Lezárult a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete által szervezett Olvasás 22 című országos rendezvénysorozat, amely a 2021-ben indult kezdeményezés második évada volt. A Kisebbségi Kulturális Alap támogatásának köszönhetően összesen 53 biblioterápiás csoportfoglalkozás valósulhatott meg országszerte 17 településen. Bátorkeszi, Pozsony, Dunaszerdahely, Gombaszög, Tornagörgő, Szádalmás, Jóka, Kassa, Szepsi, Rimaszombat, Rozsnyó, Ipolyság, Somorja, Szilice, Párkány és Komáromszentpéter adott otthont az egyes foglalkozásoknak. Összesen 592 résztvevő ismerkedhetett meg ezzel a művészetterápiás módszerrel.
A program szakmai megvalósítását ezúttal is három szakember biztosította: Bolemant Lilla – tanár, szerkesztő, fordító, újságíró, irodalomterapeuta, Kiss Tímea – tanár, ifjúságsegítő, biblioterapeuta és Tegdes Egyházi Dóra – biblioterapeuta, az SZMKE elnöke.
Mely korosztálynak milyen műveket vittetek a foglalkozásokra?
BL: Az idei év témája a nyugalom volt, a foglalkozások címének is ezt választottam: Hol a nyugalom mostanában? Petőfi versét parafrazálva. A felnőttek számára az utóbbi két év, a bezártság és a háború okozta traumák és negatív érzések feldolgozásához vittem szövegeket. Szentmártoni János: Befejezhetetlen vers önmagunk állásáról, Simon Márton: Arról, hogy mi jó, Szilágyi Domokos: Szerelmes vers a szabadsághoz, Kemény Zsófi: Mindennek a tetején, Bede Anna: Óda a mosogatóvízhez és egyebeket. Meséket is feldolgoztunk, amelyek a szabadságról és a nehézségekkel való megküzdésről szóltak.
KT: Idén kilencévesektől tizenkilenc évesekig voltak diákok a foglalkozásokon. Illetve volt egy felnőtt csoportom is. A Csongor és Tündét, a Semmit, és a Karácsonyi mesét vittem.
TED: Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tartottam foglalkozásokat. Többféle szöveggel dolgoztam: Márai Sándor Eszter hagyatéka visszatérő szöveg, ahogy Michael Ende Momója is. További használt szövegek: népmesék, Kosztolányi Dezső: Esti Kornél, Patrick Ness, Siobhan Dowd: Szólít a szörny.
Mi alapján választod ki az adott foglalkozáshoz az aktuális olvasmányt?
BL: Mindig van a táskámban több szöveg az adott témához, mert a bevezető beszélgetés után derül ki, hogy mi az, ami foglalkoztatja a résztvevőket. Ehhez kapcsolva veszem elő azt a szöveget, amely megfelel a résztvevők érzéseinek és a felvetődő témáknak.
KT: Az aktuális olvasmányt a korosztályhoz kapcsoltam. Illetve az is számított, hogy az osztályfőnök mit mesélt az osztályról, milyen problémák merültek fel az adott csoporton belül.
TED: Az egyszeri foglalkozásokra könnyedebb, általánosabb témákkal foglalkozó szövegekkel készülök. A zárt csoportomban hónapról hónapra készülök, nagyjából sejtem, mi foglalkoztatja őket, illetve, hogy mi az, ami kicsit kimozdítja őket a komfortzónájukból. De vannak komfortosabb szövegek is. A kisebbeknél feltérképezem, most éppen mivel foglalkoznak, s megpróbálok ahhoz köthető szöveget vinni.
Van-e olyan játék, gyakorlat, amelyet a legtöbbször használsz a foglalkozások alkalmával. Ha igen, mi az és miért?
BL: Nincs olyan elem, amit a többinél gyakrabban használok. Induló vagy záró körként beváltak a Dixit kártyák, a szövegek feldolgozásakor pedig a kreatívírás-feladatok: egészítsd ki, írd tovább, fejezd be, írd meg a saját versed, meséd!
KT: Az ismerkedős névtanulós játékokat gyakran használom, mert fontos részét képezik a ráhangolódásnak. Illetve a gyerekek általában egymást sem ismerik és az ilyen ismerkedős játékok alkalmával rácsodálkoznak, hogy kikkel járnak egy osztályba.
TED: Új csoportoknál az Elmegyek, ha nem kérdezel játékkal indítok. Fontos, hogy elnyerjem a bizalmukat. Ezt a kisebbek kihívásnak tekintik, hogy addig nem eresztenek, amíg az összes kérdésükre nem válaszolok. Aztán meglepődnek, hogy minden kérdésükre választ kapnak. Ezzel sikerül közelebb kerülnöm hozzájuk. A felnőttek megfontoltan kérdeznek, de az ő esetükben is kulcsfontosságú, hogy elnyerjem a bizalmukat arra a 1,5–2 órára legalábbis, amíg velük foglalkozom. A nemezlabdámat is mindig magammal viszem, ez a körkérdéseknél hasznos eszköz. Varázslabdának hívom, ami felerősíti annak a hangját, akinél van. Csodás dolgokat művel, főleg kicsiknél, de a felnőttek is előszeretettel gyömöszölik. Ezen kívül a Dixit vagy az OH kártyák mindig előkerülnek.
