Több mint húsz éve indult a Házasság hete elnevezésű kezdeményezés, idén február 9. és 16. között különböző programokkal rendezték meg az ország számos pontján. A diósförgepatonyi Rózsafüzér Királynője római katolikus templomban harmadik alkalommal került sor a házaspárok szentmiséjére vasárnap délután.
A bejelentkezett házaspárokat, jegyeseket a Jézus Szíve Közösség (JSZK) tagjai nevében a szervező, Nagy Mónika köszöntötte.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
Mivel személyesen nem mindenki ismeri őt, pár mondattal bemutatkozott:
„Huszonegy éve vagyunk házasok, házasságunkból három gyermek született. A szentmihályfai plébánia önkénteseként szolgálok több feladatkörben, és egyben a JSZK vezetője is vagyok. Egyszer e két szóval utaltak rám: a közösség szíve és motorja. Az én szívemnek és motorjának hajtóereje viszont Jézus Krisztus és a férjem szeretete.”
A jókívánságait, hogy a találkozó gyümölcsöző legyen mindenki számára, János evangéliumából vett idézettel fejezte be:
„Maradjatok meg szeretetemben. Az én örömöm legyen tibennetek, és örömötök teljes legyen.” (Jn 15,9.11)
Ez az idézet rákerült az évfordulós emléklapra is.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
„A házaspárok egymásért felelősek, hogy a mennyországba kerüljenek.”
A délután első tanúságtételére meghívott házaspár a Győrújfaluból érkező dr. Pongrácz Attila és Pongráczné Erős Annamária volt.
A feleség tanítónő, hitoktató, a világban élő karmelita. A férj a győri Széchenyi István Egyetemen dolgozik tanárként, és egyben az Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar dékánja, tanszékvezetője.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
Annamária máriás lelkületét katolikus édesanyjától, a szemlélődő lelkiséget pedig református édesapjától örökölte. Attila is hívő katolikus családból származik.
Júliusban ünneplik 22. házassági évfordulójukat. Nap mint nap törekednek arra, hogy a köztük lévő emberi vonzalom tovább formálódjon, mélyüljön. Életük egyik fő megtartóereje az imádság. Már jóval megismerkedésük előtt mindketten rendszeresen fohászkodtak a jó társért, családért.
Hat gyermekük született: öt lány és a legkisebb fiú. A két legidősebb lányuk már egyetemista, a legkisebb óvodás.
Tanúságtételükben megragadott az, hogy mennyire tudatosan készültek a házasságra. Egyszerre több katolikus lelkiatya vezetését is élvezhették. Jegyességük alatt eljutottak egy, a Házas Hétvége családmozgalom által szervezett lelkigyakorlatra, mely megerősítette őket abban, hogy tudatosan készüljenek a házaséletre.
Kapcsolatukat teljesen Istenre bízták, s közben évek alatt egymást is fokozatosan megismerték.
Fontosnak tartották, hogy a jegyesség alatt is megőrizzék házasság előtti tisztaságukat, és igyekeznek segíteni a gyermekeiket s a fiatalokat is, hogy ezt az erkölcsi példát kövessék. Életük középpontjában Isten áll, aki a házasságuk és a családi életük mindene.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
„A jó házasság nem szerencse kérdése, hanem két ember megfeszített közös munkájának gyümölcse” – idézték Tilmann Beller atyát.
A boldog házasság érdekében fontos, hogy a párok időnként kimozduljanak a megszokott kerékvágásból, és aktívan dolgozzanak a kapcsolatukon.
A gyermekek érkezése a család életének fontos része.
A gyermekek születése és nevelése a családi értékek megélésének alapja. Az imádság és a közösségi élet is fontos szerepet játszik mindennapjaikban. Közösen vallják Kalkuttai Szent Terézzel, hogy
„az együtt imádkozó család együtt is marad”.
