Móricz Zsigmond a 20. századi magyar realista prózairodalom legtehetségesebb alkotója, legtermékenyebb és legnépszerűbb írója. Pályáját a Nyugat folyóiratnál kezdte. Műveiben társadalomkritikával, a magyar parasztság, a dzsentri és a civilizációs különbségek realista ábrázolásával maradandót alkotott. Hírnevet a Hét krajcár című novellája hozott számára 1908-ban.
Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Szatmár megyében, Tiszacsécsén, református családban.
Neveltetésében a vallási és a hagyományos nemzeti értékek fontos szerepet kaptak.
Édesapja, Móricz Bálint vállalkozó szellemével ötholdas parasztból a nagygazdák közé küzdötte magát. Édesanyja, Pallaghy Erzsébet szegény, de művelt lelkészi családból származott, és ragaszkodott gyermekei iskoláztatásához, akik közül kettő még gyermekkorában elhunyt, és heten érték meg a felnőttkort.
Móricz Zsigmond első feleségével, Holics Jankával 1905-ben (Fotó: Wikipédia)
Móricz hatéves volt, amikor apja vállalkozása csődbe ment. A család átköltözött Prügyre, ahol nagy szegénységben éltek. Ennek ellenére 1890-től Móricz a Debreceni Református Kollégiumban tanult három évig, majd a sárospataki kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt az első félév végén három tárgyból megbukott, ezért anyai nagybátyja felügyelete alá került a kisújszállási gimnáziumba, és ott is érettségizett 1899-ben jeles eredménnyel.
– Móricz Zsigmond második feleségével, Simonyi Máriával (Fotó: Wikipédia)
Gyermekkora élményeit több művében megörökítette. A Judith és Eszter című novellája a prügyi évek hangulatát idézi fel, a kollégiumi diákéveiről a Légy jó mindhalálig című regényében emlékezik meg, a kisújszállási évek a Forr a bor című regényben elevenednek meg.
Az Életem regénye című önéletírás, mely családtörténet és szociográfia egyben,Móricz egyik legsajátosabb alkotása.
Érettségi után Debrecenben teológiát majd jogot hallgatott, aztán a budapesti jogi karon folytatta tanulmányait, de egyetemi diplomát sohasem szerzett. Ekkorra már elhatározta, hogy író lesz. 1903-ban az akkor induló Az Újság gyermekrovatához került, itt jelentek meg első meséi, gyermekversei, verses állatmeséi, melynek gyűjteménye Boldog világ címen jelent meg 1912-ben.
Móricz Zsigmond lányaival, Leányfalun, 1942-ben (Fotó: Wikipédia)
A Kisfaludy Társaság felkérésére népdal- és népmesegyűjtő munkába kezdett és szülőföldje, Szatmár megye falvait járta négy nyáron át. Ekkor tudatosultak gyermekkori emlékei, ekkor találkozott felnőtt fejjel újra a magyar falu kultúrájával, gondolkodás- és beszédmódjával, moráljával.
Ettől kezdve egyik fontos munkaeszköze a kicsire hajtogatott papírlapokra jegyzetelő ceruza volt, amivel lejegyezte megfigyeléseit.
1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, akit Jankának nevezett. Házasságuk két évtized alatt teljesen megromlott, és 1925-ben az asszony öngyilkosságával ért véget. 1926-ban ismét megnősült, második felesége Simonyi Mária színésznő volt. Ez a házasság mintegy tíz évig tartott, válásukban szerepe lehetett Móricz fogadott lányának Littkey Erzsébetnek, Csibének, az egykori lelencgyereknek, akiről az Árvácska című regény főszereplőjét mintázta.
Móricz Zsigmond és fogadott lánya Csibe 1936 körül (Fotó: Wikipédia)
Műveinek visszatérő motívuma a férfi és nő házasságbeli kapcsolatának bemutatása, ilyen a Sárarany, Az Isten háta mögött, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, az Úri muri vagy a Rokonok című regényei. Az 1930-as évek novellaterméséből kiemelkedik a Barbárok balladisztikus elbeszélése.
Móricz Zsigmondnak és Holics Jankának három leánya született, a legidősebb Móricz Virág (1909-1995), aki a Nyugat titkára, filmes segédrendező, író volt. Móricz Gyöngyi (1911-1979) magyar emlékiratíró, és a legfiatalabb Móricz Lili (1915-1999) magyar színésznő, író volt.
Móricz és Babits 1929-1933 között együtt szerkesztették a Nyugat folyóiratot (Fotó: Wikipédia)
Móricz utolsó éveit az 1912-ben épült házában, Leányfalun töltötte, itt születtek a Rózsa Sándorról szóló trilógiájának darabjai. 1942 augusztusában agyvérzést kapott, a budapesti Korányi klinikára került, és szeptember 5-én távozott az élők sorából. Temetésén a kortársak a 20. századi magyar irodalom egyik legtehetségesebb alakját gyászolták. Síremléke a budapesti Fiumei úti sírkertben található.
Regényeiből, novelláiból számos filmfeldolgozás és színpadi átirat született, két kötetben megjelent naplói fontos irodalomtörténeti dokumentumok.
A szülőfalujában található emlékháza életrajzi múzeumként szolgál. Nevét viseli a nyíregyházi színház és egy irodalmi ösztöndíj, amelyet fiatal pályakezdő irodalmárok támogatására hoztak létre, s amelyet leánya, Móricz Lili alapított 1987-ben. Leányfalu önkormányzata a település egykori lakójának 2012-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott.
Móricz Zsigmond síremléke a Fiumei úti temetőben (Fotó: Wikipédia)
A Magyar Rádió hangdokumentációs anyagában fellelhető egy, az 1930-as évekből származó fonográflemez, amely megörökítette az író hangját. A filmarchívum is őrzi az író emlékét, a Magyar Nemzeti Digitális Filmintézet öt mozgóképes felvételt tart számon Móricz Zsigmondról, két amatőrfilmet és három híradó-tudósítást.
Forrás: Wikipédia, Tudásbázis
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
