Hamuszínű egek címmel június 16-án nyílt festmény-kiállítás a Pozsonyi Casinóban.
Fecsó Szilárd, kassai tanár-, képzőművész tárlatának megnyitóbeszéde előtt Petőcz Csilla, a rendezvény műsorfelelőse Kovács Orsolyát, a Szlovák Filharmónia gordonkaművészét szólította a pódiumra, aki egy megható, magas színvonalon előadott zeneszámmal varázsolta elő azt a fenséges hangulatot, mely szinte bájosan hullámzott és kellemes szellőként simogatta a misztikumot-, a gondolatiságot kisugárzó alkotásokat. Persze az előadott szó is teret kapott. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepének, a Pünkösdnek hangulatát idézte az a gyönyörű vers- Bodnár Éva; Pünkösdi gondolatok – amelyet Orlovszky Erzsébet előadóművész tárt a jelenlévők elé magabiztos bájjal, fenséges színezetű hanghordozással.
A szavalat után Kalita Gábor, festőművész, a Pozsonyi Műtermek kurátora mondta el ünnepi beszédét. Az említett szabad művészeti társulás tagjai, ezek segítői, s személy szerint maga a kurátor már évek hosszú sora óta önzetlenül azon ténykednek-, ténykedik ,hogy a vidéken élő, valóban tehetséges képzőművészek is kiállíthassanak Pozsonyban, vagy a Kárpát-medence más vidékein, ezzel is tovább éltetve azt a gyönyörű hagyományt, melyet a felvidéki képzőművészeti élet képvisel mind a magyar, s mind az egyetemes kultúrában. Íme, a kurátori beszámoló egy részlete;
– „Pozsonyban élő és alkotó képzőművészek, kiállításszervezők már hosszú évek óta azon ügyködünk, hogy a vidéken élő, s valóban tehetséges felvidéki képzőművészek itt a koronázó városban is bemutatkozhassanak műveiken keresztül. A Pozsonyi Magyar Galéria például ötéves fennállása óta mintegy hetven kiállítás keretén belül mutatta be, mind a honi, mind az anyaországi képzőművészeink munkáit Pozsonyban, vagy kihelyezett tárlatain, vándorkiállításain a Kárpát- medencében. Mivel jelenleg egy kamara kiállításról van szó, a Pozsonyi Casino vezetése biztosította a lehetőséget az említett anyag bemutatására. Egy tárlatbemutató esetében is fontos ugyanis az adekvát környezet, ugyanis, itt Pozsonyban például a Pozsonyi Műtermek tagjai a korábbi években azt tapasztalhatták, hogy bármennyire is nevezhetjük a képzőművészetet nyelvhez-, nemzethez-, nemzetiséghez viszonyítva függetlennek, nyelvéhez, nemzetéhez hű képzőművész esetében bizony nagyon is fontos az, hogy – magyar környezetben állíttassanak ki a jelzett művek. Ugyanis korábban azt tapasztaltuk, hogy bármennyire is volt egy kiállító közeg itt Pozsonyban elegáns, ország világ előtt medializált, még sem olyan befogadók látogatták a tárlatot, akik át tudták volna élni az olyan érzéseket, az olyan szellemi vibrációt, amelyeket a szóban forgó képzőművészünk-, vagy csoportos kiállítás esetében – képzőművészeink sugároztak feléjük. Éppen ezért kell tudnunk értékelni, fokozottabban támogatni és segíteni azokat a nemzetiségi képzőművészeinket munkájukban, akik nem az idegen kultúrák mímelésével, ezek becipelésével töltik ki címtelen,- ám sikert, elismerést eredményező, persze semmit nem vállaló művészeti pályájukat. Ezt az említett nemzeti környezetet, értő érző befogadót biztosítja például már évek hosszú sora óta – a Pozsonyi Casinó vezetése is.” E szavakkal nyitotta meg Kalita Gábor a tárlatot.
