A kisebbségi nyelvtörvényről folyó vitában Vörös Péter (Most-Híd) szólalt meg első magyar nemzetiségűként. Érdekes kérdéseket, felvetéseket fogalmazott meg. Beszélt kettős mércéről, indulat- és gyűlöletkeltésről is hozzászólásában, melyet alább szerkesztett változatban olvashatnak.
A szlovák parlamentben szokássá vált, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségeket érintő kérdések hisztérikus reakciókat váltanak ki elsősorban az ellenzék padsoraiban. Nem volt ez másként a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény módosításának első olvasata idején sem. Azt hihettük, hogy a törvény első olvasatának hosszúra nyúlt vitájában valamennyi ellenzéki honatya előterjeszthette kifogásait és ellenvéleményét a kormányjavaslattal kapcsolatban, de úgy tűnik még ez sem volt elég. Az ellenzék továbbra is az indulatok felkorbácsolására és a gyűlöletkeltésre használja a parlamenti vitát. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy megpróbálja a közvéleményt félrevezetni a törvény egyes rendelkezésiről és erőnek erejével arról próbál meggyőzni mindenkit, hogy a törvény előnyben részesíti a kisebbségek nyelvét az államnyelvvel szemben. Ez azonban egyértelműen hazugság és félrevezetés. A törvényjavaslat egyetlen célja, hogy ott, ahol a kisebbséghez tartozók elérnek egy bizonyos arányt – a javaslat szerint ez 15 % – lehetővé teszi a kisebbségi nyelv használatát is a hivatalos érintkezésben. Hangsúlyozom: is, azaz az államnyelv mellett lehetőséget ad a kisebbségi nyelv használatára is. Semmilyen problémát vagy diszkriminációt nem látok abban, hogy az illetékes hatóságokon olyanok is dolgozzanak, akik beszélik a kisebbség nyelvét.
Az ellenzék logikája alapján diszkriminációnak minősülhetne az is, ha valamely munkahely betöltésénél feltételként szabják az angol vagy német nyelvtudást. Ismerjük el, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez teljes képtelenség.
A legtöbb kifogás a törvény ellenzői részéről azzal kapcsolatosan hangzott el, hogy a módosítás teljesen fölösleges és szükségtelen, mivel a jelenleg érvényben lévő jogszabályok, megfelelő, sőt, mi több: átlagon felüli módon rendezik a kisebbségi nyelvek használatát. Ezzel a kijelentéssel kapcsolatban néhány dolgot tisztázni szeretnék: Azt, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás megfelelő biztosítékokat nyújt-e a Szlovákiában élő kisebbségek számára nyelvük használatára a hivatali és nyilvános érintkezésben, csak maguk a kisebbséghez tartozók tudják megítélni. Ők tudják a legjobban, hogy mire van szükségük, nem pedig az ellenzék képviselői. Amikor valaki kijelenti, hogy ez a törvény fölösleges, egyben azt is mondja, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek fölöslegesek. Másodszor: jó lenne, ha végre már valaki világosan megmondaná, mit is jelent az a bizonyos „standard” a nyelvi jogok területén, amelyre egyesek ebben a körben állandóan hivatkoznak. Ilyen „standard” ugyanis Európában nem létezik. A Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáján kívül nem létezik egységes törvényi szabályozás, sem irányelv erre vonatkozóan. A charta pedig csupán ajánlást jelent, minden egyes ország annyit vállal fel belőle, amennyit jónak lát. A helyzet fonáksága, hogy noha Szlovákia még az előző Dzurinda-kormány idején fogadta el a charta rendelkezéseit, azok beillesztése a hazai jogrendbe azonban máig nem történt meg. Az egyes uniós tagállamok jobb és rosszabb példákat szolgáltatnak a nyelvhasználat rendezésének kérdésében. Több olyan példát is felhozhatunk, amikor az adott ország szabályozása jóval meghaladja a Szlovákiában érvényes törvényi kereteket, elég csak a finnországi svédekre, a spanyolországi katalánokra, az Olaszországban élő dél-tiroli németekre gondolni.
