HISZÜNK-konferencia: felvidéki sorskérdés a magyar oktatás

Hit, Szülőföld, Nemzet, Kultúra (HISZÜNK) címmel, a Pozsonyi Liszt Intézet támogatásával rendeztek konferenciát május 21-én a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán (SJE RTK), melyben a XXI. századi, felvidéki sorskérdésekről, a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetéről és annak kitörési pontjairól értekeztek a meghívott előadók.

Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánhelyettese a konferencia megnyitóján elmondta, a Kar két tudományos kutatója, Petheő Attila és Tömösközi Ferenc a „hiszünk” szó köré építve találták ki a konferencia tartalmi mondanivalóját. Hit, szülőföld, nemzet, kultúra – mind kiemelt jelentőséggel bíró értékek, melyek őrzése, ápolása, védése és a következő generációkra való átruházása elsődleges kötelesség, fogalmazott. Mint mondta, ezen elvek megtartásában és továbbadásában óriási jelentősége van az oktatásnak, nevelésnek – melynek jelenlegi és múltbeli helyzetéről, illetve kitörési pontjairól kell szóljon a mai tudományos eszmecsere.

Lévai Attila (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Juhász György, az SJE rektorhelyettese A szlovákiai magyar felsőoktatás jelene és jövője a magyar oktatási nyelvű középiskolai hálózat tükrében című előadásában rámutatott, a 2023/2024-es tanévben 40 950 diák érettségizett az országban; ebből magyar nyelvből és irodalomból 1494 diák tette le az érettségi vizsgát, azaz mindössze 3,63%. A közel 1500 érettségiző 20 százaléka nem tanul tovább, a többi diák viszont nem feltétlenül tanul tovább a szlovákiai magyar (vagy magyarul is oktató) felsőoktatási intézményekben, hiszen nagy a konkurencia nemcsak a szlovák egyetemek, de a környező országok egyetemei között is, ami természetesen kihat az intézményrendszer fenntarthatóságára is – vázolta. Juhász szerint kihívások előtt áll a felvidéki magyar felsőoktatás és szükségesnek látja egy perspektivikus koncepció megalkotását. Véleménye szerint meg kell erősíteni a közoktatási hálózatot és nem utolsósorban „meg kell fogalmazni a nemzetstratégiai célokat, idehaza, de éppúgy Magyarországon is” – jelentette ki. Kiemelte, a magyar nemzetiségű diákok körében nagy a lemorzsolódás: míg 2010-ben 3552 gyerek kezdte meg tanulmányait magyar alapiskolákban, 2019-ben már csak 2466-an írtak monitort és ebből az évfolyamból már csak 1494 diák érettségizett le. Aláhúzta: meg kell keresni a lemorzsolódás okait, megoldásokat kell rá keresni és intézkedéseket kell foganatosítani a folyamat enyhítésére.

Juhász György (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Tömösközi Ferenc, az SJE RTK tudományos munkatársa A református oktatás a két világháború közötti Csehszlovákiában című előadásában kiemelte, 1918 után a csehszlovák kormány leépítette a magyar oktatást, ám a református egyház és lelkészei aktívan vették ki részüket a magyar iskolahálózat kiépítésében minden szinten: az elemi oktatással, középiskolákkal, protestáns gimnáziumokkal, sőt 1925-ben megalakult a losonci teológiai akadémia, amely megalapozta a felvidéki lelkészképzést. Rámutatott, tulajdonképpen Losoncon a mai felvidéki magyar teológusképzés alapját fektették le – ennek lett folyománya az 1994 és 2004 között működő lelkészképző, a Calvin János Teológiai Akadémia, amely közvetlen elődje a Selye János Egyetemnek.

Tömösközi Ferenc (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Madarász Róbert, a Marianum Egyházi Iskolaközpont igazgatója „Hit, tudás, emberség” – a katolikus iskolaügy magyar intézményi hálózata fejlődésének jellemzői Szlovákia területén címmel tartotta meg előadását, amelyből kiderült, a felvidéki katolikus iskolaügy, intézmények sorsa Trianont követően is a megszokott rendszerben maradt, és csak az egyházmegyék fejlődésével változott az iskolák helyzete. Mint mondta, komoly probléma, hogy a katolikus vallás erősen hierarchikus. Mivel a magyar papok főpap nélkül maradtak, ez rányomta bélyegét az iskolákra. A második világháború után az egyházi iskolák fokozatosan szűntek meg – 1949-ben felszámolták az utolsót is. Az egyházellenes rendszerben a papokat államellenesnek bélyegezték többek között „nemzetmegtartó jellemük” miatt – emelte ki. Az 1989-es rendszerváltás hozta meg az újrakezdés lehetőségét – általában nem az egyház, hanem a helyi közösségek kezdeményezték az egyházi iskolák létrejöttét, amely két hullámban következett be. A 2008-as évet a katolikus iskolák életében krízisként jellemezte, mivel ekkor változott meg a szlovákiai egyházmegyei felosztás: négy különböző egyházmegyébe kerültek a magyar tannyelvű iskolák, amelyek elszigetelődtek egymástól. Pozitívumként emelte ki a Felvidéki Magyar Egyházi Iskolák Szakmai Fórumának megalakulását 2015-ben, illetve a Patrona nostra Kht. létrejöttét, melynek következménye, hogy intenzívebb lett az együttgondolkodás, kapcsolattartás ezen intézmények között.