A kurátori beszámoló után Don A. Marton Gyula, a tornaljai Madárterem művészeti vezetője mutatta be a képzőművészt. Elmondta, örömére szolgál hogy Kassa, Tornalja és Dunaszerdahely után itt a Pozsonyi Casinóban is bemutatásra kerül a tornaljai származású, jelenleg Kassán élő, s a Márai Sándor Gimnáziumban tanító Fecsó Szilárd festmény-kiállítása.
Az alkotó több triptichon-nal lepte meg a pozsonyi értőközönséget. A terembe lépő tárlatlátogató a befogadás legelső pillanataiban érezte, érzi; nem általános, nem mindennapos, nem tucatszerű témák laza-, könnyed megtekintésére, befogadására szólította fel őt az alkotó. A képeket az olyan karakterű misztikum járja át, amely hosszas nézelődésre, érzéki gondolatiságok rébusz-szerű megfejtésére, teljes átélésre ítéli a nézőt. A döbbenet hatása szinte villámcsapásként éri a befogadót, amikor a Crucifix című hatalmas táblakép, vagyis a terem homlokfala előtt áll meg. Nemzetünk, elődeink, önmagunk történelme-, történeti foszlányának szimbólumai jelennek itt meg, amikor vad erők kívánták-, kívánják elvenni tőlünk a génjeinkbe írt tudatunk- csakis az általunk járható -katakombáinak titkait, az elvehetetlent. A hármaskép első táblájának képi leirata hátborzongató jelenetet örökít meg. Halálra szánt emberek lógnak fejjel lefelé a bitófán, az egyik közülük- halála beálltának utolsó pillanatai előtt – a kereszténység jelét rajzolja vértől csepegő ujjával a homokba … A középső képen, bitófák sora, fekete lepellel eltakart-, bekötött fejű emberek sora… Akár közeli történelmünk, az ötvenes évek koncepciós pereinek, a keresztényüldözésnek, a kora hajnali kivégzéseknek a szimbólumaként is szolgálhat – amolyan ma is időszerű – mementóként … A triptichon harmadik képe – a feltámadás képe … Egy erős férfitest előre indulva tép szét rácsot, hálót – a hit, a remény, a folytatódás jegyében …
A Cethalászok című kép a festő anyanyelvén írt szövegrészeket tartalmaz. A derékig ábrázolt – vad arcú, furcsa szemű férfialak halat tart szájában, a kép olvasatát az alkotó – szelíd alázattal – reánk bízza. Maga a hal szimbóluma számos festményén szerepel amolyan főszereplőként, a körülírásuk fölösleges, hiszen ezek a vallásos szimbólumok-, ezek történetisége csakis a hitetlenek, az európai szellemi hagyatékot megtagadók előtt ismeretlenek.
Szakmai szempontból is figyelemre méltóak azok a karakterábrázolások, amelyek megfestése során az alkotó bátran alkalmazta a reliefszerű megoldásokat, a patinálást,a színfoltokkal való tudatos játékot. Az emberi tulajdonságok kavalkádja ismerhető itt fel, az eltorzult tudatú, a képmutató, a romboló, az embertelen kegyetlenkedésekre született, gonosz karakterű portrémegjelenítések mellett ott volt a jónak, az építkezőnek, az élet folytatójának, a gonoszok kegyetlenkedéseiből újra és újra felálló hívőnek is a megjelenített, tisztaságot sugárzó alakja.
A tárlatnyitó egyes előadásai alkalmával az itt bemutatott képzőművész -költő-, pedagógus – édesapjának, Fecsó Pálnak három versét mondta el nagy-nagy átéléssel Hritz Júlia, a Szép szó művészeti csoport előadója. Petőcz Csilla, aki személyes jóbarátja volt a Fecsó családnak, elmondta, hogy a korán elhunyt Fecsó Pálnak még számos kiadatlan verse van, így a nemzetiségi kiadóink dolga, hogy ezek ne vesszenek el a feledés homályában.
Fecsó Szilárd Hamuszín egek című kiállítása július 12-ig tekinthető meg a Pozsonyi Casino közösségi termeiben.
