A Kárpáti Harsona nemzeti portál pontosan meghatározta a szlovák nyelvtörvény azon paragrafusait, amelyek sértik az emberi jogi egyezmény előírásait. Azon túl, hogy mindannyian érezzük a tarthatatlanságát, az alábbiakban fogalmaztuk meg a pontos jogi érveket, hogy a nyelvtörvény mely előírásai ütköznek az emberi jogi egyezménnyel.
Az „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről”, (Róma, 1950. november 04. napján.) (a továbbiakban: Egyezmény) 14. cikk – Megkülönböztetés tilalma – Ezen belül a nyelvi diszkrimináció tilalmába ütközik, továbbá a származás, és a nemzeti kisebbséghez tartozás szerinti megkülönböztetés tilalmába ütközik a „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törvénye a Szlovák Köztársaság államnyelvéről” T.t. 270/1995 számú törvény. (1995. november 15.) A 2009. június 30-án elfogadott módosításokkal.(T.t. 318/2009 számú törvény), és a T.t. 184/1999 számú törvény a nemzeti(ségi) kisebbségek nyelveinek használatáról.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa fent meghatározott törvénye az államnyelvről 2009. június 30. napján elfogadott módosításai (a továbbiakban: Törvény) az alább részletezettek szerint sérti az Egyezmény 14 cikk – Megkülönböztetés tilalma, nyelvi, származás, és nemzeti kisebbséghez tartozás szerinti diszkrimináció tilalmát.
A Törvény 3.§. 5. bekezdése – 2. és 3. mondata:
„Az a személy, akinek anyanyelve az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelel, az (1) bekezdés szerinti szervvel és az (1) bekezdés szerinti jogi személlyel való hivatalos érintkezés során használhatja anyanyelvét. Az (1) bekezdés szerinti szervek és jogi személyek kötelesek elfogadni az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelelő nyelvű okiratot, amennyiben a Cseh Köztársaság illetékes szervei által kiadott vagy hitelesített okiratról van szó.”
nyilvánvaló megkülönböztetést tesz a származás, illetve a nemzeti kisebbséghez tartozás szerint a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségei között, privilegizálva a cseh kisebbséghez tartozókat, a többi kisebbség – így a magyar kisebbséghez tartozók kárára, amennyiben az „alapvető érthetőség” alapján az emberi jogaimat sérti a hátrányos megkülönböztetés, magyar anyanyelvem, magyar származásom, és a magyar nemzeti kisebbséghez tartozásom miatt. Álláspontom szerint a Törvény 3.§.5. bekezdése sérti az Egyezmény 14. cikkét, és engem közvetlenül jogtalan megkülönböztetés ér, így sérülnek az emberi jogaim, mert hivatalos eljárások során nem használhatom anyanyelvemet, és az anyanyelvemen készült okiratokat a hivatalos szervek nem fogadhatják el a Törvény előírásai alapján, további megkülönböztetést téve más nemzeti kisebbségekhez képest is.
A Törvény 5.§. 6. bekezdése:
„A kulturális és oktatási-művelődési rendezvények államnyelven valósulnak meg. Kivételt képeznek a nemzeti(ségi) kisebbségek, etnikai csoportok, vendégszereplő külföldi művészek és az idegen nyelvek oktatására irányuló oktatási-művelődési rendezvények, valamint az eredeti szöveggel megszólaló zeneművek és színdarabok. A programok kísérő felvezetése államnyelven is megtörténik, kivétel képez ez alól a jelen bekezdés második mondata szerinti műsorok felvezetése, amennyiben ezek az államnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének megfelelő nyelven valósulnak meg.”
