Z.Urbán Aladártól hozott a posta egy újabb szép kiadványt, a Palóc Társasági Könyvek sorozatban megjelentetett „Szent hely ez itt ahol állsz!” címűt, amelynek címoldalán rovásírással is szerepel a cím. Rovásírással, mert Z.Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke jóvoltából ráirányult a figyelmünk erre az ősi örökségünkre, és sokan neki köszönhetően ismerkedtek meg tájainkon is a rovásírással, gyerekek versenyeznek belőle, bemutatva tudásukat, ismereteiket. A cím pedig Kóródy Sándortól származik és az 1896-os vereckei ünnepség alkalmával felállított gránitoszlopon olvasható.
Z.Urbán Aladár neve nem ismeretlen a Felvidéken, de mondhatjuk Kárpát-medence magyarok lakta régióiban sem. Egykor egy, a Nagykürtösi járásban levő falu, Ipolyvarbó iskolájának pedagógusa, igazi lámpása volt, aki nemcsak a tananyaggal, hanem magyarságtudattal is igyekezett felvértezni tanítványait, és amikor ez még egyáltalán nem volt szokványos, a környék nemzetünkhöz kötődő személyiségeit is felkutatta, szorgalmazva azok értékelését, kellő megbecsülését. Most is lámpás ő, a Palóc Társaságé, amellyel a lehetőségekhez, a körülményekhez képest odaadóan szervezi a nemzettudat erősítésére, a műveltség őrzésére és terjesztésére vállalt küldetését.
De vissza a legújabb könyvükhöz, amely immár a 17. a társaság által kiadott kötetek sorában!
A 151 oldalas kötetben a Palócföldhöz, a történelmi Hont és Nógrád megyéhez kapcsolódó jelentős személyiségek életrajza, és azoknak az emléktábláknak, szobroknak, oszlopoknak, kopjafáknak, éremnek a fotója és leírása szerepel, amelyeket a Palóc Társaság kezdeményezésére, segítségével illetve más szervezetek közreműködésével avattak, készítettek el mindezen egyéniségek tiszteletére.
Az első emléktáblát 1993.12.12-én avatták fel Zsélyi Aladár tiszteletére Bussán és Csaláron és eddig az utolsót 2023.9.22-én Baloghy Dezső emlékére Ipolybalogon. Összesen 28 az emléktáblák, szobrok, oszlopok, kopjafák és érem száma, hihetetlen adat, de igaz, és nagy tiszteletet érdemlő erőfeszítés, szervezés, valamint nyilván kilincselés, ügyintézés is van a teljesítmény mögött.
A kiadvány bevezetőjét Halász Péter néprajzkutató jegyezte, aki így ír terjedelmes és ugyancsak tanulságos szövegében: „Mit üzennek számunkra tiszteletre méltó elődeink? Mire emlékeztetik a Palóc Társaság emlékjeleivel a hajdani palócok a maiakat? És mire mutatnak példát mindannyiunknak, akik „magyarnak számkivetve” így akarunk megmaradni? Természetesen mindegyik másra utal, mert üzenetük – tetteik, alkotásaik, életük példájában – különböző helyeken van a hangsúly.” Sommás és nagyon pontos meghatározás.
Végiglapozva, olvasva a könyvet döbbenünk rá, hogy a két vármegye, a jó palócok földje mennyi értékes, jó ügyet szolgáló, nagy eszményeket hordozó embert adott nekünk és túlzás nélkül állíthatjuk, a világnak.
És sokukat bizony nem ismerjük, sokról nincs is tudomásunk, talán még a környék lakóinak sem. Ezért is kell az emlékhelyek állítása, szülőházak megjelölése, emlékjelek hagyása, no meg azok megbecsülése, akik felkutatják, számontartják az arra méltó személyeket.
Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Balassi Bálint, Krúdy Gyula neve, munkássága közismert, de sokan nem tudják, hogy Bussán vagy Csaláron (ez nem tisztázott) született Zsélyi Aladár repülőgéptervező, Alsóesztergályon Kubányi Lajos festőművész, Ipolynyéken Pajor István irodalmár, Kóváron Kubinyi Ferenc történész, Felsőszelényben Gyürky Antal helytörténész, Losoncon Badiny Jós Ferenc magyarságtudós.
Z.Urbán Aladár és a Palóc Társaság jóvoltából került vissza a köztudatba Sajó Sándor neve, költészete, hiszen évtizedekig elhallgatott-elfeledett költője volt nemzetünknek. Neki több emléktáblát és szobrot szenteltek szülőhelyén, Ipolyságon, de Jászberényben és Budapesten szintén.
A kötet összeállítójának érdeme, hogy az emlékhelyekről készült fényképek mellett közlik a legfontosabb adatokat is, a helyszín mellett a szobrok, táblák, oszlopok, kopjafák, érem készítőjének nevét, anyagukat, méretüket, avatásuk időpontját, a megvalósításban közreműködő szervezeteket. Hasznos útmutató a magyar-szlovák nyelvű helységnévmutató, amely jó segítség az eligazodásban. Ugyancsak közlik azok névsorát, akik segítették a kötet megjelentetését. A könyv borítója Patassy Sándor munkája.
Külön épülésünkre szolgálhatnak az emlékhelyek felavatásakor elhangzott beszédek. Valamennyi emelkedett stílusban szól az akkori közönséghez, de annyi nemes gondolatot, célszerű tájékoztatást tartalmaznak, amelyek mind-mind gazdagíthatják szellemi és kultúrtudatunkat, magatartásunkat szintén.
Ezt a kiadványt legszívesebben odatenném minden hazai alap- és középiskola könyvtárának a polcára, okulhatna belőle ifjúságunk, de még a pedagógusok is haszonnal forgathatnák. Reméljük, lesz folytatás is, emlékművek állításában, emlékhelyek megjelölésében és a kötetek sorozatában ugyancsak!
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
