Bodon Lajos kántortanító főszervezésében 1934. július 1-én a faluban leleplezték Nemesradnót híres szülöttének, Pósa Lajosnak a mellszobrát.
A szoborra Bodon Lajos a Magyar Tanító című lapban 1933. márciusában indított gyűjtést, azzal a céllal, hogy minden magyar népiskolának benne legyen a maga homokszeme vagy a téglája a szobortalpazatban.
„Magyar vagy-e a mai gondterhes világban? Tudsz-e lelkesedni azért, ki bennünket szomorúbb világban, súlyosabb korszakban lelkesített, nekünk tanítóknak írt és dalolt…” – írta Bodon Lajos a felhívás bevezetőjében. Úgy vélte: „Nem hal meg a magyar dal, míg magyar tanító van. …Nem hal meg Pósa bácsi, amíg magyar gyermeki szív dobban.”
Az alkotás Margó Ede budapesti szobrász által mintázott élethű, bronz mellszobor, s ehhez a talpazatot egyszerű terméskőből Ferencz I. rimaszombati kőfaragó mester készítette.
A szintén rimaszombati születésű Győry Dezső, aki akkor a Csehszlovákiai Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság főszámvevője volt, Bodon Lajos nemesradnóti református tanítót a szoborfelállítási mozgalom megindítójaként a leleplezési ünnepély agilis, fáradhatatlan, lelkes rendezőjeként örökítette meg.
Szentendrén, a Határtalan Skanzen tematikus évben a tanító alakja meg is elevenedett, Bányai Kelemen Barna játszotta el. A Skanzen nemesradnóti portáján az élő történelmi jeleneteket 2020-ban november 1-ig láthatta a nagyközönség, de kisfilm is készült Bodon Lajosnak, a Csehszlovákiához csatolt Nemesradnót tanítójának felemelő történetéről.
A Határtalan Skanzen tematikus évben így Nemesradnót kiemelt szerepet kapott. Az Észak-magyarországi falu kiállítás része egy Nemesradnótról kiválasztott kisnemesi ház, melynek lebontása és áttelepítése során dokumentálták a település tárgyi és szellemi kultúráját Nagyné dr. Batári Zsuzsanna néprajzkutató, muzeológus vezetésével, aki ma a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos és ismeretátadási igazgatója.
A múzeumi élő történelem programjában megjelent szobor történetét Nagyné dr. Batári Zsuzsanna 1934, Nemesradnót – A trianon utáni első magyar szobor avatása a Felvidéken címmel SkanzenBlog – A szentendrei Skanzen szakmai blogja oldalon írt összefoglaló cikkben is feldolgozta, hogy minél többen megismerhessék. A muzeológus legutóbb a Pósa Lajos Társaság által szervezett A barátság kötelez című emlékkonferencián tartott e témában Rimaszombatban előadást.
További számos korábbi újságcikk megörökíti a kedves történetet, amikor is Bodon Lajos gyűjtést indít, majd pedig nagy ünnepség keretében szobrot emeltet a szeretett Pósa Lajosnak, a falu nagy szülöttének.
Bodon Lajos: Pósa bácsi (Magyar Tanító 1933. március 20., XIII. évfolyam 7. szám) Bodon Lajos: Pósa Lajos szobortalapzatának a javára (Magyar Tanító 1933. augusztus 15. XIII. évfolyam és 1934. március XIV. évfolyam)
Pósa Lajos szobra (Magyar Tanító 1934. május 1. XIV. évfolyam 81. oldal)
Szombathy Viktor: A tanító, aki ölben hozta a Pósa-szobrot (Prágai Magyar Hírlap 1934. május 16. 7. oldal)
A Magyar Újság 1934. július 2-i tudósítása
Darkó István: Magyar optimizmust hirdet – Nemesradnót terén Pósa Lajosnak, a „legkisebb” magyarok nagy költőjének szobra (Prágai Magyar Hírlap 1934. július 4.)
A Gömör 1934. július 8-i tudósítása
Győry Dezső: Egy szál virág a Pósa-szobor alá (Magyar Újság II. évfolyam 147. szám 1. oldal, 1934. július 10.)
Nyíresi Tichy Kálmán: „Az ige testet öltött” – Emlékezés a radnóti Pósa-szobor avatásról (Nagyasszony 1934. augusztus 1. IX. évfolyam 8. szám)
Egy szoboravatás margójára (Nagyasszony 1934. augusztus 1. IX. évfolyam 8. szám)
Ez utóbbi cikkből, a Nagyasszony újságból pl. megtudjuk, ami érzékelteti az esemény valódi nagyságát, hogy 314 db töltött káposzta készült, mindenkire kettővel számolva; 12 hizlalt tyúkból főtt leves, 45 levél tésztából készült csiga a levesbe a vendégseregnek, amit 50-60 leány sodort ki. Ugyancsak itt örökítették meg, hogy az ebéd tyúkhúsleves volt, majd a főtt hús paradicsommártással és burgonyával, aztán a töltött káposzta, disznópecsenye, hurka, kolbász, savanyúságok, túrós csusza, rántott csirke befőttel, majd végül a malomkerék torták és sütemények, bélesek – 9 torta, 300 pogácsa, félezer sütemény – következtek.
Bodon Lajos a „Felvidéki magyar tanítóság húszéves története” c. mű részeként írta meg a nemesradnóti Pósa-szobor részletes történetét.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete által kiadott, Homoly Erzsébet által szerkesztett Pósa Lajos emlékezetei – Emléktár című könyvben a szoboravatás történetét először 2008-ban, majd 2010-ben publikáltuk.
Az esetet a Boross Béla, a Magyar Tanító főszerkesztője által indított Pósa Album emlékkönyv nyomán dolgoztuk fel, melyben leveleket, fotókat, beszámolókat őrzött meg és dokumentált Bodon Lajos tanító, amit ma magángyűjteményben Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke őriz.
Ennek alapján a Felvidék.ma oldalán az alábbi cikket jelentettük meg 2014-ben a szoboravatás 80. évfordulójára:
A magyar gyermekirodalom megteremtőjének, Pósa Lajosnak a mellszobra Istennek hála azóta is áll, s még ma is hitet tesz a magyar falu és a magyar kultúra jövője mellett.
Így emlékezzünk az első magyar szoborleleplezésre az akkori Csehszlovákiában, a kisebbségi lét első felvidéki új szobrára.
Bodon Lajos (1891–1971) úgy fogalmazott: aki megkoszorúzza Pósa Lajos szobrát, az „egyszersmind az édes szülőföld, az édesanya, az édes anyanyelv szeretetének hármasságára is virágot hint és hitet tesz.”
A Nemesradnóti Alapiskola a költő április 9-ei születésnapja és a költészet napja alkalmából évente tart itt iskolai koszorúzást. Júniusban a Nagybalogi Alapiskola és a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének vezetősége szervezésében minden évben eljönnek a végzős, 4. osztályos tanulók Nemesradnótra, hogy fejet hajtsanak Pósa Lajos szobra előtt. Nem volt ez másként idén sem.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