Több pozitív példát említett a kormányalelnök úr is expozéjában, amikor a csehországi, magyarországi, szerbiai, romániai vagy osztrák jogszabályi kereteket ismertette. A szlovák törvényi szabályozás természetesen nem a legrosszabb Európában. De vajon kinek is köszönhető mindez? Bármilyen pozitív változás történt e ház falai között a kisebbségek törvényes jogait érintően, az nem a jelenlegi ellenzéknek köszönhető. Minden, kisebbségi nyelvi jogot bővítő rendelkezés az első és a második Dzurinda-kormány idején került elfogadásra. Azok a jelenlegi kormánypárti képviselők, akik már abban az időben is a törvényhozásban tevékenykedtek, igennel szavaztak ezekre a törvényekre. Az ő pozitív hozzáállásuknak köszönhetően jöhetett létre Komáromban a Selye János Egyetem. Ezért köszönet jár nekik. Őszintén remélem, hogy együtt folytatni tudjuk ezt a politikát a nemzeti kisebbségek irányában a most napirenden lévő kisebbségi nyelvhasználati törvény szavazásánál is. Hiszen a jelenlegi kormánykoalíció kormányprogramjában felvállalta, hogy visszatér a Robert Fico-féle kabinet politikáját megelőző gyakorlathoz. Mindannyiunk közös érdeke, hogy Szlovákiában nyugodt és kiszámítható politikai légkör uralkodjon azért, hogy egyenrangú partneri viszonyt teremtsünk a szlovákok és az itt élő nemzetiségek között. Mert ez így emberi és számunkra ez a természetes.
A vita a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény módosításáról arról tanúskodik, mintha egyes szlovák honatyák félnének a szlovákiai magyaroktól. A magyaroktól azonban nem félni kell, a magyarokkal együtt kell működni. Többször feltették a kérdést, miért nem a népszámlálást követően terjesztjük elő ezt a törvényt, miközben lépten-nyomon azzal érvelnek, hogy a szlovákok diszkriminációnak vannak kitéve a nemzetiségileg vegyes területeken. Ha ez így lenne, aligha állna fenn annak veszélye, hogy a népszámlálás során a nemzeti kisebbségek száma mindenhol tovább csökken. Számarányuk ugyanis a legutóbbi népszámlálás alkalmával is jelentősen csökkent, amiről nagyon kevés szó esik. A magyarok esetében az 1991-es és 2001-es népszámlálási adatok között 47 000 volt a különbség, azaz ennyivel kevesebben vallották magukat magyarnak. Óriási ez a szám és félő, hogy a helyzet tovább romlik. Mi azt szeretnénk – és hiszem, hogy ez mindannyiunk közös érdeke -, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek megőrizzék identitásukat, kultúrájukat, hogy félelem nélkül használhassák és ápolhassák nyelvüket. Ebben kell nekik segítenünk e törvény elfogadásával is. Mert higgyék el nekem, ha a kisebbségi nyelvek használata visszaszorul a konyhanyelv szintjére, azaz csak a magánéletben fogjuk használni, ezek a nyelvek elhalnak, használóik pedig asszimilálódnak. Még gondolni sem szeretnék arra, hogy a jelenlegi ellenzék célja az itt élő nemzetiségek asszimilálása.
Ne feledjék, hogy a szlovák államnak is felelősséget kell viselnie a határokon túl, más országok területén élő szlovákok iránt. Meggyőződésem, hogy mi ezektől az országoktól csak olyan mértékű jogok biztosítását várhatjuk el az ott élő szlovákok részére, amilyeneket mi nyújtunk a saját nemzetiségeinknek. Jézus Krisztus szavaival „Azt tedd másnak, amit szeretnéd, ha veled tennének” vagy fordítva: Ne tedd mással azt, amit nem szeretnéd, ha veled tennének!”
Vörös Péter, a Most-Híd parlamenti képviselője
