A számok könyörtelenek, és az elmúlt év végéről származó óvatos kijelentéseket, melyek szerint a válság Szlovákiát is megtalálta a térképen, felválthatja az egyértelmű és hangos mondat: igen, a szlovák gazdaság ugyan továbbra is nőtt, de már nem olyan mértékben mint korábban, írja a Hospodárske noviny mai száma.
A bruttó hazai termék nagyjából 80 %-a külföldre vándorol, de nincs hová szállítani, írja a jegyzetíró. Legnagyobb külföldi partnerünk, Németország recesszióban van, második számú partnerünk, Csehország pedig éppen ide tart. Ugyanakkor a többi ország sem áll túl jól e tekintetben, ahová a szlovák gazdaság termékei kerülnek. Ez tulajdonképpen egy ördögi kör, hiszen mivel a cégeknek nincs hová szállítaniuk, ezért nem gyártanak. Mivel nem gyártanak, ezért nincs nyereségük sem, tehát elbocsátásokra kényszerülnek. Azok az emberek pedig, akik utcára kerültek, vagy akik munkaidejét lerövidítették, biztosan nem azon törik a fejüket, hogy az üzleteket és a bevásárlóközpontokat róják.
A kormány mindeközben válságellenes csomagokat hagy jóvá. A jelenlegi helyzetben nincs értelme arról beszélni, hogy erre mennyire került sor időben, de a válságellenes harc eme „A” pontját követnie kellene – minimálisan előkészületi szinten – a „B” pontnak. Ez azzal a gazdasági törvényszerűséggel függ össze, hogy minden egyes recessziót fellendülés követ, vetíti előre a jövőt a HN jegyzete. Mert bármilyen hosszú legyen is a válság, egy biztos: egyszer ennek is vége szakad, és nekünk előkészülten kell erre reagálnunk. Ez az a „B” terv, amire a kormánynak és hivatalnokainak már most gondolniuk kellene. Legalább egyszer példát vehetnénk ugyanis Délkelet-Ázsia országairól, ahol az elismert emberek kérdése úgy szól: Mit lehetne ebből a krízisből nyerni, mit lehetne belőle kiaknázni?
Felvidék Ma, HN, tt.
