A kassai Magyar Főkonzulátus fogadást adott az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából szerdán, október 18-án a Művészetek Házában.
Havasi Tímea, a Főkonzulátus munkatársa bevezetőjében Szabó Lőrinc költőt idézte: „Amit a magyarság most művelt, azt nyolc napon át lángoló glóriaként csavarta maga körül a földgolyó, glóriaként, melyben soha ki nem hűl a visszanyert tisztelet, a szeretet és a csodálat. Sehol a szabad világban. Sőt talán még másutt sem. Nem szabad csökkentenünk ezt a fényt, nem szabad ezt a ragyogást.” (Ima a jövőért – részlet.)
Az Ilosvai Néptáncegyüttes (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Haraszti Attila főkonzul kétnyelvű beszédében méltatta ezt a világtörténelmi jelentőségű forradalmat, melyet rokonszenvvel kísért a szabad világ és „a kommunista elnyomás alatt sínylődő népek” egyaránt.
A hősökre emlékezünk, akik a magyar jövőért mindent feladtak, hogy nekünk ne kelljen megtapasztalnunk azt a diktatúrát, mely az ő életüket megnyomorította, esetleg el is vette. „Hálával és elismeréssel a szívünkben ápoljuk és őrizzük a magyar nemzet e különleges jelentőségű forradalmának és szabadságharcának emlékét, mert tudatában vagyunk annak, hogy azok az értékek, amelyek a forradalom és szabadságharc időszakát jellemezték, a mai nemzedékek számára is kiemelkedően fontosak lehetnek.” Ezért kell emlékeznünk és tisztelegnünk, mert tartozunk nekik és önmagunknak, sőt az eljövendő nemzedékeknek is.
Fergeteges előadás volt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A cél akkor világos volt: egy jobb és élhetőbb Magyarországot óhajtottak és emberi méltóságot. Nem féltek önmagukat is föláldozni a megvalósítás érdekében. Egy önérzetében megalázott, méltóságától megfosztott, mindennapjaiban megnyomorított nemzet lázadt föl az elnyomás ellen és vakmerően fegyvert fogott a sztálini diktatúra és a világ tán legerősebb katonai hatalmassága ellen.
Olyan felemelő hangulat uralkodott akkor, amelynek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. A legnemesebb érzelmek kerültek felszínre a tisztán induló forradalomban, mely szabadságharccá kényszerült válni. A hatalmas szovjet túlerő ellenére a szabadságharcosok hősiessége kivívta a világ rokonszenvét, „s megbecsülést szerzett a magyar névnek.”
Ez az időszak erőt adhat, jogosan lehetünk rá büszkék, összeköti a magyarságot, de a szabadságszerető népeket egymással. A főkonzul utalt a korabeli lengyel eseményekre, amelyek iránti szolidaritás indította el a forradalmat. A szabadságvágy később a prágai tavasz ösztönzője is volt.
Az ünneplő közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Majd megtekintettük Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter másfél perces megemlékezését, melyben éppen a magyar 1956-ra hivatkozva fejtette ki, a magyarok saját maguk akarják intézni sorsukat és nem tűrik, hogy mások diktáljanak nekik.
A nagyidai Ilosvai néptáncegyüttes adott rövid ízelítőt a Szerelem, szerelem c. összeállításukból. Megérdemelt tapsot kaptak. Utána megkezdődött a fogadás.
