Október 23-i megemlékezések a Felvidéken

Kárpát-medence-szerte emlékeznek a hatvanhét évvel ezelőtt Magyarországon történtekre. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc hősei előtt a felvidéki magyar közösségek is leróják tiszteletüket.

Cikkünket folyamatosan frissítjük a helyszíni tudósításokkal.

Izzasztókunyhó és ’56-os megemlékezés Gömörpéterfalán

Ősi magyar hagyományok szerint emlékeztek az ősökre és 1956 hőseire Gömörpéterfalán a Magyar Közösségi Házban a Felföldi Dalia Iskola és a Petőfi-program szervezésében. Október 23. előestéjén izzasztókunyhót állítottak Kovács László Fehérholló Öskü táltos vezetésével, melyet ünnepi megemlékezés követett.

Az izzasztókunyhó (Fotó: Perjés Alina)

A megemlékezéssel kapcsolatban Kopecsni Gábor, a Felföldi Dalia Iskola alapítója elmondta: „A Felvidéken és az elszakított területeken élő magyarok a mai napig élik és tapasztalják a szabadságharcnak ezeket a szeleit. Olykor hangosabban, olykor halkabban. Sajnos ez a politikától is függ, de mindig harcolunk, mindig dacolunk a fölöttünk álló hatalmakkal. Az ilyen alkalmak, mint az ’56-os forradalom is erre kell, hogy emlékeztessenek, hogy egy maroknyi magyar képes volt a világ legerősebb hatalmával szemben kiállni, odacsapni egyet. Még ha tudta is, hogy ennek következményei lesznek, és lettek is. Mégis fel merték venni a kesztyűt. Ez érezhető a mai napig.
Olyan korban élünk, mikor a magyar megint képes harcolni a nemzetéért. Aztán, hogy mi lesz a következménye, azt nem tudjuk.

A megemlékezők (Fotó: Perjés Alina)

Az utóbbi száz év nagyon sok csapást jelentett az összmagyarság számára. A történelmi korokban is mindig mintha megismétlődne ez a hullám. Voltak olyan időszakok, hogy a túlerő ellen is képesek voltunk felállni. Sokszor elveszítettük, de valahol mégis mindig megnyertük a harcot. Azok a hatalmak eltűntek, és mi még mindig itt vagyunk. Én nem félek a jövőtől sem, mert vannak olyan fiatalok, akik továbbviszik az örökségünket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezt az életérzést, ezt a tüzet megtartsuk, és megismertessük velük a történelmet.  Mi és ők is történelmet fogunk írni.

Van egy családi kapcsolódásom  az ’56-os forradalomhoz. A nagyapám 14-15 éves lehetett, pap akart lenni és átszökött a határon. Két nénivel próbált menekülni, de elkapták és kémkedéssel vádolták őket. Bekerült az Andrássy út 60. szám alá, ahol most a Terror Háza van. Ott volt tíz napig. Egyik alkalommal pucolnia kellett a folyosót, amikor falhoz állították, és állítólag akkor vitték be Mindszenty Józsefet kihallgatni.”

A szertartás tüze (Fotó: Perjés Alina)

Fábián Zoltán előadta az „Előre, gyerünk pesti srácok!” című dalt, mely elmondása szerint történelmi jelentőséggel bír a számára, ugyanis Wittner Mária 84. születésnapjára tanulta meg.

A rendezvényt Kovács László Fehérholló Öskü zárta: „Megérkeztünk ide, a Felvidékre a Dalia Népfőiskolához néhány barátommal, hogy egy szertartásban elmélyüljünk az ősök tiszteletére. Az ’56-os forradalom évfordulója jó alkalom rá, hogy felidézzük, mennyit tettek az őseink azért, hogy mi most is magyarul beszélhessünk, magyarul élhessünk. Ez számomra nagyon fontos. Kiskoromban nagyon sokat olvastam különböző történelmi témájú könyveket, és mindig azon bosszankodtam, hogy én nem történelmi korban élek, amikor harcolni lehet. Ráébredtem, hogy történelmi korban élünk most is.
Rajtunk múlik, hogy ma és ezer év múlva is magyarul beszélnek- e ezen a tájon. Rajtunk kívül senkit nem érdekel, hogy itt van ez a kis nemzet ebben a hazában.

