Sebek és sebezhetőség

Szent Péter apostol levelében olvasható, hogy Jézus „vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1Pt 2,24) Azt szokták mondani: az idő minden sebet begyógyít. Biztos, hogy az idő gyógyítja?

Daniel Gottlieb azt mondja: „Amikor ökölbe szorítjuk a kezünket, a szívünk bezárul, védekezik az újabb sérülés ellen – neheztelésünk olyan, mint a var: védi a seb érzékeny felületét a fertőzésektől. De ha túl sokáig ottmarad a var, a seb talán sosem gyógyul be alatta. Beszéljünk mélyebben arról mit is jelent sebet kapni vagy, sebezhetőnek lenni.” – Itt már kicsit több van.

A Grace klinika című sorozat egyik orvosa azt mondja: „Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán vannak olyan sebek, amik váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az, hogy mélyre kell ásni és megkeresni a baj forrását.” – De még mindig nem ez a lényeg.

Egyes sebeket nem érti senki, csak a hordozója és Isten. Egyes sebek túl mélyek, és nem gyógyulnak be teljesen egy életen át. Néhány sebet viszont meg kell érinteni és ápolni kell, hogy átalakuljanak.

Illusztrációs felvétel (pixabay)

Krisztus a győzelmének a jeleit, a szent sebeket feltámadt testén őrzi. Ezek a sebek hármas jelentést hordoznak magukban.

Az első jel az, hogy a sebek Jézus győzelmének jelei. A régi nagy csaták hősei a csatákban szerzett sebeket büszkén hordták a testükön. Nekünk is nyugodtan kell viselnünk életünk különféle megpróbáltatásait, hegeit, mert ezek lesznek egykor dicsőségünk zálogai. Néhány, a szenvedésben kipróbált lelket, abban a kegyelemben részesített az Úr, hogy testükön viselhették a sebeit, a szent stigmákat. (Szent Pál, Assisi  Szent Ferenc, Neumann Teréz, Pio atya.) A testükön viselt sebek jelezték, hogy amint részt vettek a kereszthordozásban, úgy részük lesz majd a dicsőségben is.

Mi nem rendelkezünk ilyen kiváltsággal, de Szent Pál apostollal együtt nekünk is el kell mondanunk: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak… Krisztus jegyeit viselem a testemen.” (Gal 6, 14-17) Üdvözítőnk azt várja tőlünk, hogy kerüljük el a csüggedést, a kétségbeesést, hiszen ő már megnyitotta nekünk a mennyet, az örök életet és boldogságot. Húsvét biztosít bennünket, hogy mi is részesülhetünk Krisztus dicsőséges sebeiből.

A második jel, hogy Krisztus sebei szeretetének bizonyítékai és a mi menedékhelyeink. A Vértanúk irataiban olvashatjuk Szent János apostol tanítványának, Antiochia püspökének, Szent Ignácnak kihallgatási jegyzőkönyvét. Ő Trajanus uralkodása idején, Kr. u. 115-ben szenvedett vértanúhalált. A bíró  kérdezi az aggastyán korban levő püspök nevét. Ő így felel, Ignác, más néven „Teoforos”, azaz „Isten hordozója”.

Miért adták neked ezt a melléknevet, kérdezi a bíró. Azért, mert nekem mindig az volt a vágyam, hogy a mi Urunkat és Istenünket, a keresztre feszített Jézust a szívemben hordozzam, felelte Szent Ignác. Nekünk sem lehet szebb feladatunk a földön, mint a feltámadott Jézussal egyesült élet. Vele kell együtt járni utunkat: a kereszten át a feltámadásig.

