Harminc esztendővel ezelőtt, 1995. július 27-én hunyt el Rózsa Miklós, a XX. századi filmzene egyik legjelentősebb alakja, akinek munkássága nemcsak Hollywood, hanem az egyetemes magyar kultúra számára is kiemelkedő örökséget jelent. A három Oscar-díjjal elismert zeneszerző pályafutása során több mint száz filmhez írt zenét, köztük olyan klasszikusokhoz, mint az Elbűvölve, a Quo Vadis?, vagy a tizenegy aranyszoborral kitüntetett Ben-Hur.
Rózsa Miklós 1907. április 18-án, egy jómódú izraelita családban látta meg a napvilágot Budapesten, Rózsa (korábban Rosenberg) Gyula cipőgyári igazgató és földtulajdonos, valamint Berkovits Regina gyermekeként. Édesanyja zongora szakon végzett a zeneakadémián, így a kis Miklós is hamar elsajátította a zene alapjait. Mindössze ötéves volt, amikor megtanult hegedülni és zongorázni, ám – az édesapja kívánságára – kezdetben nem kizárólag a zene mellett kötelezte el magát, hanem a németországi Lipcse városába ment vegyészmérnöknek tanulni.
Mindemellett természetesen – mivel nem tudott elszakadni a zenétől – zeneakadémiai tanulmányokat is folytatott, és a helyi konzervatóriumot is látogatta, viszont figyelme később teljes mértékben a zeneművek felé irányult.
1929-ben, huszonkét évesen diplomázott a konzervatóriumban, és ekkortájt születtek meg első kompozíciói is, melyek főként hegedű-zongora darabok voltak.
Négy évvel később a francia fővárosba, Párizsba költözött, ott írt egy művet, amit aztán később a szülővárosában is nagy sikerrel mutattak be. A „Szerenádját” még Richard Strauss, a XIX. századvég és a XX. század első felének német, késő romantikus zeneszerzője is elismerően fogadta.
Fotó: Színházi Élet
Párizsban a svájci származású neves francia zeneszerzővel, Arthur Honeggerrel is koncertezett együtt, ám az egyik anekdota szerint, a bevételből csupán egy vacsorára „futotta”. A komoly anyagi gondokkal küzdő Rózsa „kifaggatta” a munkatársát, hogy miből tartja el magát. „Filmzenéket szerzek” – érkezett a válasz.
Ennek hatására a magyar származású kalandor elhatározta, hogy ő is megpróbálkozik a filmzeneszerzéssel.
1935-ben Londonban utazott, ahol egy táncegyüttes művészeti vezetőjeként is dolgozott, majd egy évvel később – Korda Sándor magyar producer ajánlására – itt írta az első filmzenei partitúráját a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag című mozgókép számára. Korda nagyon elégedett volt a honfitársa munkájával, mivel Rózsa „első nekifutásra” – a tehetségének köszönhetően – az év egyik legjobb angol filmzenéjét alkotta meg.
A világhírű magyar származású producer a London Films zenei igazgatójává nevezte ki a zeneszerzőt, és érdekesebbnél érdekesebb munkákat bízott rá, melyeknek köszönhetően Hollywoodban is megismerték Rózsa Miklós nevét.
Fotó: Wikipédia
Az 1940-ben bemutatott A bagdadi tolvaj című mozgókép filmzenéjét Oscar-díjra jelölték. Rózsa ekkortájt mindössze harminchárom éves volt. Ugyanebben az esztendőben telepedett le Hollywoodban, és nem sokkal később ő lett az egyik legismertebb filmzeneszerző a filmvilág fővárosában és világszerte is. Feleségével – Margaret Finlason – 1943-ban kötött házasságából egy lányuk és egy fiuk született.
Rózsa Miklós az első Oscar-díját Alfred Hitchcock Bűvölet című filmjének zenéjéért kapta 1945-ben.
E film zenéje inspirálta a későbbi neves filmzeneszerzőt, Jerry Goldsmith-t, hogy maga is zenélni kezdjen (Rózsa egy ideig az egyetemen is tanította őt). A magyar származású zeneszerző melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú filmalkotásokat, a hitchcocki thriller feszültségétől a nagy melodráma fájdalmas szomorúságáig. Pontosan tudta, hogy mikor kell felcsigáznia a nézők izgalmát, s mikor kell oldania a feszültséget.
Másodszorra két esztendővel később, a Kettős életért kapta meg a filmvilág legrangosabb kitüntetését, majd a nagyobb volumenű történelmi filmekhez is őt kérték fel zeneszerzőnek.
Fotó: Wikipédia
1951-ben jött a Quo vadis?, 1953-ban a Marlon Brando főszereplésével bemutatott Julius Caesar, de tudását leginkább a William Wyler rendezte, 1959-es Ben-Hur című csúcsprodukcióban csodálhatta meg a közönség, mely filmzenéért a harmadik Oscar-díját is begyűjthette.
Rózsa Miklós összesen több mint száz filmzenét komponált, mindemellett a komolyzene világában is „letette a névjegyét”.
Írt ugyanis szimfóniát, hegedű-, zongora- és gordonkaversenyt, zongoradarabokat, illetve kórusműveket is. Több évtized után, 1974-ben – egy műveiből összeállított hangverseny alkalmából – tért vissza először hazájába.
Magyarországhoz és a magyar kultúrához élete végéig ragaszkodott, nevét több honfitársával ellentétben sosem angolosította.
1974-ben, Magyarországon (Fotó: MTI/Keleti Éva)
1982-ben szélütés érte, így az 1980-as évek közepétől súlyos izomgyengeségben is szenvedett, ám alkotóereje továbbra is töretlen maradt. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából számtalan kitüntetést kapott.
Az Egyesült Államok akkori elnöke, Ronald Reagan mellett II. Erzsébet brit királynő és II. János Pál pápa is külön köszöntötte őt.
Minden idők legnagyobb magyar filmzeneszerzője nyolcvannyolc éves korában, 1995. július 27-én hunyt el Los Angelesben.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