(Fotó: Perjés Alina)

Ez egy ugyanolyan nehéz történelmi időszak. Látjuk, hogy főleg az utóbbi pár évben mekkorát fordult a világ. Eddig azt hittük, hogy egy kényelmes, laza világban élünk, de ugyanúgy ki kell állnunk magunkért, mint régen. Ezeken a kisebb-nagyobb szertartásokon számomra mindegy, hogy hány ember vesz részt. Igaz, minél többen vagyunk, annál nagyobb ereje van az egésznek, viszont a kis közösségekben ott van a nemzetmegtartó erő, és én is ezért csinálom, hogy tovább tudjuk adni, ami bennünk van.

Hál’ Istennek azt tapasztalom, hogy a Kárpát-medencében és a világ bármely pontján vannak olyan emberek, akikben ég ez a láng. Úgy gondolom, ha egyszer itt lesz az ideje, lehet majd újra egy nagy láng, ami 56-ban is volt a hőseinknél.  Tegnap izzasztókunyhóban voltunk.  Ez egy nagyon erős, a világban sok helyen fennmaradt gőzöléses  gyakorlat. A magyar hagyományban is ezzel gyógyítottak. Ez egyfajta segítség arra, hogy egy kicsit elmélyüljünk önmagunkban. Másfél órát a forró gőzben ültünk, miközben felidéztük azokat az őseinket, akiknek köszönhetjük, hogy most is itt vagyunk.  23-án délelőtt megható megemlékezést tartottunk. Köszönöm szépen, hogy tartjátok a zászlót a Felvidéken továbbra is. Sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánok minden felvidéki testvéremnek.”

Az izzasztókunyhó telt házasra sikeredett, és a munkanap ellenére a megemlékezésen is maradtak még néhányan. Közösen a Karabaksa család tagjaival és a mi csapatunkkal, a daliásokkal felemelő hétvégénk volt. A kellemes őszi időjárásban a vendégeink még kisétáltak az ajnácskői várhoz, valamint megtekintették Ajnácskának, a falu névadójának szobrát is. (Chovan Lilla)

***

Zsigmond Barna Pál: 1956 a szabadságon túl a nemzeti egységről is szól

Nemcsak a szabadságról, hanem a nemzeti egységről is szól 1956. október 23. – jelentette ki Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek minisztériumának parlamenti államtitkára Dunaszerdahelyen hétfőn.

Az államtitkár a Csallóköz központjának számító városban a diktatúrák áldozatainak helyi emlékművénél, az 1956-os forradalom emlékére tartott, a városi önkormányzat által szervezett megemlékezésen párhuzamot vont 1956 és a jelen között, rámutatva: ma is küzdeni kell a szabadságért és saját értékeink megőrzéséért.

Hangsúlyozta: fontos, hogy a magyarok a Felvidéken is egységesek maradjanak és a Kárpát-medencében is sikerüljön fenntartani azt az egységet, amely 2010 óta kialakult a Kárpát-medencei magyarság között.

Kiemelte: a magyaroknak ki kell állniuk a szabadságukért! Rávilágított: a magyaroknak 1956-ban a szovjet birodalom ellen kellett megvívniuk a csatát, de most ismételten meg kell vívni egy küzdelmet Magyarország szuverenitásáért, annak érdekében, hogy meg tudjuk őrizni a számunkra fontos értékeket.

Kifejtette: ma azokat az értékeket, amelyek a magyarok számára fontosak, támadások érik. Hozzáfűzte: ilyen értékek a nemzeti szuverenitás, a család gondolata és az az elv, hogy a magyarok döntsék el, hogy kivel élnek.

