Miklós László (MKP), volt környezetvédelmi miniszter szerint az egész Interblue-ügy, az emissziós kvóták eladásának története annyira abszurd, hogy ilyet ki se lehet találni.
Megtudjuk-e valaha is az igazságot?
– Az igazságot csak akkor tudhatnánk meg, ha Robert Fico nagyon akarná. De ő szerintem ezt nagyon nem akarja, de az is lehet, hogy nagyon nem akarja. Úgy érzem, hogy aki legutóbb feltűnt itt az Interblue képviseletében, a Bilas, hazudik, legalább is nem mond el mindent úgy, ahogy az történt. Gyanúsan könnyedén mesélte el az adás-vételt, ennyire egyszerű nem lehet ez az ügy. A minisztérium részéről ugyan keveredhetett a naivitás a felkészületlenséggel és bizonyos célirányossággal a kvótaeladásban, de annyira naiv azért, ahogy Bilas lefestette, kisiskolásokhoz hasonlítva az eladókat, egy miniszter sem lehet. Különben a kormány mindjárt az elején hazudott, amikor bejelentette, hogy azonnal el kell adni a kvótákat. Ez nem volt igaz. Különösen megdöbbentett aztán, hogy a kvótákat, ami állami kezelésű vagyonnak számít, egy teljesen ismeretlen, úgynevezett garázscégnek adjuk el. Az egészet, úgy ahogy van, eltolták, de biztos volt ebben némi célirányosság. Norbert Havalec miniszteri tanácsadóról, aki ott settenkedett a minisztériumban, és csak üzleti ügyekben adhatott tanácsokat, mert nem környezetvédő, végül kiderült, hogy az Interblue Group tanácsadója is. Ez annyira összeférhetetlen, hogy ilyet még kitalálni is nehéz. Ez hihetetlen. Az egész minisztériumban két ember tudott a tranzakcióról, Tehliar és Solčanský urak. A szerződés aláírása előtt persze már beavatták a minisztert is, de nem túl aprólékosan. És az egésznek a csúcsán Havalec, Jaroslav Izák és Ján Chrbet miniszterek tanácsadója állt. Voltak olyan hangok is, hogy tulajdonképpen ő irányította az egész minisztériumot.
A kormányfő viselkedését a kvótaügyben hogyan ítéli meg?
– A kormányfő először lesöpörte ennek kapcsán az ellenzéket, mondván, hogy marhaságokat állít. Nem az Interblue-ról, nem a kvótákról beszélt, hanem mindjárt az ellenzéknek esett neki. Második fázisban azt állította, hogy az országnak ez kiváló üzlet, és bizonyítsuk be, ha tudjuk az ellenkezőjét. Politikai nonszensz ilyet kérni az ellenzéktől. Ha felhívja magyar vagy cseh kollégáját, azonnal rájön, hogy áron alul adtuk el a kvótákat. Amikor aztán ezek a számok nyilvánosságra kerültek, nem akarta elhinni. Mikor már ezt követően szorult a hurok, gondolván, hogy az emberek már elfelejtették, milyen véleményen volt három-négy hónappal korábban, kezdte mondogatni, hogy meg kell vizsgálni, mit tartalmaz a szerződés és elbocsátotta Chrbetet. Így demonstrálta, hogy ő bizony intézkedett, meglépte amit kellett. Majd az utolsó fázisban a szerződés felülbírálatát, az ügy kivizsgálást kérte. Az ügylet korábbi védelmezőjéből olyan személlyé vedlett át a kormányfő, aki már támadta ezt a szerződést.
Közben pedig igyekezett lejáratni a számára kényelmetlenné vált SNS-t.
– Én azon csodálkozom hogy mindezt a választói nem látják. És nem a kvóta-ügy az egyedüli, ahol így viselkedett. Hogy teljesen mást állít fél év múlva, mint előtte.
Úgy tűnik, neki mindent megbocsátanak a választói…
– Én ezt úgy fogalmaztam meg magamban, hogy először rettenetesen kitol a néppel, utána pedig az ország megmentőjeként lép fel.
(Megjelent a Szabad Újság e heti számában)
