A magyar néphagyomány egységét mutatja be LélekFormák címmel a II. Népművészeti Nemzeti Szalon, amely szombattól látható a Műcsarnokban.
A Nemzeti Szalonok második ciklusát záró kiállítás a magyar néphagyomány egységét kívánja bemutatni, a tárgyalkotó mesterek munkásságával együtt azt a szellemi és lelki világot, amelyből a tárgyi kultúra ered – mondta el a tárlat sajtóbemutatóján Vetró Mihály főkurátor.
Mindezért a most nyíló kiállításban nem a tárgyak tematikus bemutatása kapja a legnagyobb hangsúlyt – tette hozzá –, hanem az egyén, a szellemi műhelyek és a tárgykultúra formálódása a meghatározó.
Vetró Mihály elmondása szerint a népművészet kulcsfogalma a hagyományok továbbadása, erre a utal a kiállítás első termének címe is: Örökítés.
Mint felidézte, a népi mintakincsek, munkamódszerek évszázadokon át családokon, faluközösségeken belül öröklődtek tovább. Ez a hagyomány azonban mára megszakadt, továbbéltetésük kézműves mesterekre és dinasztiákra maradt; ezeket a kékfestő, kalapos, faragó, fazekas és kovács családokat mutatja be az első szekció.
Szerényi Béla társkurátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a népművészet a jövőnek is példákat és megoldásokat kínál, többek között a takarékos anyaghasználatból és az újrahasznosításból.
Ez a takarékos szemlélet nemcsak a kiállított alkotásokban, de a tárlat almásládákat újrahasznosító installációjában is megmutatkozik – fűzte hozzá.
Kolozsvári István a Gyöngyvel leveledzik című termet bemutatva elmondta, hogy ott kortárs képző- és iparművészek népművészet által inspirált munkáiból válogattak, olyan alkotók műveiből, „akik vállaltan a magyar lelket fogalmazzák anyagba”.
Harminchárom legfeljebb 33 éves alkotó mutatkozik be a következő teremben, a népművészet megannyi rétegét képviselve. Igyártó Gabriella társkurátor hangsúlyozta, hogy közülük már csak kevesen tanulták családi körben a kézművességet, mégis mindannyian igen magas szinten művelik azt, többüket Junior Prima díjjal vagy a Népművészet Ifjú mestere címmel tüntettek ki.
A teremben elhelyezett kivetítőn a fiatal alkotók 1-1 perces filmekben vallanak indíttatásukról, küldetésükről.
Pergő képek címmel a magyar néprajzi filmkészítés remekeiből válogat a tárlat negyedik terme.
Rockenbauer Zoltán kurátor emlékeztetett arra, hogy a 20. század robbanásszerű technikai fejlődése radikálisan visszaszorította, néhol meg is szüntette a hagyományos népi kultúrát, az új technikai eszközök ugyanakkor annak megőrzéséhez is hozzájárultak.
A magyar néprajzi filmezés csaknem százéves már, a terem ezért mind a felvételek kora, helyszíne, témái és stílusa, mind az alkotók vonatkozásában változatos ízelítőt tud adni a kezdetektől a legutóbbi időkig – tette hozzá.
A Nemzeti Szalon záró termeiben A világ tudatosítása címmel egy fotókiállítás kapott helyet, amely három fiatal fotográfus, Mohos Zsófia, Nagy Botond és Szász-Bányász Anna egy-egy sorozatából válogat.
Tulipán Zsuzsanna kurátor elmondása szerint Mohos Zsófia a nógrádi Rimóc és a kevéssé ismert, délvidéki palóc falu, Kupuszina hagyományait és ünnepeit örökítette meg, a marosvásárhelyi Nagy Botond hagyományos mesterségek művelőiről készített portrésorozatot, a MOME-n végzett Szász-Bányász Anna pedig saját családja gyergyói gazdaságának mindennapjait dokumentálta.
A LélekFormák – II. Népművészeti Nemzeti Szalon szombattól július 16-ig látogatható a Műcsarnokban.
(MTI /Felvidék.ma)