Június 24-én Keresztelő Szent János születésének ünnepét üli a katolikus egyház. Ő az előfutár, aki előkészíti az Úr útját (Jn 1,23), a próféta, aki meddő asszonytól született, és akinek méhében felujjongott az Üdvözítővel való találkozáskor (Lk 1,40–41). Ünnepe összefonódik a nyári napfordulóval, a csillagászati nyár beköszöntével, valamint a Szent Iván-éj hagyományaival, melynek keretében több kulturális rendezvény szerveződik idén is június 22-24-e között.
Az Ószövetség utolsó prófétája, akiről Izajás jövendölt Márk evangéliuma szerint: „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma kezdődik. Izajás próféta megírta: »Nézd, elküldöm követemet, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!« Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (1,1–4).
A szenteket ünnepelve haláluk napjáról szoktunk megemlékezni, minthogy az megdicsőülésük ünnepe, a mennyországi örök élet kezdete. Az Egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent Jánossal tesz kivételt, földi születésnapjának megünneplésével.
Keresztelő János életének minden mozzanata az Úr Jézusra mutat: „Az Úr hívott meg, mielőtt még megszülettem, anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem… A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” – Izaiás próféta szavai Keresztelő Jánosban beteljesedtek. Életének fő állomásait az evangéliumok örökítették meg.
Giuliano Bugiardini: A Szent Szűz a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal (16. század) (Fotó:Wikipédia)
Keresztelő János Lukács evangéliumának tanúsága szerint anyai ágon Jézus rokona volt. Édesapja, Zakariás zsidó főpap, édesanyja Erzsébet volt. Koros szüleinek Gábriel angyal adta hírül, hogy fiuk születik, aki próféta lesz. Zakariást – János születéséig – némasággal büntette Isten, mert nem hitt az angyal szavának, hogy fia születik, mert már nagyon öreg volt.
Máriának Erzsébetnél tett látogatása alkalmával, az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett édesanyja méhében: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lukács 1,41).
„Növekedett, lélekben erősödött”, és a pusztában élt, remeteként, amíg nyilvánosan fel nem lépett, és Krisztus közelgő eljöveteléről beszélt, bűnbánatot hirdetett, a Jordán vizében megkeresztelte az embereket. Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, aki felismerte a Megváltót, először nem akart megtenni, de Jézus így szólt: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk” (Mt 3,15).
Fra Angelico: Keresztelő Szent János névadása (1435 körül) (Fotó:Wikipédia)
Heródes király, bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta, mégis elfogatta Jánost, mert az elítélte amiatt, hogy elvette fivére özvegyét, Heródiást. A nő manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost, a Bibliában leírtak szerint akkor, amikor Heródiás lánya, Salomé táncolt a király előtt, s az megígérte, hogy teljesíti bármilyen kívánságát, az anyja pedig utasította Salomét, hogy Keresztelő János fejét kérje egy tálcán.
Iosephus Flavius zsidó történetíró szerint a Jordántól keletre eső erődben, Mahérusz várában halt vértanúhalált.
Az iszlám hagyományban is fellelhető az emléke. A születéséről szóló koráni történet megegyezik a bibliaival. Életéről a Korán több részletet is közöl, többek között azt, hogy az állatok sem bántották, mert felismerték benne a szent embert. A damaszkuszi Omajjád-mecset építésekor 706-ban egy, korábban Keresztelő János tiszteletére emelt bazilikát alakították át Szulejmán ibnAbdal-Malik palesztinai emír, későbbi kalifa felügyelete alatt, és – a hagyomány szerint – az építők itt helyezték el János fejereklyéjét.
Domenico Ghirlandaio: Keresztelő Szent János prédikál (1486–90) (Fotó:Wikipédia)
Ehhez az ünnephez kötődik Szent Iván éjszakája, más néven nyárközép éjszakája, a június 23-ról 24-re virradó éjszaka.
A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják, de ma Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván, vagyis Keresztelő János névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól három nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén.
Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget, s ekkor kezdődik a csillagászati nyár.
„Annak növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom” olvasható a János 3,30 versben, ami arra utal, hogy Szent Iván havának, vagyis júniusnak a 24. napja a nyári napforduló ideje, míg december 24-e a téli napfordulóé, mely két születés dátuma: a Keresztelőé s a Megváltóé.
Szent Iván-éji tűzugrás Bujákon 1930-ban (Fotó: Wikipédia)
Keresztelő János hat hónappal volt idősebb Jézusnál, ezért születése napja karácsony (a téli napforduló) előtt hat hónappal van, a nyári napforduló idején. Az Iván név a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik, illetve a János név szláv formájából. Eredetileg héber-görög-latin-orosz-magyar eredetű név, jelentése Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
A keresztény szimbolika szerint a látogatás alkalmával Erzsébet méhében felujjongó János örömének, szeretetének tüzét fejezi ki a Szent Iván éjszakáján gyújtott tűz.
Keresztelő Szent János ünnepe összefonódik az európai népek közös hagyományával, a nyári napforduló ünneplésével, az ősi tűzgyújtás hagyományával. Ezt az éjszakát mágikus erővel ruházták fel eleink és összefüggésbe hozták a termékenységgel, a tűz és a természet erejével. János és a napforduló együtt való ünneplése az V. századtól lett általános.
A történelmi Magyarországon a keresztény szokások egyike az „angyalozás” volt. Az asszonyokból és a lányokból álló angyalozók szép ruhába öltözve járták az utcákat, énekléssel csalogatták elő a lakókat. Elöl haladt a „csengettyűs”, az egyetlen férfi a menetben, mögötte a „királyné” virágkoszorúval az „angyalkák” társaságában. A falubeliek ajándékokkal halmozták el a csapat tagjait, akik az erre az alkalomra felállított imasátor felé haladtak, kíséretükben a falubeliek, végül közös liturgián vettek részt.
Szent Iván-éji tűzünnep napjainkban (Fotó: csepel.info)
Ezek a szokások hajdanán a közösségi élményt erősítették. Napjainkban hagyományőrző rendezvényeken idézik fel ezeket a szertartásokat. Június 22-24-e környékén számos hagyományőrző rendezvény várja az érdeklődőket, máglyagyújtással, koncertekkel, tánccal és játékokkal. Népszerű ilyenkor a Múzeumok Éjszakája programsorozat, melybe több intézmény bekapcsolódik. Így június 22-én Esztergom és Székesfehérvár közösen kiemelt városként különleges programokkal várja a közönséget, ahol vallás, történelem és művészet találkozik.
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
