Van egy mondás a borászok társaságában: „ha a pincében nincsenek hordók, akkor az csak egy gödör“. Átvitt értelemben ez az oktatási intézményekre is érvényes: „ha ugyanis egy iskolában nincsenek diákok, akkor az csak egy épület.“
Az iskolák finanszírozása, immár néhány évtizede, fejkvótarendszer szerint működik. Az egyes iskolatípusoknak van saját normatívájuk, amely bizonyos pénzösszeget jelent egy-egy tanévre. Ezt a pénzösszeget megszorozzák a tanulók létszámával, így kapjuk meg az éves keret egyik részét (külön pénzcsomag szolgál a beruházásokra és fejlesztésekre). Minél több diák, annál nagyobb éves költségvetés – annál több pénz.
A fejkvóta annak idején úgy lett meghatározva, hogy középiskolánként 350 tanulóval számoltak (akkor még volt elég diák).
A tapasztalat ma azt mutatja, ha egy középiskolában a diáklétszám 200-250 alatt van, akkor olyan alacsony a költségvetés, hogy külső támogatás nélkül akár az iskola működtetése is veszélybe kerülhet. Sajnos, sok felvidéki magyar középiskolában ez a helyzet, ezért az iskolák összevonásával igyekszik a fenntartó javítani a helyzeten.
Az összevonásokat elkerülendő, az iskolák elsődleges feladata tehát a diáklétszám növelése kell legyen.
Több évtizedes tapasztalat az is, hogy az érdeklődők akkor fogják választani az adott iskolát, ha ismert, ha jó „neve“ van, ha korszerű programokat kínál stb.
Volt időszak, amikor az a mondás járta, hogy „a jó bornak nem kell cégér“. Az iskoláknak sem nagyon kellett, hiszen volt elég tanulni vágyó fiatal.
Ma más az alaphelyzet: sok az iskola és kevés a gyerek.
Ezért is, aki „el akar adni valamit, pl. egy oktatási programot“ inkább a valamikori autógyáros, Ford üzletpolitikájával ért egyet: „ Ha lenne két dollárom, abból egyet a termelésbe, kettőt a reklámba fektetnék be“ – mondta annak idején H. Ford.
A reklám, a népszerűsítés természetesen pénzbe kerül. Egy olyan kínálatot összeállítani, ami megszólítja az alapiskolák végzőseit, nem könnyű és időbe, energiába kerül.
Némely iskolák ezért nem is élnek ezzel a lehetőséggel. Nagy kár, mert előfordulhat, hogy sok alapiskolás diák nem is hallott egy-egy iskoláról. De akkor hogyan tudna jelentkezni az adott intézménybe?
A közelmúltban egyetlen magyar nyelvű napilapunk mellékletében bemutatkoztak és reklámozták magukat a magyar középiskolák. Sajnos nem minden középiskola. Csak azok, akik megértették, hogy iskolájukat ismertté kell tenni. Így tettek a legismertebb iskolák, melyeknek már ma is van elég tanulójuk. Hiányoztak viszont azok, akik az alacsony diáklétszám miatt lassan működésképtelenné válnak, és az összevonás veszélye fenyegeti őket.
Vajon miért nem él ezzel, és más lehetőségekkel is, a kis létszámú iskolák egy része? Lehet, hogy már feladták?
Albert Sándor/Felvidék.ma
