„Az egyetlen, ami az ember számára végzetes lehet, az a végzetbe vetett hit, mert ez megakadályozza megtérését. Ha viszont Isten megadja a megtérést, akkor azt is észrevesszük, ami körülöttünk van, méghozzá hálásan és csodálkozó szívvel. Akkor éberebben és figyelmesebben járunk-kelünk a hegyek és az alföldi virágok, mezők között. És az emberek sorsára is jobban odafigyelünk, hivatásunkat is készségesebben gyakoroljuk”.
Jörg Zink neves német protestáns elmélkedő Maroknyi remény (Kálvin Kiadó, 2000) című könyvének sorai jutottak eszünkbe, amikor Istentől elkértük, s megkaptuk néhai Röhrig G. Gyula verbászi református tiszteletes halálának 40. évfordulójával kapcsolatosan a lelki, imádságban fogant indítást. Kiváltképpen azt, hogy a megtért ember embertársai sorsára is jobban odafigyel. Élőkére és elődökére, s a lehetséges utódok, Isten népe kicsinyeinek az életére is. Így a legkisebb keresztyén közösségben, családunkban született meg a döntés: hálaadásra megyünk Soli Deo Gloriához illő lelkülettel Délvidékre lelki és biológiai elődünkért, Röhrig G. Gyuláért.
Érette, aki a mára maroknyi délvidéki református egyházban közel 50 éven át, egy gyülekezetben végezte hűségesen a német és a magyar reformátusok lelki táplálását és gondozását. Abban az egyházban, amely a reformáció óta, Sztárai Mihály Dráva menti „hegedálása és éneklése”, meg új hitet hirdető magyar reformátor társai szolgálata nyomán megalkotta később a hercegszőllősi kánonokat, s egykor a mostani maradéknak nagyságrendileg igencsak népesebb, baranya-szlavóniai, horvátországi, szerbiai királyságokban hithű elődje volt. Jugoszlávia megszűnése után a mára 13 anyaegyházból, és legalább 50 szórványból álló, kun és székely, s más eredetű magyar ajkú népességet összefogó lelki fészekben többen megkérdezték tőlünk, miért éppen a 40. évfordulót tartjuk meg. Válaszunk nagyon egyszerű volt.
Az ószövetség-kutató, bibliafordító tiszteletes gondolatvilágát követve ennyi: drága Bibliánkban a 40-es szám igencsak fontos. 40 napig tartott a megmentett emberiséget formáló özönvíz, Mózes 40 nap és 40 éjjel járt közben népéért, s a Törvényért az Úr hegyén (5Móz 9). Izrael és Júda népe 40 esztendőn át vándorolt a Sínai pusztában, míg hazaérkezhetett, a megígért földre: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át” (5Móz 8,2). Urunkat 40 napon át kísértette a sátán a pusztában, de a Lélek és az Ige szellemi, vértelen fegyverével verte vissza a támadásokat (Máté 4, Mk 1, Luk 4). 40 nap telt el a Feltámadott Úr tanítványai előtti megjelenése és mennybevitele között.
Mindehhez van egy személyes okunk is: ma még szabad, ma még lehet együtt lennünk családként az Úr előtt a földön. Tiszteletes úr leányaként, Röhrig Klaudia lelkésznő és férje, dr. Békefy Lajos emberi számítás szerint – fenntartva az Úr szabad döntését – hetvenhárom és hetvenöt évesen ma még családjukkal együtt adhatnak hálát az Édesapáért, Nagyapáért, Dédapáért. Hogy az 50. évfordulón ki teszi meg ezt, az az Úr titka. Ma még lehet, ma még szabad…
Bácsfeketehegyre azért esett a választás, mert Verbász közel, 16 kilométerre van a korábbi időkben püspöki székhelyhez, az országos egyház központja, s mert itt sok alkalommal fordult meg Röhrig tiszteletes is előadásokkal, külföldi vendégeket tolmácsolva, országos számvevőként, valamint Klaudia tiszteletes asszony is, pirosi lelkész korában országos missziói előadóként. Az egyházi év Kantate, énekeljetek az Úrnak vasárnapján, május 7-én megtartott méltó és méltató hálaadáson, majd az azt követő, a családi sírboltnál tartott koszorúzáson több korábbi ismerős, gyülekezeti tag, Röhrig tiszteletes által keresztelt, konfirmált vett részt. Orosz Attila gyülekezeti esperes-lelkipásztor nyitott szívvel és megértően állt az emlékező alkalom megtartásának terve mellé. Ebben Kerekes Ferenc és Hallgató Imre gondnokok is, a presbitériummal együtt támogatták, szerveztek, mindent szépen intéztek. Dr. Békefy Lajos lelkipásztor, közíró ünnepi igehirdetésében Máté 24,6-8;12 és Lukács 12,32 alapján hirdette Jézus Krisztus tényfeltáró és bátorító üzenetét. A gonoszság, a törvénytelenség, a „törvény én vagyok” önkényesség drámai következményeiről, a szeretet elhidegüléséről, és mindezzel szemben Urunk mindeneket felülmúló kegyelmes biztatásáról szólt: „Ne félj, te kicsiny nyáj…”.
