Újra a Felvidéken szerepel Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, a Versvándor. Június 2-án Lélek vagyok, élni szeretnék címmel tartotta megrendítő, értékekkel és érzelmekkel teli Radnóti-estjét az ipolysági Menora Saag Centrum Artisban.
A rendhagyó irodalmi est Radnóti Miklós életének utolsó hat hónapját örökíti meg élete utolsó szakaszában írt költeményekkel, versrészletekkel, összekötő monológokkal és ismertetéssel.
„Egy harmincöt éves költő utolsó napjairól szólok a mai est során. A mai irodalmi est szóljon egy kicsit az Ipolyságról elhurcolt több mint 1200 holokausztáldozat előtti tisztelgésként”
– kezdte előadói estjét a Versvándor. Hozzátette, különleges az előadás helyszíne, az egykori zsinagóga, mely méltó helyszíne a Radnóti-emlékestnek.
„Bármennyire is nehéz életet kapott a Jóistentől, Radnóti Miklós élete utolsó percéig hitt az életben, bízott abban, hogy megváltoztatható ez a világ, valamivel szebbé tehető. Bízott abban, hogy gyertyalángot tud gyújtani abban a sötétségben, amibe neki bele kellett születnie” – fogalmazott az előadás előszavában.
Az előadás során a zsinagóga közepén egy zászló volt látható, melyről Radnóti Miklós utolsó portréja köszönt vissza a nézőkre. Felette három nyelven, magyarul, szerbül és horvátul a következő felirat, versidézet: „Lélek vagyok, élni szeretnék.” Alatta Szerbia, Horvátország és Magyarország térképe. Mindez Radnóti Miklós utolsó útját, az erőltetett menetet jelképezi a szerbiai Bor településtől a magyarországi Abda községig.
Tóth Péter Lóránt a vasárnap esti előadással egy fizikai és lelki utazásra hívta a jelenlévőket Radnóti Miklós nyomában. Mindez nem egyszerű utazás – fűzte hozzá az előadó.
Mint elmondta, nagy tanúság lehet számunkra 2024-ben mindaz, amit a költő élete utolsó hat hónapjában át- és megélt.
Az irodalmi est 1944 májusába repíti a közönséget, a költő ekkor kapta meg a harmadik munkaszolgálati behívóját. Zsidó származásúként kötelező közmunkára hívták a szerbiai Bor településre. Az előadás innentől követi végig Radnóti utolsó heteit a november 9-ei haláláig.
Az irodalmi est monológjait Radnóti-versekkel szakította meg az előadó. Mások mellett az Ecloga, a Razglednica versek, valamint a Nem tudhatom költemény, Levél a hitveshez hangzott el a volt zsinagóga épületében.
Tóth Péter Lóránt végigkísérte a 1944. augusztus 29-én útra induló erőltetett menetet. A bori munkaszolgálati tábort a közelgő Vörös Hadsereg előnyomulása elől felszámolták s több mint 3200 táborlakóval útra keltek. Mint elhangzott, a sanyarú út során mindvégig a szabadság reménye lebegett a költő előtt.
Az előadó elemezte az erőltetett menet útvonalát az abdai végállomásig. Radnóti utolsó napjait is felelevenítette, az utolsó verseket tartalmazó bori notesz megmenekülésével egyetemben.
„Földi szemmel meg nem magyarázható életre vágyó kapaszkodás jelenik meg e korszak verseiben is” – magyarázta az előadás végén a Versvándor.
Mint ismeretes, Tóth Péter Lóránt a költő halálának 75. évfordulója alkalmából 2019. augusztus 31-én Borból indulva szeptember végére Abda községbe gyalogolt Radnóti nyomában. A több mint nyolcszáz kilométeres út három mai államot kötött össze. A 850 kilométerből 730 kilométert tett meg gyalogosan, a többit vonaton, ahogy 1944-ben Radnóti is. Ekkor készült a már említett zászló, melyet a Versvándor a hátizsákjában vitt végig az erőltetett menet nyomvonalán. A Pannon RTV másfél órás filmet készített a Versvándor útjáról.
Tóth Lóránt Péter több irodalmi előadást dolgozott ki az esztendők alatt. A Radnóti-est mellett Petőfi és Arany barátságát, valamint a Szent László-legendákat dolgozta fel.
A napokban újra Felvidék településeit járja a Versvándor. Hétfőn az ipolysági diákoknak ad elő, a középiskolások a Radnóti-estet hallgathatják, az alapiskolások Petőfi és Arany barátságáról tudhatnak meg többet a hétfői napon. Az előadó Léván, Zselízen, Nagysallón, Kürtön és Búcson tart irodalmi előadást az elkövetkező napokban. Mindenütt tanintézmény vendége lesz. Az iskolai előadások tájolásában együttműködő partner a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége.
Tóth Péter Lóránt előadóestjeiről ITT, valamint ITT írtunk bővebben.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
