Két hétvégi eseménnyel kapcsolatban szeretném elmondani a véleményem. Sohasem gondoltam volna, hogy amiért 1978-ban tiltakozó levelet írtunk Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságára, azt most a Most-Híd vissza akarja csempészni a magyar iskolákba. A kétnyelvű oktatásról van szó. Néztem a Híd „szakemberének”, Alžbeta Ožvaldovának a fejtegetését a szlovák hírtévében. Gondolom, ő az az Ožvald Erzsébet, aki nemrég még a pozsonypüspöki magyar alapiskola igazgatója volt. A beszéde azonban felismerhetetlenné tette. Amit és ahogy mondott, az úgy hangzott, mint Gustáv Husák kádereinek száján a pártunk és kormányunk kifejezés! Úgy megnyomta, megropogtatta a Most-Híd párt nevét, mint ők a kormány és a párt elvhűségét „szónoklataikban”. Valami magasröptű eszmecserét folytathatott vitapartnerével, mert én nem értettem belőle egy szót sem. Egyáltalán, mit akartak mondani nekem, a nézőnek?
A másik „bölcselkedést” szintén a hétvégén láttam-hallottam. Bugár Béla folytatta a honalapító Vladimírral (Mečiar). Nos, ezt legalább értettem, bár nem lettem tőle boldogabb. Attól sem, hogy a hidasok a Smerrel végül is kormányba léphetnek, ha úgy döntenek a választások után. Annak sem örültem, amit a féltett magyar iskolákkal kapcsolatban mondott. Bugár Bélán már nem csodálkoztam, mint Ožvaldován, nem pedagógus a szakmája, mint neki. Azt is tudtam, hogy Bugár a szlovák szavazatok megszerzéséért mindenre képes. De hogy a magyar iskolákat adja érte cserébe, azt nem gondoltam volna róla. Játszi könnyedséggel tette, mintha egy boglya szénát adott volna el Vladimír birkáinak. Neki a magyar iskola csak egy tárgy, amiről üzletet lehet kötni, adni és venni benne az idegen nyelveket, az oktatás színvonalát, az érintettek megkérdezése nélkül.
Nemrég olvastam egy finn újságíró véleményét a finn és a svéd iskolákon a második anya(állam)nyelv oktatásáról a másik országban. Ebből kiderült, hogy a finnek a svéd, a svédek a finn nyelv korlátozását kérik, hogy helyette a tanulóknak legyen idejük az angol, mint elsőszámú, és egy másik idegen nyelv: a francia, német, olasz, spanyol stb., esetleges elsajátítására anélkül, hogy az iskolákban túl lennének terhelve óraszámmal. A szülők és az érettebb korban levő tanulók úgy ítélik meg, hogy a második idegen nyelv elsajátításával – az államnyelv kárára! – növekedne az esélyük az európai munkaerőpiacon. Ami biztosan igaz. Béla meg szombaton az ellenkezőjéről beszélt, pont a fordítottjáról. Ő az államnyelv-oktatást preferálta, a másik idegen nyelv kárára. Tehát mi magyarok menjünk csak északra, vagy keletre, a „szláv tenger” felé, de véletlenül se délre vagy nyugatra. Nem beszélve arról, hogy lassan már minden szlovákiai magyar tudja – Bugár Bélán kívül -, hogy a kétnyelvű oktatás egy-egy félembert, pontosabban: identitásában és nyelvében zavart (fele magyar, fele szlovák) gyermeket nevel, és nem egy kétnyelvű homo sapienst!
Mit mondhat erre az egyszerű ember?
A suszter maradjon a kaptafánál!
Molnár Dezső, Felvidék Ma
