Ebben az évben november 24-én ünnepli a katolikus egyház Krisztust, a világmindenség királyaként. Az ünnep egyben az egyházi év végét is jelöli, mert az ünnepet követő adventtel új egyházi év kezdődik.
Krisztus Király vasárnapja az Egyház egyik főünnepe, amelyet XI. Piusz pápa rendelt el az 1925-re hirdetett szentévet lezáró apostoli körlevelében. A gondolatot már a Zsoltáros is megénekelte a 40.9-10. versben: „Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.”
János evangélista Krisztus Királyt, mint a mindenség Istentől fölkent uralkodóját a látomásaiban látta: „Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, a fején ékes korona (…) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura” (Jel. 19,11-16).
Krisztus Király szobra a szőgyéni templomban (Fotó: Berényi Kornélia)
A János 18. 33-37. versben ezt olvashatjuk: „Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy király vagyok – mondta Jézus. – Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”
Krisztus királysága a benne hívőknek nem más, mint egy lelki királyság, melyet életünk folyamán építünk. Miként Horváth István Sándor plébános az ünnep kapcsán mondja: „A Pilátus ítélőszéke előtt álló Krisztus eszünkbe juttatja, hogy ő lesz számunkra az utolsó ítélet királya.”
Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt (Fotó: Wikipédia)
Az egyházi év utolsó ünnepe figyelmeztet a számadás idejére, életünk napjaiban és majdan a végső órán. Erről a Győri Egyházmegye Lapjában, Somfai Elemér tollából így olvashatunk: „Krisztusról, mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nemcsak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előre mutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket.”
A világ legmagasabb Krisztus Király-szobra Lengyelországban (Fotó: Wikipédia)
Világszerte több hatalmas Krisztus-szobrot állítottak magaslatokon, hegyeken, emlékeztetve az embereket Krisztus királyságára. Ilyen a brazíliai, az erdélyi, a portugáliai monumentális Krisztus-szobor.
A világ legmagasabb Krisztus-szobra a lengyelországi Swiebodzin településen áll. A 440 tonnás műalkotás egy 16,5 méter magas mesterséges dombon áll, 2010 óta. A 15 tonnás fejet három méter magas aranyozott korona ékíti. Kitárt karjaival 24 méter széles. 33 méteres magasságával, ha figyelmen kívül hagyjuk a talapzatot és a koronát, három méterrel magasabb a híres Rio de Janeiróban álló Megváltó Krisztus-szobránál.
Krisztus Király-freskó a pécsi székesegyházban (Fotó: pecsiegyhazmegye.hu)
Az ünnep tartalmát kifejezi az ekkor tartott szentmisékben gyakran felhangzó himnikus latin dicsőítés: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat”, azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik.”
Forrás: katolikus.hu, váciegyházmegye
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
