Novemberi jeles napok, szokások az Ipoly menti palócoknál

Íme egy válogatás abból, miként őrizték és ünnepelték a novemberi jeles napokat az Ipoly menti palócok – a hónap eseményei a hagyomány, a hit és a népi bölcsesség szép példáit idézik.

A régi  időjóslásokból:

Tél elejét szabja Szent Erzsébet napja. Ha mindenszentek napja körül nedves az időjárás, sok hó lesz. Ha novemberben az ég dörög, jó esztendőt várhatunk.

Mindenszentek és halottak napja általános dologtiltó nap volt

Tilos volt a földeken dolgozni, a répa, a krumpli elvermelése, a varrás, a takarítás, meszelés, mosás.

Az ünnepek előtt tették rendbe a sírokat, mert akkor még nem voltak a sírok kővel lefedve. Ha fű nőtt a temetőben, azt a harangozó lekaszálta és hazavitte a teheneknek.

A sírok fából lévő keresztjét megjavították, majd a sír tetejét a hóbogyó termésével díszítették.

A temetőjárás mindenszentek estéjén volt, amikor is gyertyát gyújtottak a sírokon és imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért.

Érdekes szokás volt, hogy a nagyszülők sírjánál úgy tettek a szülők, mintha a virágok alatt egy- egy  fillért találtak volna és azt a kisgyermekek kapták, azzal a megjegyzéssel, hogy a nagyszülők küldik nekik a túlvilágról. Így akarták elérni, hogy az unokák jó szívvel gondoljanak a nagyszülőkre és imádkozzanak értük.

Disznótoros szokások novemberben

András napja után elkezdődtek a disznótorok. A leölt disznót szalmával pörkölték, késsel lehúzták a sörtéjét és több vízben megmosták. Az ügyes böllér, hentes aztán nekiállt a disznó feldarabolásának.

Sonkáját, oldalasát és a vastag szalonnáját besózták, s teknőbe rakva egy hétig a sós páclével locsolták. Végül füstölőbe rakták.  A disznó fejét megfőzték, ebből lett a sajtba való, amit a disznó hólyagjába töltöttek. A vastag bélbe hurkát, a vékonyba kolbászt töltöttek. A disznó vérével, kukoricakásával abált kását készítettek.

A háját megmosták és ledarálták, majd eltették hájas pogácsára, jégen kelt süteménybe. A zsírszalonnát összevágva kisütötték nagy katlanban, ebből lett a tepertő.

Este, vacsorakor megjelentek a bakuszok, a gedók, az alakoskodók. Cigánynak, rongyos koldusnak öltözve, arcukat eltakarva, hogy fel ne ismerjék őket, nagy tálakat, fakanalakat tartottak a kezükben. Morogtak, forogtak a házban, zörögtek a tálakkal és  abált kását, hurkát, szalonnát, kolbászt kértek. A háziak huncutkodtak velük, de ők a fakanállal rácsaptak a huncutkodó kezére.

Honnan gyüttetek? – kérdezték a vacsorázók. Az Óperenciás tengeren túlról – volt a felelet.

A gazda adott nekik egy üveg bort, a gazdasszonytól hurkát, kolbászt, vagy egy darab abált szalonnát kaptak, megköszönték és továbbmentek. Ugyanis abban az időben a faluban több disznótor is volt egy napon.

Volt olyan falu, ahol a hurkát, kolbászt, szalonnát egy hosszú nyársra tűzte a gazdasszony és ezt vitték a bakuszok, gedók, alakoskodók, akik, ha legények voltak, a kocsmában közösen elfogyasztották a kapott bor mellett.

November 11., Szent  Márton napja

Az őszi vetésnek Márton napjáig már a földben kellett lennie. A téli évnegyed kezdőnapja, ezért gonoszjáró napnak tartották. Szent Márton napja asszonyi dologtiltó nap volt a mosásra és a ruhaszárításra. Ezen a napon nem volt szabad a kimosott ruhát kitenni száradni, mert a gonosz rontást hozott a ruhára, amit ha felvettek, a viselőjére szállt. Aki ezt nem vette figyelembe, annak az állatai között dögvész ütötte fel a fejét.

