Palotti Vince 1795-ben Rómában született, és 1850. január 22-én Rómában adta vissza lelkét a Teremtőnek. Szülei élelmiszer-kereskedők voltak, ő így emlékezett rájuk: „Szent szülőket adott nekem az Isten”.
A piaristáknál tanult, de nehéz felfogású volt. Tanítója, egy piarista atya mondta róla:
„Egy kis szent ő, csak kár, hogy butácska”.
Szorgalmával és a bensőséges imával azonban lassanként a legjobb tanulók közé küzdötte fel magát.
Kispapként írt sorai megéreztetnek valamit szenvedélyes természetéből:
„Isten mindenben és mindenkor! Semmit sem akarok, ami nem tetszik Istennek, semmit, semmit, semmit, de mindent, mindent, ami tetszik Istennek. Istent keresem egyedül, egyedül, egyedül!”
1818-ban szentelték pappá. Pedagógiai és filozófiai doktorátust szerzett. Esti iskolát alapított kézműves- és munkás ifjak számára, és ismertek voltak sikeres lelkigyakorlatai. 32 éves korában a római papnevelő iskolának lett a lelki vezetője. Állandóan ide-oda vándorolt kolostorok, kollégiumok és intézetek között: gyóntatott, prédikált, elmélkedéseket vezetett. Senki sem érezte nála jobban az idők változását.
Palotti Szent Vince, ikon – (Fotó: szentek.boldogok)
1835-ben Vince új vallási intézetet alapított: a Katolikus Apostolság Unióját.
Felismerte, hogy az egyház munkája valóban egyetemes:
„az emberek minden osztálya közös, mely abban áll, hogy mindent megteszünk és megtehetünk Isten nagy dicsőségéért, saját és felebarátunk üdvösségéért.”
Ugyanebben az évben Vince megalapította a Katolikus Apostol Társaságot – a papok és testvérek közösségét -, hogy támogassa az unió munkáját. Ma negyvenöt országban szolgálnak „palotti” papok és testvérek.
Céljait így fogalmazta meg:
„Az igaz hitet elterjeszteni, a katolikusok hitét újból felébreszteni, megőrizni és további növekedésre segíteni egyetemes szeretettel – melynek az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiben kell megnyilvánulnia – oda hatni, hogy a világ megismerje: Isten a végtelen szeretet’”.
Szent Vince a szőlészek, borászok védőszentje, régi kép (Fotó: Wikipédia)
A Hitterjesztés Lyoni Egyesülete, amelynek a modern missziós mozgalom nagyon sokat köszönhet, ebben az anyagi támogatásban veszélyeztetve látta saját feladatát, így elérte, hogy Vince művét betiltották. Ez volt a legsúlyosabb csapás Palotti életében.
1849 augusztusában így szólt Tiszteletreméltó Bernhard Maria Clausi (1798-1849) Vincéhez, a gyóntatóatyjához:
„Vince, Vince, emelkedj föl ebből a szennyes világból! Mit keresel még itt? Egy hónap és három nap!”
Clausi 1849. december 20-án, Vince pedig egy hónappal és három nappal később halt meg. Egy fagyoskodó embernek ajándékozta a köpenyét, és köpeny nélkül ült be a hideg gyóntatószékbe. Az akkor szerzett tüdőgyulladásban halt meg 1850. január 22-én. 1950-ben XII. Pius pápa boldoggá, 1963-ban pedig XXIII. János pápa szentté avatta.
Vince-napi áldás a muzslai szőlőhegyen 2024-ben Borka Iván atyával (Fotó: Farkas Iván)
A szőlészek, borászok védőszentként tisztelik, hisz munkájuk eredményét nagyban meghatározzák a téli és tavaszi fagyok. Nem véletlen tehát, hogy a szőlősgazdák szokásai az időjárást és a termést befolyásoló gondviseléshez fűződnek. A kereszténység elterjedésével is megmaradtak az ősi hitvilág termésjóslásai, s a védőszentek ünnepei fontosak a számukra ma is.
A szőlő védőszentjei közül január 22-én Szent Vince nyitja a sort. A pincemesterek, a vincellérek megnevezése is a Vince névből származik. A gazdák őt tartják a bor egyik védőszentjének, névnapja pedig termésjósló ünnep. Január végén van a „szőlővessző pálfordulója”, amikor a tél kezd veszíteni erejéből, és közelebb kerül a tavaszi rügyfakadás.
A néphagyományban Szent Vincéhez kötődik a Vince-napi vesszővágás, melyet a bortermelő vidékeken ma is megtartanak a bortermelő szőlősgazdák és a papok áldást mondanak az ültetvényeken és a pincékben.
Ha Vince-napkor kisüt a nap, az jó bortermést ígér:
„Ha fénylik Vince, megtelik borral a pince.”
Forrás: Diós István: Szentek élete, Néprajzi Lexikon
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
