Bödök Zsigmond (1957–2010) korán elhunyt csillagászunk a Nobel-díjas magyarok (2005) c. nagy sikerű munkájában a következőket írja: „A Mengyelejev-féle periódusos rendszer 103-as rendszámú elemét lawrenciumnak nevezik, annak az 1939-ben Nobel-díjjal is kitüntetett amerikai tudósnak a tiszteletére, akinek a ciklotron feltalálását tulajdonítják. Sajnos még az 1997-ben megjelent Magyar Nagylexikon 5. kötetének „ciklotron” címszava alatt sem találunk semmiféle utalást arra vonatkozóan, hogy a részecskegyorsítás ilyetén megvalósításának elméleti alapjait az erdélyi Gaál Sándor hamarabb megoldotta.”
Ez a munka hét kiadást ért meg. Gaál tehát Bödök szerint is a potenciális Nobel-díjasok közé tartozik!
140 éve, 1885. október 4-én született Gogánváralján (Maros megye) Gaál Sándor hadmérnök, fizikai szakíró, akinek jelentőségéről a legtöbbünk mit sem tud. Pedig számos esetben ő volt az első. Tehát a Nobel-díj is neki járt volna. 1908-ban szerzett diplomát a bécsi Hadmérnöki Akadémián, majd hivatásos katonatisztként dolgozott. Az 1. világháború után Déván egy műszaki vállalat társtulajdonosa lett. A 2. világháborút követően Alsócsernátonban telepedett le, 1949-től Sepsiszentgyörgyön a helyi ipari vállalat mérnökeként dolgozott, emellett tanított.
A két világháború közötti időszakban Angliában, Franciaországban és Németországban tett tanulmányutat, s korának modern fizikai szakirodalmát is módjában volt áttekinteni.
1927-ben a Die Naturwissenschaften című folyóiratban közzétett tanulmánya abból a feltételezésből indult ki, hogy a Lorentz-transzformáció független a relativitáselvtől s három, az oksági elvet képviselő formális axiómából egyszerűen levezethető. Témáját továbbfejlesztette, de A Lorentz-csoport alaprendszerei című főműve mindmáig kiadatlan.
1929-ben elsőként dolgozta ki a kaszkádgyorsítók működési elvét, amely lényegében azonos a ciklotron működési elvével. E munkájában megelőzte az amerikai Lawrence-t, aki – ahogy említettük – fizikai Nobel-díjat kapott a ciklotronért.
1929-ben Gaál írta első cikkét, amelynek címe Die Kaskadenröhre. Ein Beitrag zum Problem der Atomkernzerstrümmerung (A kaszkádcső. Hozzájárulás az atommagroncsolás problémájához) volt. A Zeitschrift für Physik c. folyóirat iktatta a dolgozatot 1929. május 6-i időponttal, majd egy hónappal később visszaküldték a szerzőnek azzal, hogy a témát már 1928-ban Rolf Widerøe (Wideröe) megoldotta. A szerkesztőség azonban tévedett. Widerøe nem a ciklotron, hanem a lineáris gyorsító elvét ismerte fel, tehát Gaál dolgozata elsődleges!
Gaál tanulmánya az 1950-es években Teofil T. Vescannak, a Bolyai Tudományegyetem professzorának kezébe került, aki egy publikációjában közölte, hogy Gaál a ciklotron elvét Lawrence előtt ismerte fel. Szerepe azonban mindmáig olyannyira ismeretlen maradt, hogy a szakirodalom és a lexikonok zöme Lawrence-t tartja a ciklotron felfedezőjének.
Ugyancsak a világon elsőként dolgozta ki az első protongyorsító elméletét, amelyért 1951-ben két angol, illetve ír fizikus, Cockcroft és Walton kapott Nobel-díjat. 1960-ban univerzális forgódugattyús készülékére Bauer Gusztávval közösen szabadalmi oltalmat kapott.
Kéziratos hagyatéka részben a Sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeumban és a csernátoni falumúzeumban, részben Szőcs Huba László (1933–2019) nagybányai főiskolai tanár gondozásában található. A főiskolai tanár 1990-ben Magyarországra települt, s előbb a székesfehérvári Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Számítógép-technikai Intézetében tanított, majd a szintén székesfehérvári Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karának volt egyetemi docense.
Gaál Sepsiszentgyörgyön hunyt el 1972. július 28-án. Ideje újra felfedeznünk! „Csak remélhetjük – írja Bödök –, hogy az erdélyi Gaál Sándor fennmaradt tudományos munkássága mihamarabb teljes feldolgozást nyer, s végre elfoglalhatja méltó helyét a magyar tudománytörténetben.” Reméljük, erre egyszer mégiscsak sor kerül.
Prof. Dr. Makovitzky József
