Simon Attilával, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával Czáboczky Szabolcs beszélgetett a magyar himnusz csehszlovákiai kálváriájáról a Gombaszögi Nyári Táborban. A himnuszt vizsgálva sok mindent megtudhatunk az egykori Csehszlovákiáról.
A himnusz olyan dicsőítő vers, amely magasztos hangú. Az éneklés révén közösségformáló ereje van, segíti az összetartozást. A nemzetet lehet vele megkonstruálni, úgy ahogyan a nemzeti jelképekkel, amivel elkülönítik az egyes közösségeket egymástól.
Térségünk nemzeti himnuszai szinte azonos időben születnek. Az „Isten, áldd meg a magyart” szövege 1823-ban, a cseh „Kde domov můj” és a szlovák „Hej, Slováci” szövege 1834-ben keletkezett. Használatuk akadályoztatva volt, hiszen a Habsburg-államnak volt saját hivatalos himnusza.
A közép-európai nemzetek himnuszai az 1848/49-es szabadságharc bukását követően kerülnek be a köztudatba. A magyar előbb népi himnuszként terjedt, majd 1918-ra teljesen szerves részévé vált a magyarság életének.
Ezt követően a csehszlovák himnusz spontán módon jött létre. De nem foglalták törvénybe, hogy hogyan következik egymás után a cseh vagy a szlovák rész. Különböző módon használták. Kormányrendelet születik, de az nem oldja meg a problémát.
A Csehszlovákiában élő nemzetiségek nem érezték azt magukénak.
A magyar himnusz énekléséért pedig a két világháború időszakában büntettek. A bíróság előtt a vádlottak azt mondják: mindig is énekeltük a himnuszt, most is azért tesszük.
Simon Attila megvizsgálta a himnuszpereket „A szlovákiai magyar társadalom változásai az utóbbi 100 évben, különös tekintettel a mindennapi kultúrára” című projekt keretében. Szigort tapasztalt. 1918-20-ig még kevésbé büntették a magyar himnusz éneklését, később pl. 1923-tól már a dallam felidézése is bűncselekmény volt, s már a cigányzenészt is elítélték.
Legalább száz ilyen esetet talált, amit két csoportba lehetett osztani, a március 15-i, augusztus 20-i ünnepségeken elhangzott esetekre és a kocsmai himnuszéneklésre.
Mindig akadt feljelentő.
Pl. 1923-ban az érsekújvári diákok ellen indul vizsgálat. Az ünnepek visszaszorulnak a templomokba, s mikor véget ért az istentisztelet, a lelkész otthagyja a szószéket, s a hívek rázendítenek a himnuszra. Így nem tudtak mit kezdeni a lelkésszel. De pl. Hetényben, ahol a pap együtt énekelt a hívekkel, elítélték. Ilyenkor mindig voltak civil ruhás rendőrök az alkalmakon – sorolta a példákat.
Megjegyezte, pl. Salkaházi Sárát, Forgács Erzsébetet is bevitték himnuszéneklésért.
A csehszlovákok elleni gyűlöletkeltést vélték a magyar himnuszban felfedezni.
A bírók verselemzőkké váltak, s így próbáltak büntetni. Bepereltek azért is, amikor csak elhúzatták a cigánnyal, de mivel ott nem hangzott el a szöveg, felmentették. A himnuszon túl az irredenta dalokat is büntették, pl. a 32-es baka vagyok én címűért is ítélet járt.
A csehszlovák állam vezetőiben nagy félelem volt, hogy az állam szétesik. A nemzetiségek bármilyen identitásának a megélésében azt látták, hogy szét akarják verni az államot, lázítanak a köztársaság ellen.
Kétheti letöltendő börtönbüntetéseket szabtak ki az „Isten, áldd meg a magyart” éneklőire.
A legtöbb esetben azonban a perek akár másfél évig is elhúzódtak, s végül amnesztiát kaptak. A bírósági végzésekben felmentették a legtöbb polgárt.
A himnuszperek arról árulkodnak, hogy Csehszlovákia liberális demokráciaként mutatkozott, nemzetállamként definiálta magát, de rendőrállam volt. Egy csomó lelki problémával küzdött, félt az irredentizmusról. Nem adták meg az otthonosság érzését.
A csehszlovák állam másként mérte a demokráciát a cseheknek és másként a nemzeti kisebbségekhez tartozók számára – szögezte le kutatásaira alapozva az előadó.
Simon Attila a Felvidék.má-nak nyilatkozva elmondta, fontos az ilyen témákat is kutatni, amelyek a mindennapi életből jönnek, mert ezeken az apróságokon keresztül mutatkozik meg egy állam igazi jelleme.
A himnuszperek egy hosszabb kutatás része, két éven belül a nemzeti színek, ünnepek, szimbólumok témakört tárgyalva könyv is megjelenne.
A Fórum Társadalomtudományi Szemle 2024. évi 2. számában megjelent Simon Attila: Himnuszperek a két háború közötti Csehszlovákiában című tanulmánya. S mint megtudtuk, most fog megjelenni szlovák nyelven is a Historický časopis közlésében, hogy tanuljanak belőle.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