A harmadik jel arra utal, hogy Jézus Krisztus sebei a gonoszok legyőzésének az eszközei. Mivel sokan visszautasítják Jézus megváltó vérét, így az utolsó ítéleten Jézus sebei vádolják a gonoszokat. Egyik legendában lehet olvasni: a mennynek kapujában egy férfi álldogál kereszttel a vállán, s a bal kézfején még frissen alvadt vér van. Amikor az őrt álló angyal igazoltatja őt, fel-le forgatva nézi tenyerét. Ki vagy te, kérdezi az angyal. Dizmasz vagyok a gonosz, feleli ő. Egy gonosztevő, éppen itt?- csodálkozik az angyal. Ő pedig véres kézfejét az őrt álló angyal felé tartva így szól: Jézusnak a vére ez. Akkor gyűjtöttem, amikor a szomszéd kereszten mellettem szenvedett. Az angyal erre tüstént térdre rogyott. A jobb lator pedig boldogan lépett be a mennybe. 

Jézus a kereszten haldokolva megígérte a bűneit bánó jobb oldali gonosztevőnek: „Még ma velem leszel a mennyben!” Számára nem hullott hiába Krisztus Urunk vére. Előtte Krisztus vére nyitotta meg az üdvösség ajtaját. Nagyböjti énekünkben szoktuk énekelni: „Ó ne essék hát hiába szenvedésed drága ára, hanem a mi szegény lelkünk javára!“ Akik hálásak Jézusnak szent sebei érdemeiért, akik újjászületnek vele lélekben, azok le tudják győzni ezen a földön a kínt és a szenvedést, azok már ezen a földön megtapasztalhatják a feltámadás, a mennyei dicsőség előízét.

Az elmúlt években az Egyház elég gyakran és sokat beszélt a sérülések gyógyulásáról. Csábító lehet a gyakran hosszan tartó fájdalom a gyors enyhítésének víziója, vagy annak lehetősége is, hogy ezt szakember segítségének igénybevétele és a gyakran megerőltető és hosszadalmas kezelési folyamatok nélkül is megtehetik. Természetesen nem szabad alábecsülni vagy megkérdőjelezni Isten kegyelmének óriási jelentőségét a testi vagy lelki fájdalomtól szenvedő ember életében. A lélek sebeinek begyógyítása azonban általában hosszan tartó és nehéz küzdelem, amihez olykor az utolsó erők bevetésére is szükség van. A meg nem gyógyulás természetesen nem kell, hogy a gyenge hit jele legyen. Éppen ellenkezőleg, a trauma keresztjének kitartó cipelése lehet a legerősebb tanúbizonyság, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül a szenvedő Krisztussal.

Illusztrációs felvétel (pixabay)

Beszéljünk most arról, hogy mi is az a trauma? Képzeljünk el egy gyereket, aki a szüleivel sétál az utcán. Hirtelen egy autó rohan ki a kanyarból, kigyorsul a járdára, és a gyerek a kerekek alatt találja magát. Úgy tűnik, a gyermek eszméleténél van. Teste azonban tele van sebekkel, horzsolásokkal, valószínűleg több törése és súlyos agyrázkódása is van. A szülei talpra állították, letisztították és hazaviszik. Ott lefertőtlenítik a sebeit, és továbbra is úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Mivel a töréseket nem rögzítették, több csont ferdén összenő, csúnya hegeket hagyva a sebek után. Valószínű, hogy a sérülés életre szóló nyomai az agyon is megmaradnak. És a gyerek folytatja az életét. A fájdalom ellenére sétál és futni próbál. Nehezen tud az iskolai tanulásra koncentrálni. Ha valaki hozzáér, akkor alapvetően mindegy, hogy meg akarja ölelni vagy megütni, a fájdalom ugyanaz. És ezért kerüli az embereket, vagy ingerülten reagál rájuk.

A tanárok, a gyerekek és a saját szülei rossznak és engedetlennek tartják, a fájdalom végigkíséri az életét. Különböző módok is vannak ennek elnyomására:  drog, alkohol, gyógyszeres kezelés. Néha tényleg véget akar vetni mindennek. Félreértett és nem szeretett. A jóindulatú hívők azt tanácsolják neki, hogy fogadja el a sebeket, áldozza fel, vagy akár kezdje el megkedvelni őket. Ez komoly? Utolsó pillanatban ér orvoshoz. A röntgenfelvétel felfedi a fájdalom valódi okát. Hosszú és fáradságos kezelés, több műtét és rehabilitáció következik. A végén azonban felcsillan a remény egy jobb, fájdalommentes élethez. Az erőfeszítés mindenképpen megéri. Hasonló történetet élnek át a be nem gyógyult léleksebekkel küzdő emberek.

A TRAUMA szó az eredeti görögben sebet jelent. Míg az orvosi terminológiában traumán elsősorban balesetből eredő sérülést értünk (innen ered a traumatológia elnevezés is), addig a pszichés trauma kifejezés olyan pszichés sérülést jelent, amely egy túlzottan megterhelő élmény eredménye.

Nincs csodálatosabb, félelmetesebb, szebb, mélyebb könyv a Bibliában, mint a Jób könyve. Az istenfélő Jób története a szenvedésről szól. Ő elvesztett mindent, amit csak lehetett: egészségét, gyermekeit, vagyonát, szociális helyzetét, barátait. Olyan emberről szól, amelynek összedőlt a vallási rendszere. De hitében hű maradt és részesült Isten áldásában!

Mit mond a Lélektan vagy PSZICHOLÓGIA a szenvedésről? Az ember képes sok mindent elviselni, ha látja értelmét. Veszteségek, nehézségek, próbatételek sokszor keresztbe tesznek az ember terveinek, elképzeléseinek.

Ha találkozik az ember a SZENVEDÉSSEL: 1. elfordulhat, jajgathat, okolhatja Istent, másokat. 2. tűrhet, remélhet – keresheti Isten közelségét. Az élet paradox helyzeteit nem lehet megszüntetni DE!!! meghívhatom bele tudatosan Istent, illetve benne is van. Az emberben benne van a természetes elvárás – amire a vallás is kötődik, ő adja az értelmet és a hitet a nehéz pillanatokban. A HIT türelmet, erőt, reményt, kitartást ad.

NIETZSCHE: a kereszténység a gyengék vallása; Isten megfertőzte az ember szeretetét azzal, hogy megengedte a szenvedést. A világ menekül a szenvedéstől, mert nem tudja hová helyezni. a szenvedés is lehet a megismerés forrása. A kígyó felkínálta Ádámnak és Évának a megismerést (a kívánságokon keresztül). De ez az eset arra tett tanúságot, hogy a LÉLEK elvész, ha megismerésünk csak a vigasztalást keresi.

A SZENVEDÉS nem mindig negatív dolog, hanem lehet pedagógiai, tanítói jellege, valamire taníthat, ami esetleg nem az én elképzelésem szerint történik. Isten tud arról, hogy szenvedünk – és ő ott is van.

„Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.” – olvashatjuk Máté evangéliumában. (Mt 1,29-35)

„Simon anyósa lázasan feküdt… Jézus parancsol a láznak …és ő szolgál neki.”

A Szentírásban a láz azokat ábrázolja, akik a bűnben égnek. Az alapszövegben a láz szó rokon a tűz szóval. Tüzes lázban égnek. Nemcsak a test lehet lázas állapotban, hanem a lélek is. Gonosz vágy, kívánság gyötri őket. Különféle szenvedélyek tüze égeti őket. Jézus idejében a LÁZ a tisztátalan erőt jelképezte. Jézus a gyógyítással látható kapcsolatba kerül a tisztátalan erővel.

Isten azt akarja mutatni, hogy a GYÓGYULÁS CÉLJA mindig a SZOLGÁLAT.. „a láz elhagyta és szolgált neki“ A mai orvostudomány szerint a gyógyulás az élet meghosszabbítása, Jézus szerint viszont VISSZATÉRÉS A KÖZÖSSÉGBE ISTENNEL.

1. Erns: A gyógyítások és démonűzések jelzik, hogy „Jézus eljövetelével alapvetően megtört az embereket fenyegető, sötét és titokzatos erők uralma” A gyógyulás mindig Istentől ered és hozzá vezet vissza. ISTEN AZ EGÉSZSÉG FORRÁSA. Péter anyósa összetettebb betegségből gyógyult meg, mint csak egyszerű láztól. Jézus felemeli őt megalázott helyzetéből, szégyenéből – és az, hogy szolgál neki, a GYÓGYULÁST jelzi. Sok ember valójában igaz nem szenved semmilyen fizikai betegségtől, de mégsem egészséges. INTEGRÁLIS gyógyulásra van szükségünk, amit csakis Isten nyújthat. Jézus sem bálványozta a szenvedést, de elfogadta…mert Isten akaratát ismerte fel benne.

