A koronavírus USA-beli tombolásának kellős közepén nemcsak azzal a minden korábbinál súlyosabb és drámaibb kihívással foglalkozik az amerikai közvélemény, hogy az új típusú világjárvány halottainak a száma megáll-e majd 100 000 alatt, s hogy Trump elnök időben elkezdte-e az ország lakosságának tesztelését, hanem azzal is, ami a hatalmas ország alapítása óta tény. Azaz: a Bibliának és a protestánsoknak, más felekezetnek és vallásnak mekkora szerepe volt és maradt a szövetségi állam törvényhozásának és adminisztrációjának, kormányzatának a közvetett vagy közvetlen befolyásolásában.
Ez mindenesetre sokkal kellemesebb hezitálás, és hálásabb téma, mint például azt méricskélni az egykori szocialista tábor országaiban, mekkora árnyéka van még ma is az ateista, keresztyéngyűlölő múltnak vagy az ország javait kommunista elvhűségből és eszmebarátságból elajándékozó, elherdáló internacionalista „örök barátságnak”.
A kiváló Pew Research Center nemrég hozta nyilvánosságra reprezentatív felmérésének eredményeit. Tekintsünk bele röviden a világ vezető hatalmának „bibliás múltjába és elkötelezettségébe”.
A nemzetalapító atyák drága öröksége: a Biblia és hatása az USA politikai életére
Kétségtelen, hogy az USA Alkotmánya nem említi szó szerint a Bibliát, Istent, Jézust vagy a keresztyénséget, sőt egyenesen leszögezi: „a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely a vallás megerősödését segíti elő”. Mégis történelmi tény, hogy az USA-t alapító puritán atyák egész életét a Biblia irányította. Mielőtt a Pew Research Center kutatási eredményeire rátérnék, vessünk néhány pillantást a Biblia szerepére Amerika történelmének az alakításában. Izgalmas és érdekes história!
Három évvel ezelőtt hatalmas könyvsikernek számító munkát jelentetett meg az Oxford University Press, melynek szerzője Daniel L. Dreisbach. Címe: Az alapító atyákkal együtt olvassuk a Bibliát.
A két részre és tíz fejezetre osztott műben valóban izgalmas módon tekinti át a szerző a Biblia befolyását a politikai életre, a közszereplők gondolkodására. Ha csak az egyes címeket jegyezzük ide, máris látható a szerzői szándék. Például az angol Biblia és az amerikai közéleti kultúra összefüggéseiről, a Biblia szerepéről az egyes alapító atyák személyes és politikai életében. Bizonyos Igék szerepe egyes elnökök döntéseiben, politikájának alakításában. Hányszor, milyen összefüggésben jelenik meg ez az ószövetségi Ige az alapítóknál: „Ember, megmondta neked (az Úr), hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj a törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben” (Mikeás 6,8). Aztán a Biblia szerepe a szabadság védelmezésében, az ellenállás jogának elterjedésében és az amerikai forradalomban.
Milyen bibliai tanácsra hozta meg Benjamin Franklin elnök imafelhívását, ami nélkül nem tarthattak alkotmányozási gyűlést? Miért volt akkora fontossága az igazságosságnak az Államok életében, amit ez az Ige fejez ki: „Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatára van a nemzeteknek” (Példabeszédek 14,34)? Továbbá: az ima szerepe a Kongresszusban, aztán a jó felsőbbségről szóló tanításnak, amire a Példabeszédek 29,2 adja meg az iránymutatást: „Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép”. És végezetül még ilyen témák érdemelnek említést: a Biblia szerepe Amerika történelmében, a szabadság eszméjének kialakításában és elterjesztésében az egész hatalmas országban. A bibliai jelképek használata a nemzet történetében, illetve a visszaélés ezekkel beszédben és más módon. És: George Washington jelentősége az elnöki hivatali fogadalom bevezetésében.
A könyv hatalmas sikere az USA-ban is bizonyítja: a szerző megtalálta Amerika pulzusát, és sikerült olyan összefüggéseket a történész tényfeltáró kutatásával közzétenni, ami valójában mélyen benne él az amerikaiak lelkében, a mai generációkban is. A nagyszerű mű érdemes arra, hogy külön méltatást kapjon egy másik cikkben. A szerző felidézi bibliai alapon az amerikai történelem szégyenfoltját is, a rabszolgaságot, ami ellen az 1787-es alkotmányozó ülésen George Mason politikus így fogalmazott: ez az intézmény a legeslegnagyobb korrupció, ami a mennyei ítélkezést leköveteli a földre. Amelyik nemzetben ezt megtűrik, azt nem a mennyekben, hanem már itt a földön el kell ítélni. Ez nemzeti bűn!
