A kékkői várhoz vezető út mentén, a családi házak rejtekében különös kis temető lelhető fel. A várra és a hegy alatt elterülő kisvárosra gyönyörű kilátást nyújtó tisztáson a Balassa család egyes tagjainak nyughelyét találjuk. Az elmúlt bő egy évtizedben részben felújították és a rendezték a nyughelyek környékét.
A kékkői vár hosszú évszázadokon keresztül volt a Balassa família tulajdona. A történelmi temetőben Balassa Sándor és családjának sírhelyeit találjuk. A temető központi sírjele, kriptája báró Balassa Sándoré.
A családtagok nyughelye is itt található (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az 1745. augusztus elsején született nemes élete jelentős részét a várban élte le. 1832-ben bekövetkezett halálakor a közeli kis temetőben helyezték örök nyugalomra. A szakértők úgy vélekednek, hogy a 19. század első feléig még aktív temetőként működött, ahová főleg a nemesség és a helyi kiváltságosak temetkezhettek.
A sírjelén nemesi címer látható. A napjainkban már töredékessé vált címeren egy félhold, csillag és ostorfej rajzolódik ki.
Balassa Sándor a família kékkői ágának utolsó előtti sarja volt. Háromszor nősült. Első felesége Márffy Mária volt, húszévnyi házasságuk során nem születet gyermekük. Ugyancsak gyermektelen volt a Dióssy Magdalénával kötött házassága. Így ötvenöt évesen újból elvált.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az utódnemzés szempontjából a harmadik házassága sikeres lett. A jelentős korkülönbség ellenére a Romhányból származó Kiss Annától öt gyermeke született. Anna édesapja volt a váruradalom gazdasági irányítója.
Balassa Sándor 87 éves korában, 1832 júliusában hunyt el. Anna 24 évvel élte túl a férjét. 1856-ban szintén a nemesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A rendbe hozott temető (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A temetőben a váruradalmat irányító Kiss család tagjainak nyughelye mellett Balassa Sándor több gyermeke is nyugszik. Az alig kétéves korábban elhunyt Alojzia nevű leánya és a szintén fiatalon eltávozott Antal fia is itt talált örök nyugalomra. Ugyancsak itt temették el az egykori kékkői plébánost, Zigovényi Fábiánt, a Balassa família hívét.
A temető a 19. század második felétől már használaton kívül volt. Számos sírhely az idő múlásával megkopott, tönkrement. A helyiek emlékezete szerint a második világháború idején feldúlták a sírhelyeket, kifosztották Balassa Sándor kriptáját.
Az előző rendszer időszakában szinte megközelíthetetlen volt, s így tovább pusztult a helytörténeti jelentőségű terület.
Könnyen bejárható a temető (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A felújításra egészen 2010-ig kellett várni. A kékkői barokk kastélyban székelő Szlovák Nemzeti Múzeum Bábművészeti és Játékmúzeuma a helyi civil szervezettel karöltve a Szlovák Általános Hitelbank pályázatának köszönhetően kezdhette el a terület megtisztítását. Ekkor restaurálták az egyes sírjeleket.
Mindennek ellenére napjainkra már nem tudjuk pontosan, hogy az említetteken kívül kik vannak még eltemetve a kis temetőben. A bő egy évtizede zajlott felújítás során vélhetően rokonok, családtagok azonosítatlan földi maradványai is előkerültek.
Kilátás a kékkői várra (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Jelenleg a nemesi temető könnyedén megtalálható a várhoz vezető út mentén. A látogatókat információs tábla is segíti, igaz itt csak szlovák nyelven kap tájékoztatást.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