Madarász Róbert (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Horváth Anita, a tallósi MTNY Alapiskola igazgatója Minden gyerek számít – hatékony munka a szociálisan hátrányos helyzetű tanulókkal címmel tartott előadásában bemutatta a teljes szervezettségű, a Galántai járás egyetlen olyan iskoláját, ahol ilyen nagy számban vannak roma tanulók. Mint mondta, az alapiskola jól felszerelt, 2011 óta ösztönző környezetben tanulhatnak a diákok. Mint mondta, 2017-ben kezdődött a szegregációja az iskolának. Jelenleg 114 tanulójuk van, többségükben romák. Kiemelte, itt nem hatékony a frontális oktatás, a projektnapok, a kooperatív módszerek, és minden olyan oktatási módszer működik csak, ami tapasztalati úton történik. Csatlakozva az oktatási reformhoz ebben a tanulmányi évben már pedagógiai asszisztensek segítik a diákokat, hétfő reggelente bevezették a reggeli köröket, tematikus napokat az alsó és felső tagozatban, megerősítették a nevelési tantárgyakat és bevezették a roma/cigány népismeret tantárgyat. Az igazgató hangsúlyozta: a magyar nyelvű iskolarendszerben a hátrányos helyzetű gyerekekre is kell fókuszálni, mert minden gyerek számít.

Horváth Anita (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Sullivan Ferenc, a Rákóczi Szövetség, kutatási és elemzési vezetője A felvidéki magyar közoktatás helyzete és kilátásai az elmúlt másfél évtized statisztikái tükrében megjegyezte, a felvidéki magyarság korfája öregedik, különösen ott, ahol nincsenek magyar ajkú romák. Rámutatott, 1990 óta csökken a magyar alapiskolák száma, de az intézmények száma nem követte le a gyerekszám csökkenését. A hátrányos helyzetű tanulók arányával kapcsolatosan megjegyezte, óriási különbségek tapasztalhatók régiónkként. Míg Nyugat-Felvidéken szigetszerű jelenségről van szó és a magyar iskolaválasztást érdemben nem befolyásolja, addig Losonctól keletre már a gyermekek kétharmada roma a magyar alapiskolákban. Itt arra mutatott rá, hogy a roma diákok körében elterjedt a korai iskolaelhagyás (a kutatások szerint főként kulturális okokból), ami komoly probléma a rendszer fenntartása miatt is. A szakértő szerint ez a kérdés nem kap megfelelő súlyt a közbeszédben.

Sullivan Ferenc (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Fodor Attila, a COMENIUS Pedagógiai Intézet A szlovákiai magyar közoktatás fejlesztésének kulcspontjai címmel előadott prezentációjában kiemelte, a szlovákiai magyar oktatást befolyásolja a demográfia alakulása, a területi elhelyezkedés, a településszerkezet, a nemzetiségi közeg, Dél-Szlovákia gazdasági helyzete, a politikai szervezettség és képviselet (19 éve nincs). A felsoroltak szerinte mind szükségesek az ideális fejlődéshez, emellett szükség van jövőképre és a fejlődést támogató közösségi stratégia. A kitörési pontok között említette az önkormányzatiság elvének megtartását, a pedagógusképzést, a jó iskolavezetést, a tantervfejlesztést és egy optimális iskolahálózat létrehozását. Megjegyezte, a jövőben nem lehet ennyi kisiskolát fenntartani. A szakember szerint a minőségi iskola eredményes, hatékony, méltányos és alkalmazkodó.

Fodor Attila (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Végezetül Domin István, Izsa község polgármestere Egy magyar kisiskola fenntartásának lehetőségei Szlovákiában címmel pragmatikus véleményének adott hangot a kisisikolák fenntarthatóságáról fenntartói szemmel. A Komáromtól mindössze nyolc kilométerre fekvő Izsán működő Döme Károly Alapiskola és Óvoda példáján keresztül elmondta, a közösségi összefogásnak köszönheti az iskola a megmaradását. Véleménye szerint ez a jövő kulcsa is: a közösségi elköteleződés és tudatos iskolaépítés, a gyermekek izsai identitásának kinevelése. Mindezt annak ellenére mondta, hogy az alapiskola, óvoda, étkezde és az iskolai klub működtetése óriási terhet ró az önkormányzatra: 2024-ben az iskola teljes költségvetésének felét a község fedezte – közel 358 ezer euró összegben járult a község a kiadásokhoz.

Domin István (Szalai Erika/Felvidék.ma)

A konferencia Petheő Attila moderálása mellett kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelynek során a hallgatóság is feltehette a kérdéseit. Szó esett az önkormányzatok, mint fenntartók nehéz anyagi helyzetéről, a kisiskolák fenntarthatóságáról, a közoktatás intézményi hálózatáról, a regionális sajátosságokról, iskola-összevonásokról, a pályaelhagyó pedagógusokról is. Elhangzott, a szlovákiai magyar oktatásügyet és annak problémáit nem lehet egységesen kezelni éppen a regionális különbözőségek miatt. Az oktatásügyben, az intézményhálózat fenntartásában érintettek által meghozott döntéseket, javaslatokat össze kell hangolni – vélekedtek. Fodor Attila szerint szükségszerű minden érintett bevonásával kialakítani egy közös stratégiát, de ennek feltétele, hogy tisztában legyünk a jelenlegi helyzettel, valós adatokkal.