A templomi szertartásokon való részvétel nem csupán egyéni élmény, hanem közösségi esemény is, amely erősíti a kapcsolatokat és a lelki életet. Az imádság és a szentmise fontos szerepet játszik az életükben, és segít a nehézségek kezelésében.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
A családi minták hatásáról is beszéltek, és arról, hogy a konfliktusok kezelésében milyen fontos a férj és feleség közös döntése. Annamária elmondta, hogy a tízéves konfliktust az anyósával úgy tudta lezárni, hogy tudatosan mindennap odahelyezték őt az Úr elé.
Rámutattak arra, hogy az élet kihívásait, például a munkahelyi nehézségeket a következő lépésre való fókuszálással próbálják kezelni.
Az imádság, az aktív kapcsolat a Jóistennel és a közös családi idő segíti őket abban, hogy a nehézségeket könnyebben meg tudják oldani vagy el tudják viselni.
Tudatosan igyekeznek jó példát mutatni gyermekeiknek
A gyerekeik így a szüleik hitelesen megélt tapasztalataiból meríthetnek, és ezáltal lelkiekben is fejlődhetnek. Az életük része, hogy aktív közösségi életet élnek a győri Kármelita Családos Közösségben, és örömmel számoltak be ennek megtartó erejéről is.
Tapasztalatuk szerint az ilyen típusú közösségek alapvetően járulnak hozzá a házasságok megerősítéséhez. Jó hír az is, hogy ebben a közösségben az elmúlt bő két évtizedben nem fordult elő válás.
Hangsúlyozták, hogy a házastársak felelősek egymás lelki üdvéért.
Minden problémát az Úrral kell megbeszélni, az Oltáriszentségben elébe helyezni. Kiemelték, hogy lehetőség szerint akár minden nap vegyünk részt szentmisén, hiszen így tudjuk a legértékesebbet, az időnket Istennek is szánni.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
A tanúságtétel után Mikus Csaba bacsfa-szentantali plébános mutatta be a szentmisét.
Csaba atya a fiatalkori házasságra készülőkkel való találkozásairól beszélt. Negatív példaként hozta fel azt, amikor a fiatalok úgy akarnak házasságra lépni, hogy nem ismerik egymás jó és rossz tulajdonságaikat, nem beszélgetnek egymással, nincs módjukban megismerni a másik lelkivilágát, s hogy ez milyen problémákhoz vezet. Előfordult az is, hogy a pár elfelejtette, mikorra tűzték ki az esküvőjüket, és nem jelentek meg. Ebből is látszik, hogy
időnként a fiatalok nagyon felelőtlenül állnak hozzá ehhez az életre szóló eseményhez.
A házasságban a hitvesek közötti párbeszéd és a kölcsönös megértés kulcsfontosságú.
Kiemelte, hogy a másik személy, akivel együtt élünk, ugyanolyan vágyakkal és célokkal rendelkezik, mint mi, és hogy a szeretet valójában önmagunk szeretetét is jelenti. A házasságban a másik személyben saját magunkat is megtaláljuk, és a szeretet mélyebb értelme a kölcsönös tisztelet és támogatás.
A szentmisén a házaspárok megújították fogadalmukat.
Először a jubilánsokat szólították az oltárhoz. Sebő László nagyfödémesi atya és Mikus Csaba atya megáldotta őket, a helyi plébános, Kovács Attila atya és Olgyay Csaba dunaszerdahelyi állandó diakónus pedig megáldott minden nem jubiláns házaspárt.
(Fotó: Nagy Gyula, NagyPhotography)
Az est az Oltáriszentség dicsőítésével és elmélkedéssel folytatódott, kérve az Úr támogatását a nehéz, de annál szeretetteljesebb élethez.
A szervezők nevében a főszervező, Nagy Mónika megköszönte mindenkinek a szolgálatát. Az est agapéval és beszélgetéssel zárult.
(Mészáros Angelika/Felvidék.ma)