„Brüsszelben a liberális-progresszív erők harcot indítottak a szuverenitás ellen” – jelentette ki Zsigmond Barna Pál. Hozzátette: ezek az erők azt szeretnék, hogy migránsokat telepítsenek be egyes országokba, és szeretnék lerombolni az olyan hagyományos értékeket, mint a nemzet, a szuverenitás és a család.

Zsigmond Barna Pál magyar újságíróknak nyilatkozva, kérdésre elmondta: úgy tűnik, hogy a jelenlegi új szlovák kormánykoalíció hasonlóan gondolkodik, ők is hasonló értékeket tartanak fontosnak, ezért bíznak benne, hogy sikerül szövetségeseket találni és együtt tudnak harcolni az európai porondon Brüsszelben a fontos értékek megvédéséért. (MTI)

https://felvidek.ma/2023/10/fogadjuk-meg-hogy-nem-adjuk-fel-nemzeti-onazonossagunkat/

***

Műsoros megemlékezés Tornalján

A Csemadok Tornaljai Területi Választmánya a Tompa Mihály VMK Márványtermében emlékezett meg az 1956-os forradalomról.

A műsorban részt vettek a Major utcai óvodások, a Kazinczy Ferenc Alapiskola tanulói, de képviseltette magát a Tornaljai Szakközépiskola is. Énekkel szerepeltek a Szupernagyik. A megjelenteket Tamás Ákos területi titkár köszöntötte, az ünnepi beszédet pedig Nt. Tóth László mondta.

Kifejtette, „a forradalom mártírjai arra köteleznek bennünket, hogy akarjunk szülőföldünkön magyarként megmaradni. Ehhez keresztyén hitünket, anyanyelvünket és kultúránkat hűséggel meg kell őriznünk. S ezt helyettünk nem fogja elvégezni senki. A cél ugyanaz, hogy megmaradjunk, gyarapodjunk emberként, magyarként, nemzetként. Az anyaországban és a nemzetrészeken.”

A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget. (HE)

***

Rimaszombatban a Megemlékezés-kövénél koszorúztak

A 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat szervezésében valósult meg a megemlékezés október 23-án a köztemetőben a Fábry-sírboltnál.

A Megemlékezés köve Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

Fábry János múzeumalapító sírját több száz értékes magyar sírhanttal együtt 1979-ben, „útépítéshez szükséges felvonulási terület kialakítása miatt” rombolták le a mai temetőtől 200 méterre. A Fábry család tagjai közül így a köztemetőben egyedül id. Fábry Zoltán, Szolnok város rendőrkapitánya, majd Rimaszombat város rendőrfőtanácsosa sírja maradt meg. Id. Fábry Zoltán annak az ifj. Fábry Zoltán huszártisztnek volt az édesapja, aki Rimaszombatban született és a kommunizmus áldozataként Budapesten 1951-ben kivégezték.
Ifj. Fábry Zoltán a Nemzeti Pantheonban nyugszik, 1991-ben rehabilitálták és posztumusz ezredessé léptették elő. Rá és a mindenkori elnyomás áldozataira emlékezve a Bástya Egyesület 2006-ban szervezte itt az első 1956-os megemlékezést, majd 2011-ben a család leszármazottjának, Fábry Szabolcsnak, Nagyvázsony polgármesterének a jelenlétében egy kis 1956-os emlékkövet is elhelyeztek a Fábry-sírbolt előtt. 2019-től a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) rimaszombati területi irodájának ösztönzésére immár a cserkészek karolták fel a megemlékezések szervezését október 23-án.

A megkoszorúzott 56-os emlékkő Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)

A cserkészek nevében a megjelenteket Csúsz Balázs köszöntötte, vázolta az 1956-os budapesti eseményeket. Verssel Molnár Tibor közreműködött, aki Sinka István: Üdv néked művét szavalta el. Díszőrséget Homoly Krisztina és Gál Tamás álltak. Az emlékkövet idén is Boholy László cserkész újította fel.