Melyek voltak a legemlékezetesebb élményeitek a csoportokon – kellemes, vagy éppen kellemetlen tapasztalatok – értem ezalatt azt, ha valami nagyon nem működött?
BL: Nagyon örültem annak, hogy az alapiskolások 7–8–9. osztályosai őszintén megnyíltak a foglalkozásokon. Társaikkal közös problémákat, érzéseket fedeztek fel magukban és megértően fordultak egymás felé. Utólagos visszajelzéseik szintjén is megerősítettek ebben.
KT: A legnegatívabb élményeim a karácsony előtti foglalkozások voltak. A gyerekek egyáltalán nem várták az ünnepeket, kiüresedettek voltak, mondhatni lelketlen volt az egész. Ezzel ellentétben a felnőttekkel való ugyanilyen foglalkozás nagyon felemelő volt és érzelemgazdag. Nekem ez mutatta meg, hogy a generációk közötti különbség nagyon is valós és hogyan mi és a kicsit idősebb generáció valamit nagyon elrontottunk a gyereknevelés terén. Egy másik érdekes élmény abból fakadt, hogy egy 14 éves lány nem tudta, hogy ő meg fog halni, vagyis a beszélgetések alkalmával csodálkozott rá, tudatosította a halál tényét, és hogy ez rá is vonatkozik.
TED: Az egyik legmeghatározóbb élményem az volt, amikor egy nagy feladat elé állítottam a csoportomat. Kivételesen előre el kellett olvasniuk egy egész könyvet, tehát nem csak egy részlettel dolgoztunk. A téma a halál, a betegség, az elfogadás, az elengedés volt, tehát egy gyászfolyamat egyes állomásai. Nagyon megterhelő volt minden csoporttag számára, de utólag hálásak voltak és nagyszerűen működött a megtartó közeg. Csak azért mertem vállalni, mert már egy több mint egy éve összejáró csoportról van szó, így bíztam az erejükben. Annak ellenére, hogy irgalmatlanul nehéz volt, mégis óriási élményt jelentett.
Kerültél-e olyan helyzetbe csoportfoglalkozáson, ami neked is kihívást jelentett, váratlanul ért? Hogyan birkóztál meg vele?
BL: Éppen az egyik ilyen osztályban történt, hogy egy fiú a foglalkozás egész ideje alatt szinte bojkottálta a folyamatot, mindig megpróbálta érvényteleníteni a többiek hozzászólásait és az egész foglalkozás értelmét. Visszaélt a helyzettel. Megértéssel fordultam felé, de a viselkedésén sajnos nem tudott változtatni. Azt gondolom, hosszabb folyamatra és talán egyéb segítségre is szüksége lenne, hogy elhiggye, valóban meghallgatják és fontos valakinek. A többiek ennek ellenére mély megosztásokat is hoztak, de azért fékezte őket osztálytársuk ilyen viselkedése.
KT: Az egyik mese arról szólt, hogy a szülők mennyi mindent megtesznek a gyerekekért. Az anyai önfeláldozás is jelen volt, és ott derült ki, hogy az egyik anyuka fia haldoklott, az egy nagyon erős pillanat volt, csoportvezetőként a kihívás az volt, hogy a történet után hogyan zárom le a foglalkozást.
TED: A tizenévesek csoportjaival mindig kihívás dolgozni. Sosem tudhatod, milyen állapotban jönnek, mindig mindenre fel kell készülnöd. S ha fel is készülsz, akkor is előfordulhat, hogy a csoport szétesik, mert egy-vagy több tagja egyszerűen nem hajlandó együttműködni. Nekem ezek jelentik a kihívást. Hogyan legyek megértő, ha a másik oldalról nem kapok minimális támogatást sem. Egy tizenöt évesekből álló csoporttal gyűlt meg a bajom, nagyon szét voltak esve, egymásra sem figyeltek, nincsenek hozzászokva, ezer más bajuk van, senki nem foglalkozik velük kellően. Egy egyszeri csoportfoglalkozás nem elég az esetükben. Sajnos ez generációs probléma, nem egyedi eset.
Az utolsó szó jogán, fejezd be kérlek ezt a mondatot: Az olvasás…
BL: Az olvasás egy ajtó belső világunkba, amely néha ismeretlen, sőt ijesztő dolgokat tár elénk, de ha közelebb lépünk a problémákhoz, a valódi érzéseinkhez kerülünk közelebb, megtanulhatjuk őket kezelni és megérteni, így megnyugvást, biztonságot és harmóniát teremthetünk magunkban, ami a másokkal való viszonyunkat is javítja.
KT: Az olvasás életet menthet.
TED: Az olvasás víz, ami mindig megtalálja útját, az olvasás kapu, ami mindig valahova máshova vezet, az olvasás lehetőségeket ad, csak élned kell vele.
(SZMKE/Felvidék.ma)
