Ugye láttátok már, hogyan terem a steril paradicsom a multik számára? Hatalmas üvegházak, laboratóriumi körülmények, a paradicsompalánta, majd egyre gyorsabban termőre forduló növény gyökerei egy vattapamacsban vannak, amelybe tudományos módszerrel adagolják mindazokat az ásványi sókat meg egyebeket, amelyek az ideális, valós anyaföldben léteznek. A paradicsomok annyira tökéletesen egyformák, hogy öröm rájuk nézni.
Gondolom mindenki vett már ilyet valamelyik áruházban és meg is ette. Valami szörnyűség! Eszel valamit, ami úgy néz ki, mint a paradicsom, olyan színe van, mint a paradicsomnak, még az állaga is olyan, ott vannak a kicsi magvak is benne, de valahogyan nem jön a paradicsomíz a szádba. Nem jó ez a piros izé! Sőt, kifejezett rossz! Mintha levegőt ennél.
Aztán ott van a nagyi, meg a kertje, vagy éppen a tiéd, ahol a szabad ég alá, idejében ki lett ültetve az ősszel megtrágyázott, tavasszal felkultivátorozott, jó zsíros felvidéki termőföldbe a magról kinevelt saját palánta. A gazdája öntözgeti, kapálgatja, locsolja, összegyűjti a barna spanyol csigákat (hogy ezek honnan jöttek, mert ilyen nálunk sose volt!) meg a csíkos bogarak lárváit leszedi a levelekről és jó alaposan széttapossa, oszt csókolom.
(Fotó: pixabay.com)
A jó kerti paradicsomunk így szépen növöget, érleli a napunk (nem tévesztendő össze a közveszélyes Napunk sajtóterméknek álcázott libsi propagandakiadvánnyal!), mozgatja a lágy szél, és amikor beérik, akkor leszakítjuk a kicsit ormótlan, kicsit hibás paradicsomot, hogy jó magyar kenyérrel, házi szalonnával, sóval a szánkba vegyük… micsoda mennyei íz! Zamatos, ízesen édes és húsos. Ez a nagyi paradicsoma, ez a mi paradicsomunk!
Na, most itt vannak ezek a mindenféle választások a Felvidéken, figyeli az ember a jelöltek kampányait és nem tudja, hogy nevessen-e vagy sírjon, amikor a nagymama zamatos paradicsoma helyett eléje tuszkolják azt a kauflandos íztelen semmit, ami persze első ránézésre kellően tökéletes, de belül nincs benne semmi olyan, ami miatt fogyasztható lenne.
Lehet, hogy az ilyen jelölteknél a kampányguruk azért döntöttek az efféle tálalás mellett, mert azt látják, hogy a nép nagy része mégiscsak a Kauflandban meg egyéb vacak helyeken veszi a paradicsomot és akkor ez a műárú eladható majd a választó-fogyasztónak. Csakhogy bármennyire is a multi paradicsomát veszi és eszi a felvidéki paraszt, azért még emlékszik a régi paradicsomok ízére, és ha ilyet talál a polcon (választási listán), akkor bizony az ember érlelte paradicsomot fogja választani az emberfia.
Hogy miért? Mert józan magyar paraszt és nem a libsik által elhülyített műmájer.
Ennyi a titok: a való életünk, az ízeinkkel, a munkánkkal együtt és nem az idegen közegben előállított műtermék.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
