Június 1-én kerül sor egy találkozóra Miroslav Lajčák szlovák és Martonyi János magyar külügyminiszter között, melyen egyeztetni fognak nemcsak a kettős állampolgárság kérdéséről, hanem a Magyarország határain kívül élő magyarok választójogáról is.
Lajčák erről egyelőre nem fejtette ki nyíltan a véleményét – megvárja az uniós szervek állásfoglalását – ugyanakkor maga a tény, hogy „tárgyalni kíván” a választójogról, sokmindent elárul. Azt például, hogy az alig több mint egyévi kényszerpihenő is kevés volt ahhoz, hogy a krokodilbőr valamelyest felpuhuljon a miniszteri orcán. Mert az ilyen megnyilatkozásokhoz már vastag réteg kell, de ebben a szlovák diplomácia vezetői mindigis jól álltak.
Az ugyanis hagyján, hogy az új állampolgárságot szerzettektől megvonják a szlovákot. Ez csak a szlovák alkotmányosság színvonaláról tanúskodik, arról meg enélkül is éppen eleget tudnánk mesélni. Hiszen végülis a strasbourgi állampolgársági egyezmény szerint is minden állam azt csinál az állampolgárságával, amit akar – csak ne legyen diszkriminatív (ámbár hovatovább a szlovákok ezt is képesek lesznek meglépni, mert már a látszatra is egyre kevésbé ügyelnek). Ez eddig stimmel, buta emberek csak buta jogszabályokat tudnak alkotni, ne várjuk az orángutántól, hogy fejből idézze az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Hanem az állampolgárság részjogosultságaiba (és kötelezettségeibe) – amilyen például a választójog, mint annak szerves, elválaszthatatlan része, az állam és polgára közti kapcsolat egyik legfőbb megtestesülése – beletenyerelni a legfinomabban szólva is végtelenül pofátlan dolog. Méghogy tárgyalni róla! Bármennyire is úgy látszik Pozsonyból, hogy Szlovákia az univerzum középpontja, abba talán még maga Miroslav Lajčák őexcellenciája se ütheti bele az orrát, hogy a magyar állampolgárok miként szavazhatnak a magyarországi parlamenti választásokon, népszavazásokon és népi kezdeményezéseken. Ugyanis – bármily furcsán hangozzék is – nincs két – vagy többféle állampolgárság, nincs olyan, hogy „a kettős állampolgárok választójogáról tárgyalunk”, hanem legfeljebb a magyar állampolgárok választójogáról beszélhetünk. Ahhoz meg Lajčáknak semmi köze.
Még éppen időben lenne, hogy a magyar diplomácia felhívja erre a tévúton járó szlovák kolléga figyelmét, a jövő pénteki – és a jövőbeni – tárgyalásokon való miheztartás végett. Nincs abban semmi illetlenség, barátságtalanság, ha egyszerűen nem csípjük, hogy felmosórongyként próbálnak használni bennünket. Abból éppen elég volt a Kovács-Somogyi-Göncz-Balázs érában…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34011,33975″}