Talán minden kedves Olvasó környezetében vannak olyan szobrok, melyeknek különös történetük van, a történelmi sorsfordítók által megbélyegezve hányatott sors jutott nekik. A lévai egykori, mára már szépen felújított Schoeller hengermalom szomszédságában látható szobortorzónak szintén különös sors adatott.
Napjainkban az üzlethelyiségekkel és irodákkal szegélyezett malom melletti udvar egyik épülete előtt látható a három alakot ábrázoló torzó. Az ölében gyermekét tartó anya előtt egy marcona harcos alakja jelenik meg. A szoborcsoport alakjai ma már csak torzóként, a mellkasuknál illetve a törzsüknél elvágott állapotban jelzik a szebb és méltóbb múltat.
A város életét fotókban megörökítő közösségi oldalon Tolnai Csaba helytörténész, a város alpolgármestere a szobrok fotóihoz a következőket fűzte:
Kerényi Jenő szobrász Hősök című alkotását a város vezetése rendelte meg 1941-ben. Az első világháborús hőst és feleségét valamint gyermekét ábrázoló szoborcsoportot a városi iskola és a biztosító előtti tágas téren helyezték el.
Napjainkban az Andrej Vrábel Gimnáziumnak ad otthont az épület, a biztosító épületében pedig sok évtizeden keresztül a gyermekkórház volt.
A szoborcsoport az iskola előtt (Fotó: Tolnai Csaba, rep.)
A korabeli sajtó ekképpen szólt a szoborról: a lévai emlékművel a világháború halott hősei előtt kívánt tisztelegni az éppen újra Magyarországhoz csatolt kisváros.
„Kerényi az elbukó vitézek, a nemtők és géniuszok, a sturmok és huszárattakok helyett valami egészen szokatlant mintázott. Körülbelül egy „a harcos és családja” tárgyú kompozíciót, amelyben egy archaikus, akkor magyarosnak tartott öltözékű elszánt férfi néz szembe a várható támadással. Kezében kard, tekintete elszánt, hosszú bajusza és mongolosan vágott szeme mutatja etnikai eredetét, teste megfeszül. A férfi mögött, egy kubus formájú emelvényen áll a felesége, aki bebugyolált, talán még pólyás gyermekét szorítja elszántan magához, miközben, amennyire a fényképekből és a korabeli leírásokból következtetni lehet, a messzeséget kémleli“ – olvasható Rózsa Gyula Kerényi Jenő című 2010-ben megjelent monográfiájában.
Kerényi Jenő első állami megrendelése volt a talapzaton álló lévai szoborcsoport megalkotása.
Kerényi Jenő 1908. november 20-án született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő tanítványa volt. A harmincas években római ösztöndíjat nyert, s ekkor műveivel már rendszeresen megjelenik a kiállításokon. Nagy hatással van rá az etruszk művészet.
Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere.
A vöröskőből készül szoborcsoport (Fotó: Tolnai Csaba, rep.)
A város főútja mentén elhelyezkedő parkot sajnos nem sokáig díszítette a vöröskőből készült alkotás. A második világégést követően a felszabadító vörös hadsereg ledöntötte. Több évtizeden keresztül Cziria Géza rejtegette s így mentette meg az utókornak.
A torzót az elmúlt években helyezték el a szépen felújított Schoeller-hengermalom melletti udvar egyik épületének a sarkára. Innen tekint vissza, szemléli a mai rohanó, modern világot, s réved vissza a dicső múltba.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