Manapság egyre többen szenvednek pszichés problémáktól. Fáradtsággal, kiégéssel vagy depresszióval. Ezek a szavak jellemzik a mai időt is. Ma sok szakértő foglalkozik ezzel a témával. Némelyik nézetek különböznek, mások nézetei pedig megegyeznek.

MAX KAŠPARŮ cseh görög-katolikus pap és pszichiáter szerint a belső kényelmetlenségünket alapvetően két tényező befolyásolja.

Az első tényező az információcsere, az utazás és az emberekre nehezedő nyomás felgyorsult fejlődése olyan gyors, hogy nem tudunk alkalmazkodni. Nagyon gyors körülöttünk minden, de belül nem lehet ilyen gyorsan reagálni. Tehát feszültség van.

A második dolog az, hogy hozzászoktunk bizonyos életnormákhoz, melyek előtte nem voltak, vagy nem ismertük: A CSALÁD VOLT A NORMA – apa, anya, gyerekek és más generációk, akik együtt éltek. Ez ma elromlott. Martin HEIDEGGER szépen mondta, hogy: „a modern kor minden távolságot legyőzött, de közelséget nem teremtett.” A nappaliban ülő, tévét nézegető szülők tehát nagyon jól tudják, mi történik a bolygó túloldalán fekvő Tararingapatemben, de nem tudják, mi történik gyermekük lelkében a gyerekszoba fala mögött.

Az egyéb kedvezőtlen körülmények közé tartozik az életorientáció elvesztése, az érzelmi üresség, a közösség hiánya és az elidegenedés. Az érzelmi alultápláltság által létrehozott vákumot megtölti valami, ami nem mindig egészséges, ez pedig a kóros beszivárgás, amely behatol az emberbe.

Gyakori lelkiállapot amivel manapság találkozunk az A KIÉGÉS vagy másnéven „BURN OUT”. A kiégett embernek pszichológiai segítséget kell kérnie.

„Amint azt tapasztalod, hogy valami, amire korábban vártál, már rutinszerűen, újra és újra megtörténik, és nem érzel tőle semmi elégedettséget – ez a fáradtság és a kiégés jele. A sztereotípia a kiégés másik oka. Az ember ingerültté válik azok iránt, akikkel találkozik. Megszűnik a szakmáján kívüli dolgok iránt érdeklődni. Az ember ott ég ki a leggyorsabban, ahol emberekkel dolgozik: szociális munkásokkal, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, papokkal, a világítótorony őre ég ki a legkevésbé.”

Mindenkinek találnia kell egy olyan hobbit, ami teljesen más, mint az ember foglalkozása. Például egy szellemileg aktív embernek fizikai tevékenységet kell végeznie, a fizikailag aktív embernek pedig kell időt szakítania a csendes tevékenységekre, például egy könyv olvasására. Az ellazulás módja az ember természetétől is függ, és attól, hogy szangvinikus, kolerikus, melankolikus vagy flegmatikus-e. Az embereknek azt is meg kell tanulniuk, hogy ne vigyék át a problémákat otthonról a munkahelyre és munkahelyről otthonra. Ez is sokat segít a kiégés ellen.

Illusztrációs felvétel (pixabay)

Mit kell tennünk, hogy ne égjünk ki?

Ha gyertyát teszünk a szobába, az égni fog. Ha azonban az egyik fal leomlik, a levegő elkezd áramlani, ha a másik is leesik, huzat keletkezik, és a láng kialszik. Ugyanez van az emberrel.