nyilvánvaló megkülönböztetést tesz a nyelv, a származás, illetve a nemzeti kisebbséghez tartozás szerint a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségei között, privilegizálva a cseh kisebbséghez tartozókat, a többi kisebbség – így a magyar kisebbséghez tartozók kárára, amennyiben az „alapvető érthetőség” alapján az emberi jogaimat sérti a hátrányos megkülönböztetés, magyar anyanyelvem, magyar származásom, és a magyar nemzeti kisebbséghez tartozásom miatt. Álláspontom szerint a Törvény 5.§.6. bekezdése sérti az Egyezmény 14. cikkét, és engem közvetlenül jogtalan megkülönböztetés ér, így sérülnek az emberi jogaim, mert más (például a cseh) nemzeti kisebbséghez képest is hátrányos megkülönböztetés ér engem, mint magyar anyanyelvű, magyar származású, és magyar nemzeti kisebbséghez tartozót, a magyar nemzeti kisebbségi előadások, programok megtartása esetében.
A Törvény 6.§. 1. bekezdése:
„A fegyveres erőknél, a Rendőrségnél, a Szlovák Információs Szolgálatnál, a Szlovák Köztársaság Büntetés-végrehajtási Szervezeténél és Bírósági Őrségénél, a Vasúti Rendőrségnél, a Tűzoltó- és a Mentőszolgálatnál, valamint a települési(önkormányzati) rendőrségnél a szolgálati érintkezésben kötelező az államnyelvet használni.”
A Törvény nyilvánvaló megkülönböztetést tesz a nyelv, a származás, illetve a nemzeti kisebbséghez tartozás szerint, hiszen ha sürgető vészhelyzetben segélykérő telefonhívást intézek a mentőszolgálat, vagy a tűzoltóság telefonszámára, és habár az ott szolgálatot teljesítő alkalmazott magyar kisebbséghez tartozó, akinek anyanyelve a magyar nyelv, az én bejelentésem alkalmával akkor sem használhatja velem a magyar nyelvet, ha én, mint szintén a magyar kisebbséghez tartozó, magyar anyanyelvű állampolgár kevésbé tudom magam kifejezni a (szlovák) államnyelven, mint a mindkettőnk közös anyanyelvén, a magyar nyelven. A törvény e szabályozása, túl a tilalmazott nyelv szerinti megkülönböztetésen, a származásom, és kisebbséghez tartozásom miatt is hátrányos megkülönböztetés velem szemben, hiszen az anyanyelv használatának tilalma miatt veszélyhelyzetbe kerülhetek úgy egészségügyileg, mind vagyontárgyaim veszélyeztetve lehetnek egy tűzvész esetén – aránytalanul nagyobb mértékben, mint a többségi lakosság, vagy más, például cseh kisebbség tagja. Álláspontom szerint a Törvény 6.§.1. bekezdése sérti az Egyezmény 14. cikkét, és engem közvetlenül jogtalan megkülönböztetés ér, így sérülnek az emberi jogaim.
A Törvény 8.§. 4. bekezdése:
„Az egészségügyi intézmények és szociális szolgáltató intézmények ügyvitele államnyelven történik. Ezen intézmények személyzetének a páciensekkel vagy ügyfelekkel való kommunikációja rendszerint államnyelven folyik; ha az államnyelvet nem ismerő páciensről vagy ügyfélről van szó, akkor olyan nyelven is folytatható a kommunikáció, amelyen a pácienssel vagy ügyféllel értekezni lehet. Az a páciens vagy ügyfél, aki nemzeti(ségi) kisebbséghez tatozó személy, ezekben az intézményekben olyan településen, ahol a hivatali érintkezésben külön előírás (T. t. 184/1999 sz. törvény 2. § (2) bek.) alapján használják a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét, használhatja a személyzettel történő kommunikációban anyanyelvét. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét.”