Szószéki szolgálatát annak a köszöntő levélnek a felolvasásával zárta, amellyel Balog Zoltán püspök úr, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnöke köszöntötte az emlékező, hálaadó gyülekezetet, az Édesapjára emlékező lelkésznőt és családját, valamint a Szerbiai Református Keresztyén Egyház lelkészeit és közösségeit. Lejjebb a levelet teljes egészében közre adjuk. Az igehirdetést követően a belgrádi gyermekdráma áldozataiért az úrasztalánál az együttérzés mécsesét gyújtotta meg az igehirdető és a feltámadott Úr vigasztaló Igéit hirdette, miközben a gyülekezet félperces csendben, felállva osztozott együttérzőn a gyászolókkal és a megrendült közvéleménnyel. Az igehirdető ezután a Kereszttűzben és a Léterő-Erőnlét c. könyveiből ajándékozott az ünnepi alkalmon megjelent Balogh György konzul úrnak, a szabadkai Magyar Főkonzulátus képviseletében megjelent diplomatának, Sárközi Istvánnak, a Magyar Nemzeti Tanács VB elnökének, a gyülekezet elöljáróinak és a tévé, rádió munkatársainak.
Az úrasztalánál dr. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő emlékezett Édesapjára személyes visszatekintésében, felidézve, hogy mennyiszer volt vele a szórványokban, hogyan tanulta tőle gyerekkorában a nyelveket a 20 ezer kötetes parókia könyvtárban.
Orosz Attila esperes-lelkipásztor köszöntő szavaiban arról is megemlékezett, hogy amikor nem lehetett teológusként sem Erdélyben, sem Magyarországon lelkésznek tanulni, akkor 1959-ben létrehozták a Lelkészképző Intézetet, amelyben Röhrig G. Gyula az ószövetséget tanította. A jelenlévők megtudhatták, hogy az alkalmat sokan köszöntötték: meleg, testvéri szavakkal Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, dr. Békássy Albert Svédországból, a Nyugat-Európai Református Lelkigondozói Szolgálat világi elnöke, Tőkés László ny. püspök Nagyváradról, dr. Kovács Sándor rektor, az Alma Mater kolozsvári Protestáns Teológiai Intézettől, dr. Erdélyi Géza ny. felvidéki püspök, dr. Gaál Botond ny. egyetemi tanár Debrecenből, Spányi Antal székesfehérvári római katolikus püspök. Állami tisztségviselők közül dr. Latorcai Csaba és dr. Potápi Árpád államtitkár, valamint Schmehl János vezérőrnagy, az országos bv parancsnokhelyettese, kifejezve jókívánságaikat az emlékezéshez. Az elhangzott bizonyságtevő és emlékező szavak után valóban lélekből és szívből zendült fel a halleluja: Az Úr csodásan működik.
