Igazából talán senkit nem lep meg, hogy azok, akik a legvehemensebb hirdetői a jogállamiságnak, a demokráciának és a korrupció elleni küzdelemnek, sok esetben épp magukra nézve nem tartják a tisztakezűséget kötelezőnek.
Így van ez Didier Reynders esetében is, aki néhány nappal ezelőttig az Európai Bizottság igazságügyi biztosaként tevékenykedett, s ebbéli minőségében domináns szólistája volt a Magyarország elleni jogállamisági kórusnak és
oroszlánrészt vállalt abban, hogy a nyomásgyakorlás eszközeként visszatartsák a Magyarországnak járó uniós forrásokat, majd ugyanilyen indokkal Szlovákiát is az uniós pénzek megvonásával fenyegessék.
Nos, miután lejárt a mandátuma, s ebből adódóan elveszítette a mentelmi jogát, a belga rendőrség pénzmosás gyanúja miatt azonnal házkutatást tartott nála. A törvényesség és becsületesség eme lovagja ugyanis miniszterként és uniós biztosként ismeretlen forrásból származó tetemes összegekre tett szert. A kétes eredetű pénzből „mosodásunk” nem focicsapatot szervezett, mint Minarik Ede a Régi idők focijában, nem a labda bűvöletében élt ugyanis, hanem évtizedeken át lottószelvényeket vásárolt az általa felügyelt belga nemzeti lottótársaságon keresztül, melyek nyereségét a saját számlájára utalta. Ezt a „tisztaságmániás” tevékenységet a jogállamiságot kivont karddal védelmező biztosként is folytatta.
Nos, ahogy a mellékelt ábra mutatja, a jogállamisággal tényleg komoly problémák vannak, csak épp nem ott, ahol Didier Reynders-félék, rossz példának okáért Ursula von der Leyen, Eva Kaili, Jorgosz Papandreu és társaik azt rendre kifogásolják, miközben más szemében a szálkát, a sajátjukban pedig a gerendát sem veszik észre.
Az ilyen korrupciós ügyben besározódott, de a felelősségre vonást végül rendre megúszó „demokraták” teljes mértékben hiteltelenné teszik a jogállamisági kifogásokat, melyek a zsarolás eszközévé váltak a mindenre kritikátlanul rábólintani nem hajlandó az országokkal szemben. Az egészben az a legszomorúbb, hogy mindezen már meg sem lepődünk…
(NZS/Felvidék.ma)