A Törvény nyilvánvaló megkülönböztetést tesz a nyelv, a származás, illetve a nemzeti kisebbséghez tartozás szerint, hiszen ha olyan városban élek, ahol a külön előírás alapján a hivatali érintkezésben nincs engedélyezve a magyar nemzeti kisebbségi nyelv használata, mint páciens nem használhatom az engem kezelő orvossal való kommunikáció során az anyanyelvemet, akkor sem, ha történetesen az engem kezelő orvos szintén a magyar kisebbséghez tartozik, és anyanyelve a magyar nyelv. A Törvény szerint az orvos sem használhatja velem az anyanyelvét, sőt, amennyiben ezt mégis megteszi, úgy 5.000.-EU-ig terjedő bírságra számíthat. Álláspontom szerint a Törvény 8.§. 4. bekezdése sérti az Egyezmény 14. cikkét, és engem közvetlenül jogtalan megkülönböztetés ér, így sérülnek az emberi jogaim.
Törvény egésze, teljes szellemiségével sérti továbbá az Egyezmény 17. cikkét, mert a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által törvénybe iktatott szabályozás úgy értelmezi az Egyezmény rendelkezéseit, hogy egy csoport, a többségi szlovák nemzetiség számára jogot biztosít olyan tevékenység folytatására, illetve olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére irányul azzal, hogy a többségi szlovák nemzetiség nyelvét, a szlovák nyelvet államnyelvvé nevezi ki, ugyanakkor én, mint a magyar kisebbséghez tartozó nemzetiségű ember a szülőhelyemen csak korlátozással, vagy csak önmagamat és vagyonomat veszélyeztetve használhatom a saját anyanyelvemet. Mind ezek mellett a magyar anyanyelvet beszélő, a magyar nemzetiséghez tartozó társamat maximum 5.000.-Euro bírság megfizetésének veszélyének teszem ki azzal, ha magyar nyelven kívánok vele hivatalos eljárásában kommunikálni egészségügyi intézményben, vagy tűzeset bejelentésekor, ha olyan településen teszem ezt meg, ahol 20.000 lelket nem éri el a kisebbségi magyar nemzetiség lélekszáma. (T. t. 184/1999 sz. törvény 2. § (2) bek.)
A Törvény, a szabályainak megszegésének szankcionálása határozottan és durván megakadályozza a kisebbségi magyar nemzetiség Egyezményben lefektetett jogainak, saját identitásának gyakorlását, kultúrájának fenntartását, nyelvi értékeinek megőrzését, és ezzel nem csak az én emberi jogaimat sérti, hanem a Felvidék (dél-Szlovákia) őshonos, magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű, szülőhelyén született, és élő teljes népesség, azaz 600. 000 ember, egyben európai polgár emberi jogait is!
A magyar nyelv az Európai Unió hivatalos nyelve!
A Szlovák Köztársaság tagja az Európai Uniónak!
Szlovákia az Európai Unió területén van!
Az EU közös szabályai érvényesek a Szlovák Köztársaság területén is!
A magyar nyelvet nem lehet beszélni az Európai Unió teljes területén. Egy portugál halászfaluban, a finn ezer-tó vidékén, az északi sarkkörön túl szabadon beszélhető a magyar nyelv, de Dél-Szlovákiában is szabadon használhatja minden európai állam polgára, akár holland, akár szlovák állampolgár, mind magánjellegű kapcsolataiban, mind hivatali eljárásai során, amennyiben bárkivel is ezen a nyelven képes magát megértetni, és kifejezni mondandóját!
Jelenleg szankció fenyeget csupán azért, mert az emberiség egyik legősibb nyelvét, a magyar nyelvet használja valaki, különösen, ha az anyanyelve, és a szülőföldjén használja azt.
Az emberiség egyik legősibb kultúrkincsét, a 30. 000 éves hun-magyar rovásírás nyelvét, a magyar nyelvet, senki ne gyalázhassa, senki ne tilthassa be, senki se szankcionálhassa használatát. Itt nincs helye rasszista hatalmi gőgnek!
DR KOLLÁR LAJOS a Kárpáti Harsona
főszerkesztő-helyettese, a Sajtóiroda igazgatója
Forrás: www.karpatiharsona.info/
Felvidék Ma
