A nemzeti kisebbségek és nyelveik védelme Európa kulturális identitásának és társadalmi kohéziójának nélkülözhetetlen feltétele – jelentette ki Teódorosz Ruszópulosz, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének elnöke a Kulturális örökség és nemzeti közösségek identitása című, a magyar EU-elnökség keretében szervezett parlamentközi konferencián az Országházban csütörtökön.

A kulturális örökségről és a nemzeti közösségek identitásáról tartott parlamentközi konferencia

Teódorosz Ruszópulosz előadásában hangsúlyozta: a nyelvek nem csupán a kommunikáció eszközei, hanem a világ megértésének sajátos módjai is, egyedi gondolkodásmódot, filozófiát és életfelfogást tükröznek. Amikor egy nyelv eltűnik, a valóság érzékelésének egyedi, különleges módja veszik el.

A nyelvi sokszínűség megőrzése elősegíti a kulturális kreativitást, az innovációt és a tudásszerzést. A nemzeti kisebbségek és nyelveik védelme ezért nem csupán az igazságosság kérdése, hanem „kulturális identitásunk és társadalmi kohéziónk megőrzésének nélkülözhetetlen feltétele is” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ez a sokszínűség képezi a „béke és igazságos jövő alapját„.

Jelezte: az Európa Tanács regionális és kisebbségi nyelvek chartája, amelyet a Parlamenti Közgyűlés 1981-es ajánlása kezdeményezett, és amelyet Magyarország 1995-ben ratifikált, több mint 80 európai nyelvet véd. Az egyezmény támogatja a nyelvi sokszínűséget és ezáltal elősegíti a különbözőségek elfogadását és tiszteletét.

Nicolas Levrat, az ENSZ kisebbségügyi különleges jelentéstevője előadásában emlékeztetett: amikor az ENSZ közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, úgy döntött, hogy a nyilatkozat szövegében nem foglalkozik külön a kisebbségek kérdésével, mert nehéz egységes megoldást találni erre az összetett és kényes kérdésre. Ezért a kisebbségi jogokat nemzeti szinten kell megvalósítani és konkretizálni.

Kiemelte: az EU soknemzetiségű, sok kultúrájú, soknyelvű és sokvallású entitás és az Európai Unióról szóló szerződés második cikkében rögzített alapértéke az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. E látszólag pozitív környezet ellenére az EU nem áll jól a kisebbségvédelem területén.

Példaként említette a 2013-ban indított Miority SafePack európai polgári kezdeményezést, amelynek nyilvántartásba vételét megtagadta az Európai Bizottság arra hivatkozva, hogy a kisebbségi kérdések nem tartoznak a hatáskörébe. A kezdeményezés elindítói az ügyet a luxemburgi EU-bíróság elé vitték, és sikeresen megtámadták a bizottság elutasító határozatát. Így 2017-ben az Európai Bizottságnak be kellett jegyeznie a polgári kezdeményezést, ugyanakkor a bizottság kijelentette, hogy a meglévő jogszabályok kellőképpen és helyesen foglalkoznak a kisebbségi kérdésekkel. Ezt a közleményt ismét megtámadták a bíróságon, ezúttal azonban nem jártak sikerrel.

Vincze Loránt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) európai parlamenti képviselője arról beszélt: hétmillió magyar él különböző más országokban, ezért Magyarország számára prioritás a gondoskodás ezen közösségekről.

Kitért arra: a Minority SafePack kezdeményezéshez 1,2 millió aláírást sikerült összegyűjteni, az Európai Parlament „teljes mellszélességgel” a kezdeményezés mögé állt, az Európai Bizottság azonban döntésével hátat fordított a nemzeti és a nyelvi kisebbségeknek, az aláíró polgároknak és az Európai Parlament felhívásának.

Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes felidézte, hogy a magyar Országgyűlés 1993-ban fogadta el a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, amely értékelése szerint igen előremutató módon, részletesen biztosította a hatálya alá tartozó, tizenhárom magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség számára az alapvető egyéni és kollektív jogokat.

A példaértékű jogvédelmi rendszer meghatározó eleme a nemzetiségi önkormányzati rendszer, amely a nemzetiségi közösségek önazonosságának, nyelvének, kultúrájának, szellemi és anyagi hagyományainak megőrzését szolgálja, és széleskörű önkormányzati és kulturális autonómiát biztosít számukra – jelezte.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az ukrajnai orosz agresszióról szólva hangsúlyozta, hogy az orosz kisebbség védelméről szóló narratívának semmi köze nincs ahhoz, amit Európában kisebbségvédelemnek neveznek. Az európai kisebbségvédelemben a legfontosabb érték maga az ember, aki nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozik, és akinek nyelvét, kultúráját meg kívánja védeni.

Az orosz kisebbségvédelmi narratíva középpontjában azonban a kontroll visszaszerzése áll azon területek fölött, ahol orosz nemzetiségek élnek. Ha pedig az orosz nemzetiség kulturális öröksége ezeken a területeken akadályt képez e cél elérésében, egyszerűen lebombázzák, sőt magukat az embereket is elmozdítják vagy megsemmisítik, ha az orosz hadsereg útjába kerülnek.

Kijelentette: a kisebbségek eszközként használata kívül esik a kisebbségvédelem körén.

Németh Zsolt arra figyelmeztetett: a háború végén Európának nagyon óvatosnak kell lennie, és meg kell akadályoznia, hogy Oroszország ellopja vagy újradefiniálja a kisebbségvédelem koncepcióját, hogy Ukrajna orosz nyelvű lakossága bizonyos, más kisebbségekhez képest többletjogokat kapjon azért, mert Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A konferencián felszólalt még Javier Ignacio Maroto Aranzábal, a spanyol szenátus alelnöke, Kovács Elvira, a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésének alelnöke, Paul Videsott, a Free University of Bozen-Bolzano oktatója, Madlena Mahling, a Szászországi Tudományos, Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium szorb közösségért felelős biztosa, Tuomas Aslak Juuso, a Számi Parlament alelnöke, Kissné Köles Erika szlovén nemzetiségi szószóló és Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára.