A festő Mednyánszky László nevét mindenki ismeri (remélhetőleg), de hogy az 1220-as évektől még hány kiemelkedő személy viselte ezt a történelmi nevet elsősorban Felső-Magyarországon, ezt csak akkor mérhetjük fel, ha elolvastuk Mednyánszky Miklós könyvét, amely nemrég jelent meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában. A szerzővel munkahelyén, a Magyar Bányászati és Geológiai Szolgálatnál beszélgettünk. (A helynek még szerepe lesz az interjúban).
Rokonsága, kiterjedése alapján az egyik legnagyobb, vagy a legnagyobb felvidéki család a Mednyánszky?
Azok közül a családok közül, amelyek még ma is élnek Magyarországon, a Felvidéken vagy külföldön, valóban a Mednyánszky az egyik legnépesebb. És minden Mednyánszky büszke a nevére.
De nem ezen a néven jelentek meg először a történelemben.
Az első feljegyzés a 13. századból ered. A család őse lengyel földről, a mai Galíciából került Magyarországra még II.Endrével. Az első birtokot a mai Lednic mellett kapta, és a település Mednye után a család neve Mednyei volt, illetve annak korai változataként: Meznei. Ez alakult át aztán Mednyeivé, majd Mednyánszkyvá.
Sokfelé ágazott szét a család, eljutottak Erdélybe is, de a többség Felső-Magyarországon maradt, a mai Szlovákiában.
Erdélyben, pontosabban a Partiumban Aranyos-Medgyest kapta meg a 17. században birtokul egyik ősünk. Az ő ága kihalt, de tudjuk, hogy a mai napig is élnek Mednyánszkyak Romániában, bár a 20. század során nagyon szétszóródott a család. A Mednyánszkyak többsége Magyarországon, illetve ma is a Felvidéken: Trencsén megyében illetve Pozsonyban és környékén él. De Lednicen és Mednye községben is megtalálható a telefonkönyvben a nevünk.
Ön melyik ágból származik?
Én a Pál-féle bárói ágból származom. Pál 1688-ban kapta Lipót császártól a bárói rangot, ezt 1750-ben megerősítette Mária Terézia.
Mekkora birtokon gazdálkodtak?
Több mint húsz település volt a bárói ág birtokában. Még az 1930-as években is volt olyan családtag a Felvidéken, akinek nagy birtoka volt, és ott is lakott.
Hogy mi lett a birtokok sorsa, az sejthető, de a földekhez kastélyok is tartozhattak, a falvakban templomot, iskolát, más középületeket is emeltetett a terület ura. Ezekből az iskola és a templom biztosan megmaradt, de a kastélyok állnak-e még? Van olyan épület, amely őrzi a Mednyánszkyak nevét?
Sok kastély és vár őrződött meg a névvel együtt. Közülük a legnevezetesebb a nagyőri kastély Késmárk mellett, de az én kedvencem egy pici kápolna Vágluka felett. Kapuja felett még ott van a család egyszarvút ábrázoló címere. Ott temetkeztek a Mednyánszkyak. Ez a kis kápolna ma is áll. Tíz évvel ezelőtt elég rossz állapotban volt, azóta nem láttam. De Beckón is megvan a mai napig az uradalmi ház, illetve a Vág völgyében azok a kastélyok is, amelyek egykor a családé voltak.
Nyilván nem a hajdani tulajdonosok birtokában. Szomorú tapasztalatunk, hogy az elcsatolt területeken általában egyetlen felirat sem utal az épületeken a korábbi szerepükre. Bár, az ön könyvéből úgy tűnik, mintha a Mednyánszky család népszerűbb lenne a mai Szlovákiában, mint általában a magyar múlthoz kapcsolódó nevek.
Általában népszerűek voltak a Mednyánszkyak, mert a birtokaiknak egykor nemcsak urai voltak, de a környék vezetői is. Jó példa erre a festő Mednyánszky László apja, Ede, aki a környékbeli parasztokat, erdőmunkásokat, szlovákokat segítette eszközökkel, gépekkel. Taníttatta őket, tehát jó értelemben gazdája volt a környéknek. Ő is, a család más tagjai is. Az én nagyapám is, akinek polgári foglalkozása volt, később katonatiszt lett, mindig apaként bánt a beosztottjaival.
Talán az is közrejátszik a Mednyánszkyak kedvezőbb megítélésében, hogy tudtak szlovákul, vagyis ahogy akkoriban mondták: tótul. Sőt: említ egy püspököt a felmenői között, aki meg sem szólalt magyarul.
Igen, Mednyánszky Márton nem volt hajlandó megszólalni magyarul, de ő azért kivételnek számított. Egyébként a Mednyánszkyak mindig nagyon ügyeltek arra, hogy ahol éltek, ott tudják a környezetük nyelvét. Ezért is tölthettek be közülük számosan magas hivatalt, mert három-négy nyelven tudtak: tótul, magyarul, németül mindenféleképpen, és általában franciául is, mert volt a családnak egy erős francia kapcsolata is.
Nem lehetett könnyű feltérképezni a szövevényes családfát, mert általában sok gyermeket neveltek a Mednyánszkyak, mindig jutott fiaikból a hagyományos papi, katonatiszti és jogászi pályákra, de volt művész és tudós is köztük.
Igen, még a 20. században is többnyire sok gyerek volt a családokban, és ami érdekes, ugyanaz a 15-18 név ismétlődik századokon át.
Felmenői között az 1848-49-es szabadságharc első vértanúját is tisztelheti: Mednyánszky László őrnagyot végezte ki elsőnek a Magyarországra érkező Haynau. Öccse: Mednyánszky Cézár pedig tábori lelkészként vett részt a harcokban, az ő sorsa másképpen fordult tragédiába. Olvashatjuk Sárközi György: Mint oldott kéve című regényében is, amelynek ő a főszereplője.
Az aradi vértanúkról mindenki tud, Mednyánszky Lászlóról nagyon kevesen. Az volt a bűne, hogy a parancsnoksága alatt álló kis Lipótvár négy hétig lekötötte a várat ostromló császári erőket. Végül a várkatonaság – Mednyánszky és hadnagya Gruber Fülöp kivételével – a vár feladása mellett dönt, a két ellenálló tisztet az osztrákok Pozsonyban haditörvényszék elé állítják. A halálos ítélet végrehajtását azonban senki sem vállalja, de Haynau, amint magyar földre lép, azonnal elrendeli a kivégzésüket, amit az éj leple alatt a pozsonyi vár mögötti Szamárhegyen hajtottak végre. A feljegyzések szerint még a hóhér is zokogva teljesítette a parancsot. Haynau ámokfutása innen kezdődik, az aradi tizenhármak kivégzése nemzetközi felháborodást is kiváltott, de Mednyánszky és Gruber neve valahogy a köztudatba mégsem került be. A Hadtörténeti Múzeumban ott szerepel portréjuk.
Hol nyugszik Mednyánszky László?
A családi sírboltban, Beckón. A kivégzésen ott volt a beckói pap, ő szállította haza másnap hajnalban a holttestet.
Voltak a családban aulikus érzelműek is.
Igen, voltak császári szolgálatban, magas hivatalokat töltöttek be, de ők sem hoztak szégyent a névre. Hogy csak Mednyánszky Alajost említsem, ő volt a magyarországi közoktatás kidolgozója az 1830-as években, s eszerint működött az oktatás és a szakoktatás majdnem az I. világháborúig.
Az ő fia, Dénes híres tudós lett. Pozsonyban olyan tudós tanár nevelte, mint Ipolyi Arnold, később Rómer Flórissal is jó kapcsolatban volt, hát hogyhogy nem lett régész vagy művészettörténész?
Őt a természettudományok érdekelték. Geológus lett, akadémiai székfoglalóját is e tárgyban tartotta. Ő töltötte be utoljára Selmecbányán a bányagróf rangot, ami a legmagasabb bányászati hivatalt jelentette. Nem véletlenül lóg a fényképe mögöttem a falon, itt a Bányászati Szolgálatnál. Selmecbányán ma is nagy kultusza van, ez a festmény, eredetiben a selmeci akadémiai épület főhelyén látható. Ő volt ugyanis Selmecbányán a Bányászati Akadémia igazgatója, és ő volt az, aki ott a magyart, mint oktatási nyelvet bevezette. A bányászatnak a nyelve ugyanis a német, mind a mai napig. Jóllehet a selmeci Akadémia magyar volt, de az oktatás 1867-ig németül folyt, attól kezdve váltott magyarra. Mednyánszky Dénes és tanártársai ugyanis megírták és kiadták a könyveket magyarul.
