Rozsnyó város 1291-ben történt első írásos említésének évfordulója alkalmából a Rozsnyói Városnapok 2025 rendezvénysorozat keretében a „Rozsnyó történelmi sokszínűségben” címmel konferenciát szerveztek, amelynek keretében Rozsnyó és környékének múltjába kalauzolták a résztvevőket. Az előadások magyar és szlovák nyelven zajlottak.
A konferenciát Michal Domik, Rozsnyó polgármestere nyitotta meg. Üdvözletében kiemelte a város történelmének sokszínűségét
„Ez a rendezvény összeköt bennünket a múlttal, egyben inspirál bennünket a jövőbe nézve. Rozsnyó egy gazdag történelemi múlttal rendelkező város, a régió kulturális és társadalmi életének központja és szerves része.
Az előadók a város történetének fontos fejezeteibe vezetnek be, illetve adnak betekintést, a kultikus műemlékektől az ipari vívmányokon át a lakosok mindennapi életéig. Nagyra értékelem azokat a szakértőket, akik átadják ezeket a történeteket. Emlékeztetnek, hogy történelmünk nemcsak a büszkeségre ad okot, de tanulságokkal is szolgálhat. Meggyőződésem, hogy az ilyen konferenciák segítenek felismerni identitásunk értékét, lehetőséget nyújtanak a generációk és a múlt gazdagságát megőrző és feltáró szakértők közötti párbeszédre is” – hangsúlyozta.
(Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Mixtaj László, a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója az intézmény nevében köszöntötte a résztvevőket. „Rozsnyó nemcsak a csodálatos természetéről, Gömör megye festői szépségéről nevezetes, de történelméről is, különböző kulturális behatásokról és mély emberi történetekről, amelyek formálták Rozsnyó város lakóinak életét, sorsát az évszázadokon keresztül” – mondta a megnyitón.
Az érdeklődők tartalmas előadásokat hallgathattak meg, változatos témákat érintve. Alexander Botoš a pálos kolostorról Gombaszögön, Silvia Lörinčíková a rozsnyói püspökség megalapításáról, jelentős mérföldkövéről a város történetében, Sylvia Holečková a helyi tímárokról, Šofranko Pulen Valéria a Rozsnyói Társalgási Egyletről és az első vidéki kaszinók történetéről, Lázár Éva Andrássy Franciska grófné szegényházáról tartott beszámolót.
A konferencia vezetői (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A konferencián a helyi középiskolások is teret kaptak, Soldán Marek Samuel a városháza történetét mutatta be, míg Lengyel Levente a P. J. Safárik Gimnázium diákja a Szűz Mária Mennybemenetele templom látnivalót tárta a közönség elé.
Előadásában a templom történelmi, vallási és művészeti örökségről beszélt „A templom nem csupán egy vallási épület, hanem a város közösségének lelki központja, mely az évszázadok során kiemelkedő szerepet töltött be a város vallási és kulturális életében” – jelezte. Többek között ismertette építésének körülményeit, stílus jegyeit. Bemutatta az oltárképek jelentőségét, szépségét és impozáns hangulatát, az orgona és a harangok eredetét. „A Szűz Mária Mennybemenetele székesegyház nem csak a múlt öröksége, hanem a jövő hitének és közösségi életének is szilárd alapja” – szavakkal zárta bemutatóját Levente.
Lengyel Levente (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Mikulik Pál a Nehrer-féle szöggyárról tartott előadást, mely Rozsnyó egyik legjelentősebb ipari létesítménye közé tartozott. Ismertette az üzem eredetét, a gyártás jelentőségét, felhasználtságát. „A 19. század elején a szögeket kézi kovácsolással gyártották. A rozsnyói szöggyárat Nehrer Mátyás alapította 1860-ban, aki Rozsnyó és tágabb környezete ipari és kereskedelmi életének jelentős személyisége volt a maga korában. Terjedelmes munkássága a gyáripar mellett magában foglalta a kereskedelmet, a kohászatot, a bányászatott, a nyersanyag kutatás és közéleti tevékenységeket. A szöggyárban 1865-ben évi 75 millió darab, azaz kétezer mázsa szöget állítottak elő” – ismertette.
Kovács Ágnes Rozsnyó város nagysága a múlt tükrében címmel a város jelentőségét mutatta be a bányászat, ipar és kereskedelem tükrében. „A történelmi Magyarországon számottevő vastermelés folyt, túlnyomóreszt a Gömör-Szepesi-érchegységben. Az országban a rozsnyói vasbányászat és vasfeldolgozás volt a legszámottevőbb. Idén 538 éve, hogy megalakult a Felső-magyarországi Bányavarosok Szövetsége. A szövetségbe az alakuláskor megállapított sorrend szerint Gölnicbánya, Szomolnok, Rudabanya, Jászó, Telkibánya, Roznyóbánya és Igló tartoztak. Gömör vármegyéből származó áru markát képviselt: ilyen volt többek között a rozsnyói méz és viasz, úgyhogy minden az ország bármely részéről származó a rozsnyói kvalitásnak megfelelő mézet és viaszt „rozsnyói” elnevezés alatt hoztak forgalomba” – tárta fel az előadáson.
Mikulik Pál (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
A konferencia zárásaként az érdeklődők a Kőedények költészete című kiállítást is megtekinthették, a tárlat kurátora, Sylvia Holečková történész kíséretében. „A rozsnyói kőedény manufaktúra aránylag gazdag árúválasztékkal rendelkezett. Legnagyobb érdeklődés a sokféle tányér iránt volt. Díszítésükre leggyakrabban a kék, piros, zöld és barna színt használták. A 19. század második felétől a manufaktúra igyekezett megfelelni a polgári háztartások igényeinek. A korsók, használati és dísztányérok, valamint egyéb készítmények dekorációjának köszönhetően, melyben a növényi motívumok, de a madarak és pillangók ábrázolásai is helyet kaptak, a rozsnyói manufaktúra egészen a 20. század elejéig megtartotta helyét a piacon” – hangzott el a tárlatbemutatón.
Kovács Ágnes (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
