Minden normális ember arra vágyik, hogy békés, kiszámítható világban éljen. Aki ez ellen tesz, az – logikusan – nem normális? Lehet, hogy szemlélet kérdése, de mindenki magát tartja normálisnak. Az is, aki mást mond. De ki/mi az a más?
Bonyolult a normalitás kérdése. Magyar szempontból azt látjuk, hogy állandó fenyegetésnek vagyunk kitéve. Annyira mások (nem elég progresszívek) lennénk, amiért ezt kiérdemeltük?
Sok minden miatt fenyegetnek. Itt van például ez az LMBTQ-ügy. Normálisnak azt tartjuk, hogy van nő, és van férfi. Ezt zokon veszik nekünk, holott az Európai Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a gyereket szülő személy nő. Elég meghökkentő, hogy ezt egy bíróságnak kell leszögeznie. Persze vannak eltérések, más hajlamok, de az élet folytonosságát az a természeti törvény biztosítja, hogy van hím, és van nőstény. Miért akarnak elmarasztalni, amiért ezt a természeti törvényt tartjuk normálisnak? És persze fenyegetődznek amiatt ezzel-azzal.
Egyéb is van: elítélnek, ha békepártiak vagyunk és nem támogatjuk az ő szájuk íze szerint Ukrajnát. Könnyű így ítélkezni annak, aki nem határos Ukrajnával, és remek bevételei vannak a fegyverkereskedésből (amit önzetlen segítségnek neveznek).
Sőt már az atombomba is szóba került (Medvegyev elvtárs említette), márpedig mi itt, a szomszédban élünk, a sugárzás első hullámának „élvezői” mi lennénk. Miért gondolják, hogy ezt bevállalnánk?
Aztán itt van a rasszizmus vádja, amiatt is fenyegetnek, mert arrafelé Brüsszelben emberségesebbek és egyenlőbbek, mi pedig szerintük nem vagyunk sem eléggé emberségesek, sem egyenlőek. Mondják ugyan: mindenki egyenlő a bőr színétől függetlenül (ebben normális emberek között nincs vita), csak vannak, akik nem látják, hogy nem ez a felszínes különbség a lényeg, hanem a kultúra, a hagyomány, a vallás, a szokás mássága.
Ugyanakkor maguk tagadják az egyenlőséget, mivel újabban a fehér embert (önmagukat!) tartják minden rossz forrásának, ennek érdekében történelmi személyek szobrait kéne ledönteni (lásd a BLM hatását) (az újkori gyarmatosítókat és pénzgurukat pedig angyalokká avatni).
Azért is fenyegetnek, mert a magyarok zöme úgynevezett szélsőjobb populista politikusokat választ. Nem tudni, az irigység beszél-e belőlük (mert ilyen támogatottságot nem képesek kimutatni), vagy a saját másságuk igazát látják annyira igazabbnak, és amiatt fenyegetődznek. Csak sajnos ez sem az egyenlőségről szól. Mert ahhoz tolerancia is szükségeltetik: nem lehetünk egyenlőek, se demokraták, ha mások véleményét nem tiszteljük.
Van még. Például az, hogy a magyarok egy diktátor játékszerei, Orbán miniszterelnököt pedig egy német politikus szimplán korruptnak nevezte, mert hogy eladta magát az oroszoknak és a kínaiaknak. Mit is képzel egy ilyen kis nép Európa közepén, hogy önállóan gondolkodik, s nem a multik igényét szolgálja ki?
Az egyik nagy baj, amiért durva fenyegetésnek vagyunk kitéve, az a migránsválság. Legújabban az eléggé furcsa nigeri puccs miatt. Mert ha katonailag beavatkoznak (vélhetően Franciaország sugallatára), elindul a migránsáradat onnan. Nem valószínű, hogy a magyarok kimaradnának a felelősségre vonás alól, mivelhogy annyira el nem ítélhető módon békepártiak és migránsellenesek. A pikáns ebben az, hogy a nigeri puccsistákat az ottani lakosság nem elenyésző módon támogatja. Mert azok a lázadó katonák a szabadságért küzdenének, ami viszont egy volt gyarmatnak nem dukál. Hiszen az afrikai gyarmatok már „fölszabadultak”, állítólag önállóak lettek, örüljenek, hogy néhai gyarmatosítóik már „csak” gazdasági gyarmatként kezelik.
Az Afrikából induló migrációnak egyik lényeges oka éppen az, hogy a volt gyarmattartók még mindig lekezelően bánnak az általuk elszegényített, máig kiszipolyozott országokkal, a következményeket viszont szívesen (az egyenlőség, demokrácia és egyéb blabla nevében) másokra hárítanák.
Fölháborító, hogy Magyarország nem hajlandó a gyarmatosítás következményei elől menekülő migránsokat befogadni, hanem saját identitását kívánja fenntartani. Mi is akar lenni ez a haverkodás az oroszokkal meg a kínaiakkal, akikre ez a mai Nyugat, az USA példáját és iránymutatását követve konkurenciaként tekint, s a legszívesebben minimum megalázná őket, hogy halványuló (vagy már nem is létező) dominanciáját kierőszakolja. Amiatt is fenyegetődznek, hogy még mindig (bár mérsékelten) orosz kőolaj érkezik Magyarországra, miközben saját üzleti kapcsolataikról mélyen hallgatnak.
Az van, hogy lépten-nyomon kinéznének minket Európából (akadt is egy nagyokos, aki szerint Magyarországot ki kéne zárni az EU-ból). Bár lehet, tényleg nem illünk Európába, amiért annyira mások vagyunk. Nem integrálódtunk volna jó ezer év alatt? (Mellékesen megkérdezném, hogyan képzelik Brüsszelben a migránsok tömegeinek az integrálódását? Hány évszázaddal kalkulálnak?)
Az egész hátterében van egy „apró” probléma: a demokráciáról Afrikában nyilván más elképzelésük van, mint Európában, bár ott sem egyértelmű, mi fán terem: (a divattól is) változó tényező ez.
Ráadásul ez az európai demokrácia nem olyan áru, amit egyszerű „beszállítással” be lehet hozni, mint a villanyt (és lám, lőn világosság!), mivel a demokrácia nem export-import áru, az egy hosszabb (gazdaságban és fejekben történő) fejlemény eredménye. De miként egy kövér embert nem lehet szűk ruhába gyömöszölni, az európai demokrácia sem felel meg automatikusan minden kultúrának. Láttuk ezt Irakban s az egész „afrikai tavaszban”: Afrika a nagyok (USA, Oroszország, Kína) játékszerévé vált.
Van bőven ok, amiért fenyegetődznek. Bár ez „csak” a külső nyomás. Számunkra a legnagyobb fenyegetés azonban önmagunktól jön. A szétforgácsoltságunk miatt. A kisebbségben kötelező egység hiánya miatt. Az önös érdekeknek a közösségi érdek fölé helyezése miatt. Uram, tudom, bűnösök vagyunk emiatt. De miért büntetsz ennyire? Ez megmaradásunk kérdése!
Mert egyébként jól beilleszkedtünk Európába, a szomszédainkkal is megvolnánk, nem mi használjuk a magyar kártyát, s máig őrizzük a zsidó-antik-keresztényi értékeket. Ezzel szemben Európa az, amely eltávolodott Európától.
Európa egyre inkább a bolsevik rémálomra emlékeztet. S ha már korrupcióról volt szó: vajon ki adja el ősei értékeit, hitét, képességét egy kiadós háborús nyereségért cserébe?
(Aich Péter/Felvidék.ma)