Csúsz Balázs ünnepi beszédében kifejtette, hogy a sok hazugság, elterelés, ködösítés ellenére egyre tisztább a kép az 1956-os eseményekről. „Lassan felszáll a zagyva köd a magyar nép eddig utolsó nagy forradalmáról” – szögezte le.

Reményének adott hangot, hogy utódaink megélik, ez a forradalom is olyan megbecsülést kap majd, mint az előzőek. Ígéretet tett, hogy a cserkészek nem felejtik el a forradalom hőseit, s mindig megemlékeznek róluk.

Az emlékezés virágait idén elhelyezték a cserkészek, az öregcserkészek, a Szövetség párt, a református egyházközség, a helyi Csemadok és a Pósa Lajos Társaság képviselői.

A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget, majd pedig a résztvevők az emlékhelynél gyertyákat és mécseseket gyújtottak 56-ot megformázva. (HE)

***

Az 1956-os szabadságharc mártírjaira emlékeztek Párkányban

A Memoriae Patrum Honismereti Társulás valamint a Csemadok Párkányi Alapszervezete közösen emlékezett az 1956-os szabadságharc és forradalom hőseire és mártírjaira Párkányban a sétálóutcán található „Szabadságharcosok” kopjafájánál.

Fotó: Benyó M.

A megemlékezés nemzeti imánk, a Magyar Himnusz eléneklésével kezdődött, majd a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke köszöntötte a megjelenteket és tartott rövid történelmi visszatekintést az 56-os szabadságharc felvidéki eseményeiről, mivel a történelemben kevésbé jártas, fiatalabb generáció joggal kérdezi, hogy mi felvidéki magyarok, vajon miért is emlékezünk, mi közünk van nekünk 1956-hoz. Sőt, még a történelem tanárok is sok esetben vitatják. Köztudott, hogy az 1989-es rendszerváltás előtt 1956-ról beszélni, vagy emlékezni, nemcsak Magyarországon, de Csehszlovákiában vagy Romániában is tilos volt.

A hallgatás és elhallgattatás évei voltak ezek. A Csemadok is külön megfigyelés alatt állt. Vezetőit kioktatták, hogy mit tegyenek, ha a magyarországi eseményeknek esetleg nem kívánatos hatása lenne Csehszlovákiában.

A csehszlovákiai magyar papokat külön figyelték. Egy feljegyzés szerint a „magyar papok túl gyakran járnak Magyarországra és Lengyelországba”. Az 56-os forradalomnak a diákok körében is voltak szimbolikus, szolidaritást kifejező megnyilvánulásai. Ilyen volt például, néhány gesztusértékű cselekedet: a pozsonyi, párkányi, losonci, vagy a rozsnyói magyar iskolák diákjai gyászszalagot vagy kokárdát tűztek a gallérjukra, de szolidaritásukat fejezték ki a kassai Iparisták is. Vagy sok helyen 1 perces néma csenddel adóztak a forradalomban elesett magyar diákok emlékének.

Fotó: Benyó M.

Az 1956-os forradalomnak a hősei az értékek helyes rendjének és az értékek helyes arányának a helyreállításáért áldozták életüket. Az utóbbi időben megtapasztalt járványhelyzet, vagy a háború közelsége kedvez a szélsőségeseknek, ezért a mi feladatunk ma az, hogy ügyeljünk a szabadságra. Napjainkban lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy az Európai Uniót ma ugyanolyan birodalmi gondolat vezérli, mint a szovjet birodalmat annak idején.

Az értékrend megváltozott. Isten, Hit, Család ma már nem érték. Sajnos, Európa erre az álláspontra helyezkedett. A harcot nekünk kell vívni az igazi értékrend helyreállításáért, hogy béke és rend legyen körülöttünk.

