az egyéb jövedelmek közt szerepelt a termények pénzbeli értéke a maga 296 forintjával, a tandíjt kitevő 100 forint, az adományokból befolyt 57 forint, az 52 forintnyi stólapénz és a szolgálmányok pénzértéke, amely 30 forint 50 krajcár volt.
A kántortanítók közül az iskolamonográfia az alábbiakat sorolja fel: Révész Sándor, Ray János (1840-1855), Barényi József (1855-1873) és Csoszkó Ignácz (1873-1919).
