Kassán Milan Kolcun tanár egy jó ötlettel állt elő. Tematikus barangolásokat kezdett szervezni. 2004 októberében valósult meg az első séta és azóta havonta rendületlenül meg is valósultak volna, ha a világjárvány nem szól közbe. A barangolások magyar nyelven is folynak, melyeket azonban nem Kolcun vezet.
Ez a könyv arra szolgál, hogy minden valami mást és másképpen ünnepeljünk – szólít fel minket a szerző. Ez most így év végén aktuális is, hiszen az ember naptárt vásárol. A könyvbemutatóra karácsony előtt került sor a Domonkos téren. Az érdeklődés a hideg ellenére jelentősnek mondható.
A barangolások ötletgazdája a kassai témákat kötetekben is feldolgozza. Kettő a Kassával foglalkozó szerzők munkáit ismertette, további kettő az épületek részleteivel foglalkozott.
Most a kilencedik kötetét adta ki ebben a témakörben Košice na každý deň (Kassa minden napra) címen, melynek címlapján legendás kerékpárja látszik. Ebben az év minden napjára – a szökőévekre is gondol –, tehát 366 napra ad tippeket, milyen kassai látnivalóra fókuszáljon az olvasó. Mit „ünnepeljen”, vagy látogasson meg, ha éppen nincs jobb dolga.
Kassát nem kell elhagyni ahhoz – bizonygatja Kolcun –, hogy gasztronómiai, történelmi vagy művészeti látókörünket bővítsük.
Sok esetben képzőművészek születésnapját adja meg, akik az elmúlt évtizedekben alkotásaikkal díszítették, vagy sem az épületek kül- és belterét. Nézőpont és felkészültség, kulturáltság kérdése. Számon kell tartanunk őket! Legyen bármi a véleményünk alkotásaikról, hozzátartoznak a város mindennapjaihoz és életéhez. Ezek színezték, terrorizálták, csúfították, vagy éppen harmonizálták, élhetővé vagy élhetetlenné tették Kassát. Erre az állandóan lüktetésben élő ember ritkán gondol. Érzi, valami nincs rendjén, elidegeníti, de nem figyel igazából oda. Mégis az ilyen mű beleszól a sorsába.
De ez csak az egyik vetülete a kötetnek. Kulináris élményeket javasol, partizánokat ismertet, megemlékezik Izrael állam kikiáltásáról (V.14.) és Szent Flóriánról (V.4.), vagy éppen a város címeréről (V.7.). Az épületek is megkapják a figyelmet azon a napon, amikor avatták őket vagy tervezőjük születésnapján és a tréfák sem maradnak el. Az egyik rajz alatt olvasható: „Én ezt a Kassát komolyan zabálom. Nehogy megedd egészen, mert nem csupán a tied!” (206-07.)
Másik része az ajánlott színhelyekkel, elhanyagolt, ritkán emlegetett látnivalókkal foglalkozik.
Így szó esik kéményekről, egykori csőpostáról, használaton kívüli vasúti alagútról, 2010-ben Kassára hullott meteoritról. De megemlíti a városban egykor élt legendás fura alakokat is. Akkoriban mosolyogtunk rajtuk, ma már a feledés homálya fedi őket.
Skuteczky Sándor építészről, akiből persze Alexander lesz és Skutecký – az első kassai felhőkarcoló tervezőjéről – és édesapjáról, a „híres szlovák” festőművészről, Skuteczky Döméről is szó esik (VI. 25.). Máthé János „álnevén” szerepel a kötetben – Jánként (VI. 14.). Arpád Račko meg Maratón-szobrával. Viszont a fotóverseny megálmodója Braun-Bukovsky Béla (X. 1-7.) keresztneve helyesen van írva.
Március 15-én a Thália Színházat ajánlja, mert ez a magyarok nemzeti ünnepe. Feld Lajos is más keresztnév alatt szerepel, de legalább „Lajči báčiként” emlékezik rá a szerző (III. 18.). Jakoby Gyula festőművész szobra sem maradhat ki, melyet Bartusz György, a Magyar Művészeti Akadémia tagja készített (III. 28.). Keresztneveik a „szokásos elírás” áldozatai.
Április elseje a kassai viccek napja. Április 11-én Márai Sándorra és emlékkiállítására hívja fel a figyelmet. Majd a dóm tövében az egykori Molnár Gyógyszertár feliratára (II. 7.) ugyanúgy, mint a Kassára települt prágai Gólemre a Domonkos téri sörözőben (II. 4.).
Lezser, vidám olvasnivalót kínál a 207 oldalas kötet, melyet 12 fiatal művész illusztrált (minden hónapot más). Az olvasó lapozgatva elsajátít valamit a város történetéből és etnikai változásairól is.
De nem ártott volna, ha egy hozzáértő lektor átnézi. Mert bosszantó, ha Forgách Ferenc helyett František Forgáčot olvashatunk (X. 4.), a Zichyekkek szemben (X. 14.). Viszont Oelschläger Lajos így, magyarul szerepel (III. 5., VIII. 7.). Ľudovít Kukorelli partizánból akcióhős lesz (X. 7.). Tudomásom szerint, szovjet partizánok végezték ki. Valójában mi történt, nem tudjuk. Lőrinckéről megjegyzi, hogy a település neve magyar eredetű (Lorinčík), hiszen Szent Lőrinc nevét rejti (125-26.).
Andy Warhol kassai tárlatáról is megemlékezik (124.). A babona a boszorkányok nyomait véli felfedezni a Mihály-kápolna bejáratánál. De a szerző figyelmeztet Kálmán király mondására, mely szerint boszorkányok pedig nincsenek (148.). Csakhogy ez közkeletű tévedés! Az uralkodó a strigák (egyfajta vámpírok; lények, melyek állati alakot képesek fölvenni) létezését tagadta, a maleficákét (bűbájosok) nem! Az viszont tény, hogy Magyarországon sokkal kevesebb boszorkánypert rendeztek, mint másutt, de ennek oka tisztázatlan. A kötetnek előnyére vált volna, ha névjegyzékkel rendelkezik.
A kiadvány végén a kassaiság tesztjét találjuk. Az egyik kérdés a 14 közül: Ha azt hallja: „Hol van a pokladňa [pénztár]?” Az azt jelenti: A – „Kassa megint magyar lett.” (1 pont), B – „A magyarok egyre inkább felejtik anyanyelvüket.” (1 pont), C – „Rákóczi kénytelen forogni a sírjában.” (1 pont) (198.) „Ha roma nyelven kiabál valaki valamit az utcán, akkor:” A – „Ez nekem kellemesen hangzik.” (3 pont), B – „Visszataszítóan, mert nem értem.” (0 pont), C – „Örülök, hogy szlovák szavakat kevernek bele.” (2 pont) (uo.) Aki 0-15 pontot szerez, attól a szerző megkérdi, hogy aranyoskám, hová való vagy? Végre tájékozódj! 16-27 pontos eredménnyel rendelkező személy azt a tanácsot kapja, hogy integrálódjon. 28-40 ponttal büszkélkedők számítanak kassai srácnak vagy csajnak! (200.)
„A szabadtéri tippek zöme ingyenes” – hirdeti hátlapján a kötet. – „Még hogy ez a könyv nem ingyenes!” – ránt vissza minket a realitások világába a következő mondat. Vigasztalódjunk, a többi sem!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
