Ma lenne hatvan éves Dusza István. Nem volt könnyű ember, sőt. Többször voltunk rosszban, mint jóban.
Pista ugyanis könnyen megsértődött, de ez ahogy jött, olyan gyorsan el is múlt nála, s legközelebb már ismét jó ismerősökként köszöntöttük egymást.
Dusza István a lexikon szerint 1951. április 12.-én született Gömörhorkán, mily hihetetlen, hogy még csak most lenne 60, s lassan már tíz éve halott. A gömörhorkai és pelsőci általános iskola elvégzése után, 1966–1970 között a legendás kassai ipari diákja volt. Egyetemi tanulmányait 1974–1980 között végezte el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ELTE Könyvtártudományi Tanszékének levelező hallgatójaként. 1976–1981 között a Nő, 1981-2001 között az Új Szó szerkesztője, illetve főmunkatársa; majd miután kitették, szabadfoglalkozású újságíró. Halála előtt több kötete is megjelent, a Kalligram Kiadó által kiadott Nézőtéri napló színikritikáit gyűjtötte egybe, monográfiát jelentetett meg Zs. Nagy Lajosról, önéletrajzi elemekkel tarkított tárcaregényét Fapihék címmel adta ki, s halála után Csanda Gábor szerkesztésében megjelentek irodalmi tanulmányai és kritikái is A papír partján címmel. Publicisztikai munkásságának elismeréseként a Márai Sándor Alapítvány 2001-ben neki adományozta a Nyitott Európáért díjat.
Mindkettőnket a színház és az irodalom, valamint a felvidéki magyar kultúra rezdülései érdekeltek, s így nagyon sokat találkoztunk amatőr és profi színházi előadásokon, fesztiválokon. Emlékszem, az Egressy Béni Fesztivál első évfolyamára véletlenül kerültem, s amikor beléptem az ajtón, Dusza köszönés helyett csak annyit mondott: Te leszel a zsűri elnöke. Később kiderült, hogy az egyik zsűritag az utolsó pillanatban kiesett, s Dusza rám testálta még az elnöki feladatot is. Három napig igen jókat veszekedtünk, s többször is felállott, hogy megyek. De az ajtóból mindig visszajött. Egy évvel később, amikor már súlyosan beteg volt, rendkívül ingerülten viselkedett, s egyáltalán nem lehetett vele szót érteni. Mégis azóta is fájlalom, hogy amikor indultunk hazafelé, s a szálloda előtt odaszólt, hogy hazaviszlek, elutasítottam, s inkább hazavonatoztam. Lemaradtam édesanyja utolérhetetlen húsleveséről, s a kibékülés lehetőségéről. Csak abban reménykedem, hogy azóta ezt már megbocsátotta nekem.
* Az évforduló alkalmából 2011. április 12-én 14.30 órától megemlékezést rendeznek szülőfalujában Gömörhorkán (Özörény), a temetőben. Minden kedves barátját és tisztelőjét szeretettel várják.
Juhász Dósa János
