A Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete, Balogh Csaba és felesége október 20-án Pozsonyban fogadást adott nemzeti ünnepünk, az 1956-os forradalom 55. évfordulója tiszteletére.
Az új pozsonyi nagykövetnek és feleségének ez volt a nagy nyilvánosság előtt történő első bemutatkozása, amelyre a szlovákiai közélet, a Pozsonyba akkreditált nagykövetségek képviselői, politikusok, parlamenti, megyei és önkormányzati képviselők, a kulturális és társadalmi élet neves személyiségei, újságírók, szlovák és szlovákiai magyar közéleti személyiségek nagy számban vettek részt.
A vendégeket a pozsonyi nagykövet mellett fogadta Czimbalmosné Molnár Éva, a júliusban kinevezett kassai főkonzul asszony és férje is, és a tervek szerint az október 23-án Kassán sorra kerülő ünnepi hangversenyen és az azt követő fogadáson is mindkét diplomata házastársaikkal együtt lesz a vendéglátó.
Pozsonyban Balogh Csaba nagykövet magyarul, Bozsaky Katalin első megbízott pedig szlovákul köszöntötte a megjelenteket a nemzeti ünnep alkalmából.
Balogh Csaba nagykövet ünnepi beszéde a következőképpen hangzott:
„A mai napon az 1956-os forradalom mártír hőseire, az idegen uralom lerázása érdekében, a diktatúra ellen szóval, tettel és fegyverrel harcoló magyar emberek százezreire emlékezünk. De nem feledkezhetünk meg Közép-Európa népeinek közös szabadságharcáról sem: az 53-as berlini felkelés, a 68-as Prágai Tavasz, vagy a lengyel ellenállás és a Szolidaritás résztvevői ugyanezért a célért emelték fel hangjukat.
Szabadság! Az ember örök vágya és ideálja, amelyért a történelem során annyi nagyszerű, felemelő tettet hajtott végre. 1956 októberének diákjait, munkásait, értelmiségét is a szabadság ideája, az egyszerű, nyugodt, kényszerektől és megalkuvásoktól mentes, szabad élet vágya mozgatta. Többségükben nem akartak „politikát csinálni”, de egyéni felelősségvállalásuk, helytállásuk eredője mégiscsak egy világpolitikai jelentőségű esemény lett, amely először mutatott rá a közép-európai kommunista rezsimek belső gyengeségeire.
Azt hiszem, a ma embere számára éppen ez 1956 nagy tanulsága: Sorsfordító helyzetekben igen is mindannyiunk szava számít. A mi egyéni döntésünk, felelősségvállalásunk és részvételünk eredőjeként születnek meg azok a társadalmi folyamatok, amelyek aztán alapvetően meghatározzák, hogy valóban szabadon élhetünk-e Európában, hazánkban, tágabb és szűkebb szülőföldünkön.
Ma az egész világ és benne Európa újra sorsfordító időket él. Csak közös erőfeszítéssel, Európa és még inkább Közép-Európa népeinek együttműködésével oldhatjuk meg közös gondjainkat. Szlovákia és benne a felvidéki magyar közösség pedig különösen meghatározó öt hónap előtt áll.
Arra biztatok mindenkit, hogy szívleljük meg 1956 üzenetét: Vegyünk aktívan részt azoknak a döntéseknek a meghozatalában, amelyek mindannyiunk életét közvetlenül befolyásolják. Ne higgyük el, hogy kicsik vagyunk és erőtlenek! Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a maga, a családja, a szűkebb közössége, a hazája sorsáért. És szerencsére ma ehhez nem a barikádokra, csupán a szavazófülkébe kell mennünk.”
Felvidék.ma
