Február 12-e Pozsony gyásznapja. 103 évvel ezelőtt ugyanis napra pontosan, 1919. február 12-én az ősi magyar koronázó fővárost, Pozsonyt 1919. január elsején megszálló cseh legionárius csapatok a megszállás ellen fellépő tömegbe lőttek a Vásárcsarnok előtt.
A vérfürdő áldozatainak emlékműve a Csalogány-völgyi temetőben található, ahova évről évre kijárunk emlékezni, emlékeztetni, az áldozatok sírja előtt imát elmondva értük.
A kis számú, sajnos évről évre fogyó pozsonyi emlékezők idén vasárnap, 13-án helyezték el az emlékezés virágait délután háromkor; közreműködött Brogyányi Mihály idegenvezető.
E sorok írója tegnap délután zarándokolt ki a Csalogány-völgybe. A sortűz halálos áldozatainak száma kilenc:
- Luntzer Gusztáv, 19 éves munkás;
- Albrecht Károly, 21 éves leszerelt tengerész;
- Kubesch Vilmos, 17 éves fémipari szakmunkás tanuló;
- Kováts György, 28 éves rokkant katona;
- Heringes Ferenc, 37 éves szabómester;
- Soós Ferencné, 37 éves városi alkalmazott neje;
- Záborszky Gyula, 37 éves hivatalnok;
- Skoda János pár nappal később halt bele a sérüléseibe;
- Hubert Károly 14 éves tanulót, az áldozatok temetése napján egy cseh katona a srác cipőfűzője kötése közben lőtte le őt úgy vélve, hogy a hátsóját mutatja neki.
Itt mondandó el, hogy a 9 halálos áldozaton kívül 23 súlyos sebesült volt, továbbá több mint 100 könnyebb sérült.
Végezetül álljon itt egy hiteles beszámoló, az 1997.X.21-én, tehát idestova negyed százada – a családi örökség kincsei között megőrzött – akkor 100. életévét már betöltött Payer doktor leveléből idézés, aki 1919-ben Pozsonyban volt egyetemi hallgató medikus szakon, s csaknem saját bőrén megtapasztalta a véres sortüzet:
„Kedves ismeretlen barátom!
Kedves soraidhoz nem igen van hozzászólásom, mert én már ama febr. 12-én síelni voltam és csak később mint II. éves medikus lettem megbízva az anatómia által a tüntető tömegben meghaltak boncolásával. Ott láttam viszont a tüzérlaktanya kontingensének ismerősét.
Mint bennszülött pozsonyinak örökre vérző sebként maradt meg ez az emlék, és az olasz ruhába öltöztetett csehek. Az elmaradt népszámlálás helyett a mai napig mi maradt az a bitorlók kezén… Sőt, Trianon tovább folyt a Masaryk-francia barátságnak köszönhetően, hiszen utólag még a Duna déli partján túl fekvő részek is át lettek engedve.
E sorok írójának lakótelepe, a mára már szinte teljesen falusi jellegét elveszítő Pozsonyligetfalu, megszállása 1919.VIII.14-éről 15-ére virradóra datálható, majd 1947-ben Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsúny is elcsatoltatik – Zilizi Kristóf megjegyzése.
Ma már csak csodákban hihetünk. Több hozzászólásom nem lévén, a hibákat, stb.-t tudd be száz éves koromnak s öreg írógépemnek. Szíves elnézésedet kérve, üdvözöl, dr. Payer.“
Az emlékezés virágai feliratain olvasható volt: „emlékezünk 1919-2022“; valamint piros-fehér-zöld trikolórra írva „Magyarok Világszövetsége & Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület.“
Javaslatként felmerült, hogy ahogy az 1956.X.26-ai mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak a város Határőr laktanyájánál található Gyász téri emlékműnél gyászzene háttérbeli felcsendülése mellett hangoznak el az áldozatok nevei (100-on felüli a számuk), ezt lehetne bevezetni a sortűz áldozatai Csalogány-völgyi sírjánál is évről évre.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