Az embernek hat falat kell építenie életében, hogy ne égjen ki:

1. Az első fal azt jelzi, ami előttünk áll. Kell, hogy legyen valami perspektívánk, mire számíthatunk.
2. A hátsó fal jellemzi azokat az embereket, akikre támaszkodhatunk.
3. Tőlünk balra, szívünkhöz közelebb van egy fal, amelyet barátaink jellemeznek. Ha házas is, nem kell olyan házasságban élni, mint egy tengeralattjáró. Kell egy barát, akinek kiöntheti a szívét.
4. A jobb fal azokat jelképezi, akikkel együttműködünk az életben. Fontos, hogy jó kapcsolatok alakuljanak ki a munkahelyen.
5. A padló az a hely, ahol szilárdan kell állnom, és nem állandóan azt nézni, hogy jobb lenne máshol.
6. A hatodik fal a mennyezet – rajtunk túlmutató dolgok – spirituális értékek: kultúra, művészet, jóság, szépség, hit, szeretet, remény – az égből hullanak, ezért tesszük a plafonra. „Építsd meg ezt a hat falú szobát, és minden kiégés megremeg.”

A mai emberek az abnormalitást normalitásnak tekintik, a természetellenes dolgokat pedig természetesnek. Egyre többen mondják, hogy a világ gyorsan változik. Változásokat figyelhetünk meg a társadalmi légkörben, az emberek közötti kapcsolatokban és a politikában. Sokan kimértnek tűnnek, keveset kommunikálnak, érzelmeket sem tudnak kifejezni, személytelenek, nem tudnak valami szépért lelkesedni, nem érzékelik a természet vagy környezetük szépségét. Úgy viselkednek, mint egy beprogramozott robot. A társadalmi kapcsolatok is megváltoznak.

Továbbá probléma a mai ember számára a rossznak és a jónak fogalma. A rossz és a jó mindig is létezett, de másképp érzékelték őket. Minden korban volt jó és rossz, mindig voltak jó és rossz emberek. De a múltban az emberek pontosan tudták, mi a jó és mi a rossz. Manapság az értékek annyira torzak és homályosak, hogy egyesek nem tudják, mi az, ami értékes és mi az, ami nem, mi a helyes és mi a helytelen, jó és rossz, természetes és természetellenes, erkölcsös és erkölcstelen.

Sokszor a rossznak megismerése vezet a félelemhez. FÉLELEM, SZORONGÁS, BIZALMATLANSÁG – fel lehet oszlatni ha a hit fényével közelítem meg a dolgokat. Jézus gyakran hangoztatta a világ végéről: „NE FÉLJETEK” – emeljétek fejeteket, mert elközelgett megváltástok.

1. nem mindegy melyik irányba indulok el (VISSZA vagy ELŐRE FEL?)
2. fogunk-e tudni valamit kezdeni
3. félsz a változástól? Féltek az apostolok, de féltek a farizeusok, írástudók, Pilátus, Heródes…stb. az ő válaszuk agresszió volt.. mi is agresszívak vagyunk, védekezünk, támadunk, amikor szorongást tapasztalunk…
4. Cselekednünk akkor is érdemes, amikor lehet, hogy nem lesz eredménye…
5. NE FÉLJETEK!!!
6. Az apostolok is féltek Jézus halála után. Féltek a börtöntől, a bosszútól. De féltek attól is, hogy rettenetes csalódásukkal szembenézzenek. Ebben a bénító félelembe köszön bele feltámadása után Jézus: „Békesség nektek!” Jézus nem azt mondja: mit féltek, kicsinyhitűek, nem! Ő tudja, mi lakik bennünk. Tudja, hogy a félelem a mélyből jön és alig kezelhető. De Ő le is tudja győzni szívünk mélyének rettegéseit! Ő jön, és örvendezéssé tudja változtatni a szorongást, ki tudja nyitni bezárt szívünket. A feltámadás csodájának ez is része: a félelem hatalmának megtörése, az öröm győzelme emberi sorsunkban.

„HITETLEN“ Tamás – apostol nem volt hitetlen, csak bizonyítékot keresett. Szent Tamás apostol hitetlensége többet adott a világnak, mint bármelyik másik apostol a hit területén. Íme, itt vannak a sebeim, érintsd meg, és ne légy hitetlen, hanem hívő. – Boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek..

