A Szentatya mise végén elhangzott beszéde, a Kossuth téren, április 30-án.
Köszönöm Erdő bíboros úr szavait. Köszöntöm Köztársasági Elnök Asszonyt, Miniszterelnök Urat és a társadalmi élet jelen lévő képviselőit. Mivel hamarosan visszatérek Rómába, szeretném kifejezni hálámat püspöktestvéreim, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők és az egész szeretett magyar nép felé azért a fogadtatásért és szeretetért, amelyet ezekben a napokban megtapasztaltam.
És kifejezem hálámat azoknak, akik messziről jöttek ide, és azoknak, akik oly sokat dolgoztak ezért a látogatásért. Mindannyiótoknakmondom: köszönöm, Isten fizesse meg!
Külön is szeretnék megemlékezni a betegekről és az idősekről, azokról, akik nem tudtak itt lenni, azokról, akik egyedül érzik magukat és azokról, akik elvesztették az Istenbe vetett hitüket és az életbe vetett reményüket. Közel vagyok hozzátok, imádkozom értetek és megáldalak benneteket.
Köszöntöm a diplomatákat és a más keresztény felekezetekhez tartozó testvéreket. Köszönetet mondok jelenlétetekért és azért, hogy ebben az országban a különböző felekezetek és vallások kapcsolatban vannak egymással és kölcsönösen támogatják egymást.
Erdő bíboros úr azt mondta, hogy „a nyugati kereszténység keleti határán élünk ezer éve”.
Olyan szép, hogy a határok nem elválasztó vonalakat jelentenek, hanem kapcsolódási pontokat; és hogy a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, ami egymással összeköt és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak.
Az evangélium egyesít bennünket, és azáltal, hogy visszatérünk a forráshoz, a keresztények útja Jézus, a Jó Pásztor akarata szerint folytatódik, akinek az a szándéka, hogy egy nyájban egyesüljünk.
Forduljunk most a Szűzanyához. Őrá bízok minden magyart, a Magyarok Nagyasszonyára, akit királynőként és patrónaként hívtok segítségül. És innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét, amelyre e napokban sokat gondoltam, különösképpen a béke ügyét.
Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre. Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre.
Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következőn emzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot.
Reád tekintünk, Istennek Szent Anyja: Jézus feltámadása után te kísérted a keresztény közösség első lépéseit, az imádságban egységesséés állhatatossá téve őket (vö. ApCsel 1,14). Így tartottad össze a hívőket, engedelmes és segítő példáddal őrizve az egységet.
Hozzád imádkozunk az Egyházért Európában,hogy újra megtalálja az imádság erejét, hogy újra felfedezze a te alázatodat és engedelmességedet, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.
Reád bízzuk ezt az Egyházat és ezt az Országot. Te, aki Fiad feltámadásának örvendeztél, töltsd el szívünket az ő örömével. Kedves testvéreim, azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek: Isten éltessen titeket! Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten áldd meg a magyart!
A vasárnapi pápai szentmiséről ITT olvasható a beszámoló. A képriport ITT tekinthető. meg.
(Felvidék.ma)