Az USA 2. elnöke (1797-1801), John Adams így vélekedett a Bibliáról: „Ez a világ legjobb könyve”. Fia, John Quincy, az USA 6. elnöke (1825-1829) pedig így: „Az első és a mindmáig egyetlen könyv, ami egyetemes figyelmet és megbecsülést váltott ki, az a Biblia”.
Mindkettőjük rokon szemlélete sok-sok millió amerikai nézetével egyezett az idők folyamán. Mert az USA-ban természetes és belülről, szívből és gondolkodásból jövő volt annak az útnak a megtétele, ami a pietástól, a hívőségtől a politikáig, a hitetlenségtől a hitig vezetett.
John Adams (b) az USA 2., illetve John Quincy Adams, az USA 6. elnöke
És a mai felmérés eredményei? – igazolt bibliás múlt
Felekezeti sajátosságok. Ma a Pew Research Center felmérése szerint
az amerikaiaknak közel fele (49%) vélekedik úgy, hogy a Bibliának valamiképpen van befolyása az USA törvényhozására.
A megkérdezetteknek 23%-a véli, hogy nagy befolyása van. Az USA keresztyénei között a 2/3-ad (68%) kifejezetten azt kívánja, hogy az USA törvényhozására még inkább legyen befolyással a Biblia. A fehér protestáns népességben pedig így vélekedik a 9/10-ed (89%). Érdekes, hogy a fekete protestánsok sem nagyon maradnak el a fehérek mögött: 47% kifejezetten látja a befolyást, 29% nem annyira, de ez így is 76%, alig marad el a fehérek 89%-os mutatójától.
Az viszont szembetűnő, mennyire nagy hézag van az USA katolikusainak és protestánsainak a véleménye között. A katolikusoknak mindösszesen 51%-a van pozitív véleményen a Biblia befolyását illetően.
A déli államok spanyol, illetve latin-amerikai katolikusainak aránya 2%-kal magasabb (52%), mint a fehér katolikusoké (50%). Az amerikai zsidóság véleménye a Biblia befolyását illetően az amerikai politikára erősen megoszló. Összesen 31% gondolja úgy, hogy van, sőt erősen van befolyása, míg 68% véli úgy, hogy egyáltalán nincs.
Politikai tekintetben a republikánusoknak 67%-a lát összefüggést, a demokratáknak mindösszesen 33%-a. Ez is szembetűnő szemléletbeli eltérést jelez.
A demokratáknak 66%-a véli úgy, hogy semmi befolyása nincs a Bibliának a politikára.
Illusztráció (pixabay.com)
A korgörbe növekedése egyre növekvő arányokat mutat a befolyást illetően. A 18-29 éves korosztályban 30% lát direkt és erős befolyást, míg 69% szinte semmit. A 30-49-es korosztályban 43% lát összefüggést Biblia és politika között, 57% nem. Az 50-64 éves korcsoportban 61% az igennel véleményezők és 39% a nemlegesen vélekedők aránya. Végül a 65 év fölötti korcsoportban 64% mondja, hogy igenis van befolyása a Bibliának a törvényhozásra és a politikára, míg 35% ezt nem látja.
A felmérés adatai meglehetősen frissek, ezeket 2020. február 4-15. között vették fel, és utána dolgozták fel. Érdekesség, hogy az összehasonlító grafikon alján olvasható ez a megjegyzés:
„A fehér evangéliumi keresztyének Trumpban élharcosát látják hitüknek, jóllehet sokan nagyon vegyes érzelmekkel viszonyulnak személyes életmódjához”.
Mégis ezzel együtt ez a tábor kiugróan vezet 89%-os véleményével a Biblia befolyását illetően a törvényhozásra és a politikára. Őket 13%-os lemaradással a fekete evangéliumi keresztyének követik (76%). Most már csak egy kérdés marad: Vajon nálunk milyen arányok jönnének ki 3 évtizeddel a rendszerváltás után?!
(Forrás: pewresearch.org és christianheadlines.com)