Istennek nincsenek unokái. Tehát nem lehet megörökölni a HITET, ha Isten nem lép be az életembe. Félelem „zárt ajtóin” lép be, és a zárt szívekbe. AZ APOSTOLOK HITTEK, DE MÉG NEM JÓL, HANEM ROSSZUL HITTEK. Meg kellett gyógyulni a hitüknek.

Jézus a bűnösök üdvözítője és minden embert üdvözíteni akar. Meggyógyítani bűn okozta sebeinket és szabaddá tenni minden tehertől. De mi is az AZ IGAZI SZABADSÁG? Első fontos tény, hogy: Nem mindig és mindenki tudja élni a szabadságot.

A túlzott nagy szabadság káros azoknak, akik nem tudják, hogyan szabjanak határokat maguknak. A szabadságban meg kell lennie a korlátoknak, mert vannak, akik nem tudják, hogyan szabjanak határokat maguknak, és nem ismerik azt a bibliai aranyszabályt sem, hogy amit nem akarunk, hogy mások megtegyenek velünk, azt mi se tegyük meg velük. És ha ezt a szabályt nem alkalmazzuk, a szabadság többet árt, mint használ. Sokan hosszú évekig abban a hitben élnek, hogy mindenki mindent megtehet. De ez nem igaz. A mai tendencia szintén az is, hogy az emberek már nem hallgatnak egymásra. Mindenki el van zárva önmagától, saját „BUBORÉK VILÁGÁT” éli és nem hallja, hogy környezete mit mond neki. ÖNZŐ SÜKETSÉGBEN szenved. Ez komoly probléma, mert kommunikáció nélkül nincs élet egy kapcsolatban.

Régebben a szülők tisztességes gyerekeket akartak nevelni, ma pedig mindenekelőtt sikeres gyerekeket. Manapság uralkodó tendencia a sikeres gyermekek nevelése. Amolyan TAPOSÓ ÉLET-TENDENCIA – végig menni, taposni mindenen, elérni a célokat, sikert, elismeréseket, bármilyen áldozatok árán is. Sőt mások letiprása és agyontaposása árán is. Elfelejtették, hogy a cél nem a siker elérése, hanem a belső boldogság állapotának elérése. A siker-nevelés nem mindig kapcsolódik a tisztességhez. Elfelejtettük a régóta ismert igazságot, hogy az igazi bölcsesség főként alázattal jár. Mert a bölcsesség alapja az alázat. Aki nem tud alázatos lenni, annak esélye sincs, hogy bölcs legyen.

Meg kell tanulni különbséget tenni a következők között: jó és rossz, szép és csúnya, igazság és hazugság között. Ez a kiinduló pont, hogy kigyógyuljanak lelki sebeink, sérelmeink és gondjaink.

Illusztrációs felvétel (pixabay)

Pár dolgot tudni kell a rosszról:

1. Jelen van a világban, képes rombolni: az embert, a kapcsolatokat, Istenbe vetett hitet.
2. Amikor nekiállunk a rosszal foglalkozni az egész életünket harccal és hadakozással tölthetjük = de belefáradunk, megkeseredünk…
3. A jóval túlnőhessük a rosszat
4. Ha felhagysz a rossz dolgok utáni rohanással, esélyt adsz arra, hogy a jó dolgok utolérjenek.
5. Isten majd végez a rosszal, övé az ítélet, nem a miénk.

ZÁRÓ GONDOLAT: Szükséges lélektani válaszokat adni a helyzeteinkre és az állapotainkra, de a létezésünkre Isten inspirálta válaszokra van szükségünk.

ZÁRÓ IMA: Örök Atya! Fölajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, – engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. Jézus fájdalmas szenvedéséért: irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Jelencsics Erich Gábor marcelházai plébános katekézise a Mária Rádió Mirjam Hittanóra című adásában hangzott el.

 Jelencsics Erich Gábor/Felvidék.ma