Thúry György egykori várkapitány halálának 450. évfordulójáról kiadványokkal, tudományos konferenciával, portyával és zenével is megemlékeznek a következő hónapokban Nagykanizsán.
Thury György (1519 körül – Orosztony, 1571. április 2.) végvári vitéz, várkapitány, a „magyar el Cid”, Bars vármegye főispánja.
A rendezvénysorozatról tartott keddi sajtótájékoztatón Balogh László polgármester úgy fogalmazott: az örök értékeket meg kell őrizni, Thúry pedig „a mi hősünk”, nem véletlenül van elnevezve róla múzeum, iskola, tér is a dél-zalai városban.
Felidézte, hogy a Dunántúl oroszlánjának is titulált vitéz Léva, majd Várpalota, életének utolsó éveiben pedig Kanizsa várkapitánya volt, akiről úgy tartják, 600 párbajban győzött. Vitézségéről és a török elleni küzdelmeiről a nyugati krónikák is megemlékeznek.
A kanizsai várat 1567-től 1571-ig védte, mígnem 1571 április másodikán a törökök a közeli Orosztony határában halálos csapdába nem csalták. Mint megbecsült ellenfelet, levágott fejét Konstantinápolyba, a szultán elé vitték – emlékeztetett a polgármester.
A Thúry 450 programsorozat szervezőjeként Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója elmondta: tavaszi és őszi megemlékezéseket, programokat terveznek, attól is függően, hogy a járványhelyzet mit tesz lehetővé. Március 5-től diákoknak vetélkedőt, óvodásoknak rajzversenyt hirdetnek, a felnőtteknek pedig feladatlapokat készítenek, mindezeket április 1-jén, online ünnepség keretében értékelik.
A rendezvényeket a múzeum közösségi oldalának bejegyzéseivel és a hónap műtárgyaként a kanizsai várhoz kötődő tárgyak bemutatásával színesítik.
Hont vármegyéből, Középtúrról származó nemesi család sarja, ősei már az Árpád-korban jeles vitézek voltak. Nagyapja, Thury Miklós Hunyadi Mátyás seregében szolgált, és apja, Gábor is kitűnő vitéz volt. Az 1540-es években huszárfőlegény lett a sági várban. Részt vett az 1552. augusztus 10–11-ei palásti csatában, ahol jelentős része volt az olasz csapatok megmentésében.
Az őszi programsorozatban tudományos emlékülést terveznek, családi napot is szerveznének, valamint hagyományőrzők és civil szervezetek részvételével török-magyar „bajvívás” is szerepel a lehetséges programok között.
Kanász Viktor történész Thúry Györgyről újonnan készített kiadványát jelentetik meg, de készülnek két forrásgyűjteménnyel is, amelyek a kanizsai vár életébe engednek bepillantást, például a korabeli leltárak segítségével.
Vörös András, a hagyományőrző Thúry Vitézlő Oskola vezetője jelezte: a tizenéves hagyományaiknak megfelelően idén is megszervezik április 2-án a Thúry portyát Nagykanizsáról Orosztonyba lovasok és talpasok részvételével.
Klaszán Sándor, a tavaly alakult Canischa Cronica régizenei együttes vezetője pedig arról számolt be, hogy április 1-jén bemutatkozó koncertet tartanak, amelyen reneszánsz dalokat és egy saját szerzeményű rockszvitet is előadnak élőben vagy online formában.
Haláláról a Vasárnapi Újság így ír: 1571-ben kanizsai kapitány volt Thury György. Incselkedő török csapat a vár alá szemtelenkedett. Ő is kiront rögtön néhányad-magával megfékezésökre; hanem akkor minden oldalról előtörtek, a kik elbújva voltak, és lenyomva sokan az egyet, könyörtelenül megölték. Fejét aztán nagy diadallal küldöttek Konstantinápolyba. Valami értéktelen fejet nem küldtek volna el. Ezzel is kimutatták, mennyire féltek tőle, a mig élt. Thury György valóban a XVI-dik század Kinizsijének nevezhető, annyira kiváló tulajdonai voltak a merészség és személyes vitézség, és anynyit ártott egymagában a töröknek. (Forrás: Vasárnapi Ujság 15. évf. 19. sz. (1868. máj. 10.))
(mti, wiki/Felvidék.ma)
