Szécsénykovácsi Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern prózaírás kiváló magyar mestere – a Szindbád, Rezeda Kázmér, Alvinczi Eduárd figuráinak megteremtője – felvidéki gyökerekkel rendelkezett.
Nemesi származása a történelmi Nógrád vármegyében található Szécsénykovácsiba (ma Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás) vezet vissza. Apja, Krúdy Gyula (1850–1900) dzsentri, jómódú ügyvéd, városi képviselő kisnemesi gyökerekkel rendelkezett, anyja, Csákányi Julianna, a Krúdy család cselédje, alacsonyabb származású volt. Csak tizedik gyermekük születése után érvényesítették házasságukat.
A Krúdy család gyökerei Zólyomba nyúlnak vissza a 17. századig, amikor elnyerték a címeres nemeslevelet. A család egyes ágai evangélikusok, mások, így Krúdy is, katolikusok voltak.
Az író elsőszülöttként látta meg a napvilágot. Amikor nagyapja megtudta, hogy a család szobalánya, az akkor 18 éves Csákányi Júlia gyermeket vár a fiától, haragjában elcsapta a szolgálólányt a háztól, aki pár hónapig terhesen kőművesek mellett dolgozott. Apja azonban szobát bérelt számára, és ezt látván a család is megenyhült, a szolgálólányt, immár fiuk párjaként visszafogadták.
Krúdy szülei nagyon eltérő társadalmi rangjának köszönhetően jól ismerte a szegénység és a gazdagság világát is, ami írói munkásságán lépten-nyomon felfedezhető.
Anyjától, s talán még inkább apai nagyanyjától, Radics Máriától örökölte színes fantáziáját, bohémsága bizonyára Krúdy nagyapjától, a 48-as honvéd vitéztől és legendás nőcsábásztól ered. Apja józan életű ügyvéd volt, aki gyermekeit szigorban, de szeretettel nevelte. Fiát is ezen a pályán szerette volna látni, élete végéig nem tudott beletörődni, hogy író lett belőle, nem ügyvéd.
Krúdy sokszor megfordult Szécsénykovácsiban, ahol nagy hatással volt rá a vadregényes nógrádi táj,
s nagyapja, a 48-as honvéd százados, még inkább annak testvére, Krúdy Kálmán, a forradalom leverése után sokáig rebellisként a császári erőket zaklató, fosztogató zsivány élete. Krúdy sok elbeszélése és regénye a családi legendákból és valóban megesett történetekből táplálkozik.
Említett nagyanyja szintén az író történeteinek egyik központi alakja, igazi párja volt Krúdy nagyapjának. Habár az öreg állandó kicsapongásai miatt huszonöt év házasság után az asszony elvált tőle, élete végéig bánta, hogy otthagyta a „gróf urat”. Titkon azt remélte, hogy élete nagy szerelme, akivel 1849-ben együtt táncolt 16 évesen a komáromi várfalon, miközben 15 ezer fős osztrák hadsereg ostromolta a várat, egyszer visszatér hozzá. Persze lehet, hogy a várfokon táncolós történet, amint sok más családjával kapcsolatos története, inkább csak Krúdy fantáziájának szüleménye volt.
Krúdy Gyula zsánerszobra a Belvárosban (Fotó: 24.hu)
Az elemi iskolát szülővárosában, Nyíregyházán, a gimnáziumi tanulmányait Szatmárnémetiben, majd Podolinban végezte. Ezt követően Debrecenben és Nagyváradon volt újságíró. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete megjelent Üres fészek és egyéb történetek címen. Munkatársa volt számos folyóiratnak, és szerkesztője a Nyugatnak.
Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent Vörös postakocsi című regénye hozta meg számára. A 20. század irodalmának sajátos jelensége volt.
Műveiben egyaránt kifejezésre jut a késői romantika, a modern impresszionizmus és a realizmus.
1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1893-ban riportsorozatot készített a Pesti Naplóban a hipnózis-tragédiáról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónap múlva a nagyváradi Szabadság munkatársa lett, riporter és korrektor. A Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert, és megjelent első novelláskötete, az Üres a fészek.
Krúdy 1899-ben feleségül vette a nála kilenc évvel idősebb Spiegler Bella tanítónőt, a balassagyarmati rabbi leányát. A házasságból született 1900-ben Gyula fia, 1902-ben Ilona, majd 1907-ben Mária lánya. 1919-ben elvált első feleségétől, és nőül vette a nála huszonegy évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát. A házasságból született leánya, Zsuzsanna (1919-1992).
1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. 1920–21-ben, a tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene. Anyagi helyzete romlott, műveit csak elvétve adták ki.
Régen lappangó betegsége ledöntötte lábáról, és a Liget Szanatóriumban kezelték. Szervi szívbaj, nehézlégzés, gyomor-, máj-, tüdőpanaszok vettek rajta erőt. Le kellett szoknia a nagy lakomákról, ivászatokról. Ekkor gyűjtötte tanulmányait a Három király című történelmi regényéhez.
Ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a Magyar Rádióban, és tízkötetes gyűjteményt nyomtattak ki új kiadásban.
1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, ám akkor már nagy adósságai voltak. Az élet álom című kötetét saját költségén adta ki. Szigeti lakását felmondta, május 28-án családjával Óbudára költözött, ahol szegényes körülmények között élt.
1933 tavaszán az egészsége rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot. Kilakoltatási végzést kapott, lakásában a világítást is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengőre rúgott. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. 1933. május 12-én, hajnalban hunyt el. 55 éves volt. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt.
Krúdy Gyula óbudai házának ablakában (Fotó: Wikipédia)
Hegedűs Géza író, kritikus így vall róla: „Krúdynak hívői vannak, rajongói vannak, ízlelve élvezői vannak, akik gyűjtik a könyveit, újra meg újra olvassák oldalait, egymásnak idézik mondatait. Krúdy egyszerre széles olvasókörök népszerű írója és irodalmi ínyencek szellemi csemegéje. És soha senki se vonta kétségbe, hogy a magyar prózastílus egyik legeslegnagyobb művésze. És ez a bűvész-művész, akinél minden mondatról úgy képzeli az olvasó, hogy hosszú műgonddal csiszolta mestere – a magyar irodalomnak alighanem a legtermékenyebb írója, lehetséges, hogy Jókainál is több betűt írt le, holott ő csak ötvenöt évet ért meg. Regényeinek száma hatvan fölött van, novelláié és elbeszéléseié meghaladja a háromezret, s ezekhez ifjúkorától mindhalálig szakadatlanul publicisztikai cikkeket fogalmazó újságíró volt. Káprázatos jelenség!
Életműve szinte áttekinthetetlen, teljes kiadása még máig sincs, holott tudjuk, ki volt, és évről évre új Krúdy-kötetek kerülnek sajtó alá. Óriási publicisztikai munkásságát még majd ki kell ásni a régi újságok tömegéből.
Ezekből az újságokból még mindig kerülnek ki újabb és újabb, eddig könyvben meg nem jelent Krúdy-novellák. Ily módon Krúdy képe halála óta is egyre gazdagodik, és a Krúdy-hívők nem győzik gyűjteményükhöz megszerezni az újabb köteteket. Alakja olyan, mintha Krúdy írta volna.”
Forrás: Wikipédia, 061.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