A forradalmat ugyan 1956-ban leverték, viszont emléke és céljai nem merülhetnek feledésbe, emlékezzünk tisztelettel és hálával azokra a hősökre, akik életüket adták érte. Ezekkel a szavakkal zárta az egyesület elnöke az ünnepi beszédjét.

Fotó: Benyó M.

Ezek után a jelenlévő emlékezők elhelyezték a kopjafa körül az emlékezés mécseseit. A gyertyagyújtás alatt a Csemadok Párkányi Alapszervezete mellett működő Szivárvány énekkar, Hanza Rolanda vezetésével, forradalmi dalokkal emelte a megemlékezés színvonalát. A Szózat közös éneklésével zárult a szolidaritásunkat kifejező emlékezés. (Bréda Tivadar)

***

A felvidéki fiatalok bátor kiállásáról is megemlékeztek Ipolyságon

A hagyományokat követve idén is a köztemetőben lévő Megbékélés kapujánál emlékeztek 1956 októberének magyar hőseire Ipolyságon.

Mint Kapusník Csaba köszöntőjében kifejtette: az 1956-os forradalom a huszadik századi magyar történelem legmeghatározóbb eseménye, hiszen ekkor példát mutattunk az egész világnak a szabadságszeretetről.

„Ma már a felvidéki magyarok is méltóképp emlékezhetnek azokra a hősökre, akiket a kommunizmus időszakában azonnal ellenforradalmároknak neveztek s elhallgattattak” – kezdte ünneplő beszédét Bajcsi Ildikó, történész.

Mint felidézte, a történtek ugyan Magyarországon zajlottak, ám felvidéki vetületei is voltak. Együttérző felvidéki fiatalok álltak ki az anyaországiak mellett, vállalva ennek megpróbáltatásait is. A jogfosztottság évei után a kisebbségben élők a szívükre hallgattak, szülőföldjükön támogatták a forradalmat.

Felidézett pár felvidéki bátor embert, akik a párt parancsa ellenére nem ítélték el a forradalmat. „Ezek a bátor fiatalok nem csupán a rendszer megreformálásában bíztak. Számukra az 1956-os forradalom egy pislákoló mécses volt, melynek fényében újra összekapcsolódhattak a nemzettársaikkal, ismét kifejezve nemzeti érzéseiket. S újra büszkék lehettek magyarságukra” – hangzott el a megemlékezésen.

Leszögezte, miközben az 1956-os forradalomra emlékezünk, a felvidéki hősökre is gondoljunk. „Legyen ők példaadók számunkra, bátorságukért tekintsünk rájuk példaként, hiszen a diktatúra éveiben hittek a szabadság és az emberi jogok erejében” – fogalmazott végezetül.

A megemlékezés részeként az ipolysági magyar iskolák növendékei adtak rövid műsort, majd a tisztelet jeleként koszorúk elhegyezésével ért véget a Megbékélés kapujánál.

Este a városháza esketőtermében Bajcsi Ildikó tartott előadást Az 1956-os forradalom visszhangja a (cseh)szlovákiai magyarok körében címmel. (Pásztor Péter)

***

Varga Judit, Magyarország volt igazságügyi minisztere Komáromban

Az 1956-os forradalom emlékére rendezett ünnepi megemlékezést a Széchenyi Polgári Társulás Komáromban október 18-án a Selye Gimnázium dísztermében, ahol annak diákjai ’56 októberében bátor magatartásukkal védték a magyar forradalmat. A rendezvény ünnepi szónoka Varga Judit, Magyarország volt igazságügyi minisztere volt, aki szerint 1956 nem egyszeri harc volt, hanem egy hősies pillanat a magyar szuverenitásért folytatott évezredes küzdelemben, ami a mai napig tart. (Szalai Erika)

https://felvidek.ma/2023/10/varga-judit-a-magyaroknak-kell-kepviselniuk-a-jozan-eszt-szerte-europaban-es-a-nagyvilagban/

***

(Felvidék.ma)