Andrej Kiskának ma már kétségkívül nem kell azzal foglalkoznia, egzisztenciális kérdés-e pártja számára a Progresszív Szlovákia/Spolu koalícióval való szövetség. Másrészt viszont, túl sok ok az elégedettségre nem nagyon van.
A felmérésekkel való nyomásgyakorlás a közvéleményre működhet is, meg nem is. Andrej Kiskát és a pártját azokban az időkben, amikor 5 százalék körüli volt a támogatottságuk, azzal torpedózták, hogy lépjenek választási koalícióra a progresszívokkal. Miroslav Beblavý egyenesen Kiskáék alakuló közgyűlésén állt elő azzal a nem odaillő ajánlattal, hogy már az alakulásuk pillanatában a megszűnésük mellett döntsenek, és álljanak össze a PS/Spoluval. És a barátok ugye, nem tesznek ilyet egymással, még akkor sem, ha tudatában vannak annak, ma még ők az erősebbek.
Már akkor látható volt az is, hogy a progresszívok növekedése stagnál, s ahelyett, hogy olyan témákkal foglalkoznának, amelyek segíthetnének nekik nagyobb támogatást, vagy akár koalíciós potenciált szerezni például a választás előtti együttműködéshez, az elnökük, Michal Truban drogügyeivel kellett foglalkozniuk, írja az Aktuality.sk portál kommentárjában Peter Bárdy, aki szerint ezért tette jól Kiska, hogy várt.
Ma ugyanis merőben más a helyzet.
Az ügynökségek felmérései most jobb eredményeket jósolnak az Emberekért pártnak, mint a progresszívoknak, ráadásul igaz ugyan, hogy a szövetség gondolata általánosságban véve tetszik a választóknak, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a 11 százaléknyi választót sem mindkét táborból, akik nem értenek egyet ezzel a szövetséggel.
Mára tehát úgy tűnik, Kiska kint van a vízből, és a felmérések kétszámjegyű eredményei kapcsán nyugodtabb vizekre evezhet. Tekintettel arra, hogy mi a helyzet jelenleg az SaS háza táján, hogyan folytatja kampányát Igor Matovič vagy Alojz Hlina, és hogy Michal Trubannak sincs még a neheze a háta mögött, úgy tűnhet, Kiskáéknak alapjában véve semmit sem kell tenniük, és a politikai jövőjük biztosítottnak látszik. Csakhogy az egésznek nem Andrej Kiska és az Emberekért politikai jövőjéről kellene szólnia. A volt államfő Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után jelentette be belépését a politikai életbe, no meg azt követően, hogy Robert Fico háborút hirdetett, és tömegpusztító fegyverekkel kezdte el támadni Kiskát. Vagyis nagy valószínűséggel Kiska le akarja győzni Ficót, de az egyedül nem megy.
Az AKO ügynökség felmérése egyértelműen azt mutatja, hogy a demokratikus ellenzéknek gondja lenne a kormányállítással, még ha az összes 5 százalék feletti párt – kivéve természetesen a Smert, az SNS-t és Kotleba pártját – koalícióra lépne is.
És ennek a koalíciónak része kellene, hogy legyen a KDH és az OĽaNO meg a Sme rodina is, amelyek jelenleg 5-6 százalékos szinten mozognak. És persze, akarniuk is kellene a közös kormányzást, nem pedig felbomlani mindjárt a választás utáni első héten.
S mindehhez hozzájön még az is, hogy még mindig nem ismerjük Štefan Harabin pártjának potenciálját. Ha el is vesz szavazatokat a Smertől, az SNS-től és Kotleba pártjától, az nem jelenti, hogy egyúttal gyengíti is a Smert, illetve a törekvését arra, hogy megnyerje a választásokat és kormányt alakítson. A Fico és Harabin közti ellenségeskedés ellenére ugyanis mindketten olyan embertípusok, akik kulcshelyzetekben meg tudnak egyezni. Mert nagyon hasonló a nézetük a világra és annak értékeire.
Mindez valóban azt jelenti, Andrej Kiskának nem kell pánikszerűen menedéket keresnie a progresszívoknál. Sokkal inkább Michal Trubannak kell majd az ellenkampánnyal és a botrányokkal szembesülnie, ami egyébként az utóbbi hónapokban már zajlik is.
No és persze, Robert Fico jól tudja, mit kell tennie azért, hogy egy újabb választási időszakban megint az ő kezébe kerüljön a hatalom.
(aktuality.sk/Felvidék.ma)
