Az 1848-1849-es szabadságharcnak a mártírjai, a névtelen hősökkel együtt mintegy 200 fő lehetett Magyarországon.
Ezt az adatot növeli azoknak a névtelen magyar huszároknak az életáldozata is, akiket a megtizedelések során végeztek ki az osztrákok. Erre nincs pontos adat. A 200 kivégzett főből 14 tábornok, 1 miniszterelnök, 1 miniszter, 27 tiszt, 37 honvéd, főként huszár volt. A kivégzettekből 79 fő a fegyveres harcokban ténylegesen is részt vett. A kivégzettek között 12 papról és teológiai tanárról tudunk. A kivégzetteknek a jelentős része polgári személy volt.
A kivégzések helyszínei közül Pestet kell a legborzalmasabb helyszínként említeni, ahol 50 emberéletet oltottak ki. Grázban 25 nádor huszár, Aradon 18, Pozsonyban 16 ember életét vették el. Elképesztő tény, hogy az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák, a hóhérok és a közönséges gyilkosok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon.
Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc felejthetetlen hősei:
1848. december 7-én fegyverrejtegetés miatt végezték ki a szabadságharc első áldozatát Bécsben Horváth János kovácssegédet.
1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson.
1849. január 18-án Drechler Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban.
1849 januárjában a Nádor huszárezred szökevényei közül 23 huszárt lőttek főbe Grázban.
1849–ben Windischgrätz első halálos ítélete Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten.
1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári sereget szidalmazta.
1849. február 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta.
1849. március 14-én lőtték főbe Novák Tivadar császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait.
1849. március 19-én főbe lőttek 5 soproni polgárt.
1849. március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster Ferenc ottani polgárt.
1849. március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt.
1849. március 30-án ugyancsak Pozsonyban lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét.
1849. április 27-én Sepsiszentgyörgyön akasztották fel Gaál Sándor őrnagy tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint Bartalis József bibarcfalvi földbirtokost.
1849. május 10-én végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt.
1849. május 24-én Petőcz Györgyöt, Pozsony megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.
1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Pozsonyban Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét, Gruber Fülöp hadnagyot.
1849. június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt.
1849. június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül.
1849. július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost.
1849. július 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt.
1849. július 30-án ugyancsak Erősben főbelőttek egy Wuititz nevű fiatal zsidó fiút, mert a császári katonákkal vitába szállt.
1849. július 31-én Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték. A kivégzettek összlétszámára nincs adat.
1849. július hónapban lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett.
1849. július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban.
1849. július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt.
1849. július 12-én Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.
1849. július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt főbe lőtték Pozsonyban.
1849. július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.
1849. július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt.
1849. október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett.
1849. augusztus 14-én Pesten az Újépület udvarán lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.
1849. augusztus 14-én ugyancsak itt végeztek ki minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt.
1849. augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt.
1849. augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték főbe.
1849. augusztus 28-án Sweitzer József budai nyomdászt is főbelőtték.
1849. augusztus 30-án Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” végezték ki.
1849. szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest lőtték agyon.
1849. szeptember 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert is kivégezték, mert „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”
1849. augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.”
1849. augusztus 24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér rögtön megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet.
1849. augusztus 24-én Ormay segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték.
1849. augusztus 25-én Temesváron lőtték főbe Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot.
1849. augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.
1849. október 6-án Aradon végezték ki a 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet, Pöltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, és gróf Vécsey Károlyt.
1849. október 6-án lőtték agyon Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.
1849.október 6-án itt lőtték ugyancsak főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt.
1849. október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával.
1849. október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát.
1849. október 10-én Csányi miniszterrel együtt itt akasztották fel Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost.
1849. október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, mint „gerilla vezért”.
1849. október 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédeket, iparosokat és földművelőket) végeztek ki az osztrák martalócok.
1849. október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest.
1849. október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légió parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest.
1849. október 24-én a magyar gyilkolás Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt.
1849. október 24-én végezték ki báró Perényi Zsigmondot, aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt.
1849. október 24-én báró Perényivel halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is.
1849. október 25-én végezték ki Kazinczy Lajos ezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon.
1850. január 23-án Kőszegen akasztották fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György, Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákozdi csata után az elfogott horvátok és egy császári őrnagy megölése miatt.
1850. január 23-án Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót, sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei földművest.
1850. január 30-án Kassán végezték ki Börcsök István honvédet, Zecmark vagy Zehnmark János morvaországi kereskedőt, Istók Imre lökösházi születésű volt szolgabírót.
1850. március 3-án, Aradon akasztották fel Hauck János bécsi születésű lapszerkesztőt, ezredest.
1850. július 4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.
1850. júliusában pedig Pesten akasztották fel Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt) Lamberg meggyilkolásában való részvételéért.
1853. március 3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt Andrásffy Károly és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért. A kínzások kegyetlenek voltak May Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, úgy védte ki ezt, hogy szalmazsákjában felgyújtotta magát. A Noszlopi-féle összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre.
1853. szeptember 3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet.
1853. szeptember 3-án pedig Pozsonyban akasztották fel Gasparits Kiliet ferences barátot, mert a templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot.
1854. március 6-án, Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai tanárokat akasztották fel.
Közreadta: Dr. Nagy László, a Magyar Királyi Szent László Lovagrend rendi kormányzója.