Márton napja után elkezdődött a kenderfonás. Jöttek a guzsalyas hetek. Egy-egy háznál összegyűltek a lányok, a fiatal menyecskék és fonni kezdték a kenderkócot. Ezek az esték munkával, de egyben szórakozással, vidámsággal teltek.

A legények számtalan huncutságot kitaláltak, mint például a lányok gyóntatását egy álpappal, akit a ministránsai kísértek. Ha a lánynak sok bűne volt, akkor kivitték a pitvarba, ahol az ördögök már készen várták. Jól összecsipkedték, fogdosták, végül alaposan bekormozták.

Ha unatkoztak a lányok, fiatal asszonyok, akkor az idősebb asszonyokat kérték, hogy mondjanak mesét. Amikor eljött az idő, a fonást abbahagyták. A háziasszony mákos kukoricával, kaláccsal és boros teával kínálta a fonó lányokat, asszonyokat. Ilyenkor vidám vicceket mondtak és daloltak. A gazda a legényeknek is vitt ki a pitvarba bort, vagy pálinkát, akik ott várakoztak a lányokra, hogy hazakísérjék őket. Ugyanis a lányok babonásak voltak és a boszorkányos mesék után féltek egyedül hazamenni.

November 25., Szent Katalin napja

Szent Katalin a lányok védőszentje. Ezen a napon a gyümölcsfáról ágat vágtak , melyet a fűtött szobában vízbe állították. Ha karácsonyra kivirágzott, akkor a lány a következő évben férjhez ment. A virágos ágnak Katalin-ág volt a neve. A faágat korán reggel kellett letörni, amíg a veréb, vagy madár nem repülte át.

November 30., Szent András napja – András-napi szokások,  hiedelmek, férjjósló és szerelmi leánynap

A téli évnegyed kezdőnapja, s mint ilyen gonoszjáró nap.

Ilyenkor bezárták a házat és az ólakat. Aki az úton járt, nem nézett hátra és nem állt meg semmiféle beszélgetésre.  Az asszonyoknak dologtiltó nap. A házi férgek űzésének napja.

András-nap előestéjén a lányok ellopták apjuk nadrágját és a vánkus, a párna alá tették. Elalvás előtt elmondták a versikét: „Ágyacskám kérlek, mondd meg nekem szépen, kivel fogok rajtad hálnyi.” Amilyen nevű férfival álmodtak, olyan nevű legény lett a férjük.

Másnap kimentek a kertbe és megrázták a szilvafákat, miközben ezt mondták: „Szent András, nagyon szépen kérlek, tudasd velem, ki lesz az én férjem!”

Közben lesték, vajon milyen nevű férfiember megy az úton. Volt olyan falu, ahol a lányok egymást vitték a hátukon, a disznóól felé. Amikor a disznóólhoz értek, belerúgtak az oldalába, mire a disznó röffentett. Ahányat röffentett, annyi év múlva mentek férjhez.

A férjhezadó lányok minden praktikát kipróbáltak annak érdekében, hogy megtudják, milyen lesz a férjük, gazdag, vagy szegény. A ház tetejét fedő  zsúpszalmát is megrázták és mondták: „Zsúp, zsúp, kérlek, mondd meg nékem, milyen férjem lesz majd nékem!”

Ha magvak hulltak ki a zsúpszalmából, akkor gazdag férjet jósoltak, de ha semmi, vagy csak döglött légy, akkor szegény férjet, vagy özvegyembert kapott a lány.

Krisztus Király vasárnapjával zárult az egyházi év és advent első vasárnapjával kezdődött az új.

Lőrincz Sarolta Aranka: Palóc dédanyáink kelengyés ládája nyomán

Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma