Petőszínye a Kassa-vidéki járás települése, amelynek területén már az újkőkorban is éltek emberek. A falutól keletre lévő várhegyen a 12-13. század fordulóján várat építettek, a települést először 1276-ban említették oklevelek. Templomának freskóin magyar szenteket is megfestettek.
Az eredetileg Szent Anna tiszteletére szentelt templom a 13. században épült, ma a reformátusok használják. Az Isten házát román stílusban építették, majd a 14. században gótikus stílusban átalakították. Falfestményei is ekkor készültek.
A leírások szerint László király erős, hatalmas termetű férfi volt. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé. A kiváló katonai erények mellett Hartvik püspök már Könyves Kálmán idején elismerően írt László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról. A László kultusz kialakulásában III. Bélának elévülhetetlen érdemei vannak. Ő avattatta szentté 1192 júniusában, pápai jóváhagyással, I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének.
Hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emléke előtt Károly Róbert és I. Lajos király is. Nagy Lajos aranyforintjainak hátoldalára László képét verette, és a 15. század végéig a királyi pénzverdékben ez a hagyomány megmaradt. Mária királynő pecsétjén a szent király képe az igazságos uralkodót jelképezte. Zsigmond király azért látogatott el Váradra, hogy László király sírját és ereklyéjét megtekintse, majd utolsó kívánsága szerint László mellé temették el.
(Fotó: Görföl Jenő)
A 15. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték László kürtjét és csatabárdját, valamint hermáját (fejereklyetartó mellszobrát), amelyre peres ítéletek résztvevői és főúri összeesküvők tettek esküt. Az eredeti herma megsemmisült, helyette újat készítettek, amely ma Győrben van.
A László kultusz a későbbi korokban is tovább élt, a népét győzelemre segítő királytól várt segítséget a nehéz háborús időkben a nép. A magyar katonák László király nevét kiabálva rohantak a török ellen. Szentéletű királyunkat a katolikus egyház is tisztelte. Istvánnal, az államalapítóval és annak fiával, a szentéletű Imre herceggel gyakran ábrázolták egy faliképen. Így van ez Petőszínyén is.
Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvükben ezt írják: „Az eredeti román kori templom a 12. században épült Szent Anna tiszteletére. Építtetője az Ákos nemzetség valamelyik tagja volt. A későbbi átalakításokban (14. és 15. század) nyerte el a mai formáját. A falfestményei 1350 körül készültek, egy teljes krisztológiai ciklust jelenítenek meg.”
Kovács László szerint a királyokat ábrázoló kép alig látható, másutt azt írják, hogy a lemeszelt falakon egyáltalán nem látni a freskókat. „A déli, román kori bejárat bellétes kapuzata fölött az ívmezőben töredékesen maradt meg egy kép, mely a pelsőcihez hasonlóan a három szent királyt ábrázolja. Sajnos a kép annyira megrongálódott, hogy helyrehozása után is csak Imre fiatalos alakja látszik: koronás fő, hosszú hajjal. A középső alakból, valószínűleg Szent Istvánt ábrázolta, csak egy kéz maradt meg. Szent László alakjából semmi. Egyfajta stíluselemzés, a színalkalmazás alapján a kép a 14. század végén készülhetett.”