Hogy a család nőtagjairól se feledkezzünk meg: Petőfi nagy szerelme volt Mednyánszky Berta.
Így van. Berta a gödöllői jószágigazgatónak, Mednyánszky Jánosnak volt a lánya, és Petőfi halálosan szerelmes volt belé. Petőfi, tudjuk, mindenkibe halálosan szerelmes volt, de feleségül is kérte a lányt. Természetesen a jómódú, köztiszteletben álló jószágigazgató hallani sem akart erről a házasságról, mire Petőfi úgy megsértődött, hogy elhagyta Gödöllőt, és még csak el sem búcsúzott Bertától. Mednyánszky Bertát sokan azzal vádolták, hogy csak Petőfi hírneve vonzotta, de ő idős korában is azt vallotta, hogy tényleg szerelmes volt Petőfibe, de nem a költőbe, hanem az emberbe. Petőfi egész versciklust írt Bertához, ennek egyik legismertebb darabja, a „Fa leszek, ha fának vagy virága…”
Ezt magyar nótaként szokták énekelni. Nyilván kevesen tudják, hogy ki volt az ihletője. Önnek ennyi Mednyánszky-ősből van kedvence?
Van. Bányamérnökként természetesen Mednyánszky Dénes, de egyébként László, a híres festő. Nagyon szeretem a festményeit és a csodálatos grafikáit, sokat foglalkozom is velük.
Hány élő Mednyánszkyról tud?
Tavaly 347-en voltunk a világon.
Tartanak nagy családi találkozókat?
Talán húsz éve volt utoljára, de nagyon szétszóródtunk, és a mai kor nem nagyon kedvez az ilyen nagy összejöveteleknek. Természetesen interneten tartjuk a kapcsolatot.
Magyarországon hányan laknak közülük?
Tavaly 151-ről tudtam. Magyarországon kívül a Felvidéken élnek a legtöbben, Erdélyben két tucatnyian, s aztán mindenfelé a világban Amerikától Ausztráliáig.
Gyerekeit foglalkoztatják az ősök?
Nagyon is! Van olyan távoli családtag, akivel nekem nincs kapcsolatom, ők viszont tartják.
És van olyan családtag, akiről készül még könyvet írni?
Mednyánszky Ágnesről, vagyis Ágiról, ahogy a színházi közönség ismerte, már a kiadónál van a könyvem, de akiről – úgy érzem – még írnom kell: az üknagybátyám Dénes, a selmecbányai Bányászati Akadémia igazgatója. Már csak a szakmai kötődés miatt is.
Az ön szakmai kötődése elég sokirányú, mert bányamérnök is, író is, és örökségvédelmi szakértő. Ez mit jelent?
Huszonöt éve foglalkozom műemlékekkel. Ebből tizenöt évig a budai Várban dolgoztam, a Halászbástya, a Várfalak, különböző épületek megóvásával. És ugyancsak huszonöt éve foglalkozom a népi építészettel. Előbb lettem örökségvédelmi szakértő, mint bányamérnök. Ugyanis a budai Vár után Kőbányán, a pincékkel, barlangokkal foglalkoztam, azokkal a problémákkal, amelyeket ezek a veszélyes barlangok okoznak. S hogy ezt jobban megértsem, elvégeztem Miskolcon a bányamérnöki szakot. 52 éves koromban diplomáztam. Ezek a dolgok összefüggnek: a népi építészetben is az anyag, a kő, a fa, a vályog érdekel, és most egy megszűnő bányának az ipari műemlékké nyilvánításán dolgozom. Az elmúlt 100-150 év ipari létesítményei hozzátartoznak a magyar történelemhez, az egykori magyar hétköznapokhoz. Sajnos nagyon kevés maradt meg közülük, ezeket próbáljuk megóvni, megvédeni. Én személy szerint is felelősnek érzem magam értük, de itt a munkahelyem, a Bányászati Szolgálat is fontosnak tartja, hogy ezek megmaradjanak.