Az ünnepségről szóló spirituális tudósítás következő részében idézünk majd a valóban olvasásra, átgondolásra érdemes levelekből. Most Balog Zoltán püspök úr köszöntő sorait ismertetjük meg az Olvasókkal. Előtte az ünnepi hálaadás tanulságaként ennyit hadd jegyezzünk fel: nemcsak jó, hanem hasznos, sőt szükséges is emlékeznünk azokra, akik nemcsak tudományukkal, de gyakorlati tanítássá, életté, gyülekezet-, és magyarságépítő szóvá, helytállássá tudták változtatni a kolozsvári teológián és külföldi egyetemeken szorgalmasan szerzett gazdag istenes-tudományos ismereteket. Köztük Röhrig tiszteletes úr négy egyetemen, francia és német nyelven, Strassburgban, Münsterben, Heidelbergben, Marburgban begyűjtött tudománya révén kapott meghívást 1950-ben a Magyar Bibliatanács bibliafordítói közösségébe. A II. világháborúban pedig a németek lelkészeként állt az üldözöttek mellé, mentve életeket, izraelita anyakönyveket, Tóra-tekercset, kőtáblákat, amiért később leánya Jeruzsálemben, régészeti kutatói tanulmányi éve során, átvehette az édesapjának szóló Jad Vasem oklevelet, és megismerkedhetett a megmenekült verbászi izraelitákkal, akik Észak-Galileában új zsinagógát építettek, réz emléktáblán örökítve meg héber és angol nyelven a tiszteletes úr helytállását…
***
Balog Zoltán püspök köszöntő levele
Röhrig G. Gyula református lelkész halálának 40. évfordulóján
tartandó ünnepi hálaadó istentiszteletre
Nagytiszteletű Asszony! Nagytiszteletű Urak! Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Luther Márton úgy fogalmazott egyszer, Isten azért lett emberré, hogy mi igaz emberek legyünk. Vannak olyanok, akik erre a lutheri gondolatra egész életükkel adnak példát kortársaiknak és az utókornak. Röhrig Gyula református lelkipásztor ilyen volt. Megmutatta, hogy keresztyénnek lenni azt jelenti: teljes szívvel hisszük és valljuk, hogy Isten Jézus által megszabadított bennünket és életet adott nekünk. Lehetőséget arra, hogy szabadítása révén jobb legyen minden, teljesen új reménység, új távlatok nyíljanak meg előttünk. Jól láthatóvá tette a verbászi egyháztagok számára, hogy az élet Krisztussal összehasonlíthatatlanul jobb, bár ez az élet sem küzdelmek, nehézségek és próbák nélkül való. Megmaradni magyarnak, Krisztus követőnek, élni a nyelvben és a kultúrában. Fordította a Bibliát, megjárta számos nagy hírű teológia doktori képzését, de a magyar reformátusságot szolgálta a diakonissza ház igazgatójaként, és amíg működött, a lévitaképző tanáraként is. Röhrig Gyulában az elkötelezettség, az Isten szolgálatára való elhívás a hit bátorságának bizonyítéka. Ez az elkötelezettség tartós hűséget szült; rendületlen szolgája volt Krisztusának és az egyházának, miközben igyekezett megtartani maroknyi magyar közösségét, a mindennapok lelkészi kihívásaiban is töretlenül helytállt.
Vannak olyan életek, amelyek a mély kúthoz hasonlatosak: a forrást csak sejtjük, hogy van, mert újra és újra friss, éltető vizet ad. Olyan élet az ilyen, amely szolgál. Nem magamutogató, nem büszkélkedik forrásával, hanem felkínálja kincsét, hogy táplálja, óvja azokat, akikhez tartozik. Ez az ünnepi hálaadó istentiszteleti alkalom megálljt parancsol a múló idő törvényszerűségének és a múlt értékei megőrzésének kötelességére figyelmeztet. Arra, hogy:
„Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” Zsid 13,7
A magyarok mellett egykor német reformátusok is lakták Verbász városát, akiket a II. világháborút követően lelkészükkel együtt kitelepítettek, többeket közülük kivégeztek. A lerombolt gyülekezetet a magyar ajkú egyháztagok számára Röhrig Gyula református lelkész építette újjá.
Emlékezzünk hát hálával a negyven esztendeje elhunyt testvérünkre, a verbászi magyar és német ajkú eklézsia pásztorára, aki több mint fél évszázadon át szolgálta református gyülekezetét. Isten áldását kívánom a délvidéki magyarokra, keresztyén gyülekezeteikre, hogy minél tovább emlékezhessenek egykori lelkészeikre és hirdessék Isten dicsőségét!
Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
